Elájultak az izgalmaktól, úgy nyerték a döntőt a magyarok

Az 1928-as olimpia kardcsapat döntőjében megismétlődött a négy évvel korábbi döntő a magyar és az olasz válogatott vívott az aranyért. Nemcsak megismétlődött a finálé, hanem kísértett is az emléke. 1924-ben az 8:8 után találataránnyal az olaszok nyertek, de ezúttal változott a sorrend.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Az 1928-as amszterdami olimpián a magyarok hatalmas fölényben voltak a csoportmeccseken és az elődöntőben is, a lengyelek, angolok, németek, franciák megszorítani sem tudták a mieinket. Ezek után úgy látszott, simán nyernek a döntőben, 8:4-es vezetés után azonban három csörtét is hoztak az olaszok, és 8:7-re felzárkóztak. Glykais, Tersztyánszky és Gombos is alulmaradt, amikor befejezhették volna az egész meccset.

A magyar válogatott legfiatalabb tagja, a 24 éves Petschauernek és a 37 éves, címvédő olasznak kellett eldöntenie, melyik nemzet a jobb. A sorozatban 19 asszót nyerő fiatal magyarnak kellett feltennie az i-re a pontot.

Az egyéniben győztes Tersztyánszky Ödön nem is bírta az izgalmakat, kiment a folyosóra. Az előző meccsen vereséget szenvedő Gombos Sándor feleségét már korábban kivitték a teremből, mert zokogott. Nemcsak a magyarok idegei mondták fel a szolgálatot, mert az olasz Puliti is elájult és összerogyott, őt is kivitték a csarnokból. Krétafehéren állt fel egymással szemben Anselmi és Petschauer. 

„Rémes érzés volt látni, ahogy az olaszok feljönnek. Irtózatos kétségbeesés fogott el, minden porcikám megremegett arra a gondolatra, hogy tőlem függ minden, tőlem függ az arany sorsa. Minden energiámat összeszedtem, valami vad kétségbeeséssel feküdtem bele a küzdelembe és boldog vagyok, határtalanul boldog, hogy sikerült. Győztem és ezzel a győzelemmel megnyertük a csapatversenyt"

- ezek már Petschauer szavai, akit az Esti Kurir szólaltatott meg és mint a szerző leírta, nem ment könnyen neki a döntő után a beszélgetés, mert eléggé kimerült volt. A döntő asszóban 2:0-ra a magyar vezetett, innen 4:3 lett, és egy lerohanó támadással a pást végébe terelte ellenfelét, majd bevitte a mindent eldöntő találatot, ami 5:3-as győzelmet jelentett, ezzel együtt 9:7-es magyar sikert. A magyar csapat meg sem várta, mit ítél a zsűri, a pástra rohant, annyira egyértelmű és minden kétséget kizáró volt az akció.

Fodor István vívómester elmesélte, hogyan kezdődött a fiatal titán karrierje, és azt is megtudhattuk, amikor nem sikerült az érettségije, egy pofont is kapott. Hét-nyolc órát töltött a vívóteremben, szenvedélyesen szerette a vívást, szabadtéren is sokat fejlődött, még a Balaton partján, Siófokon is folyamatosan gyakorolt.

Amikor az olimpiáról győztesen hazatért, a Keleti pályaudvaron virágeső várta, a Magyarország tudósítója ezt a beszédet jegyezte fel, amit vastaps kísért. „Kimentünk Amszterdamba, hogy a világ legjobbjaival felvegyük a versenyt, hogy a világ legjobbjainak megmutassuk, hogy mit ér a magyar erő és ma oly rettenetes küzdelmek után boldogan mondom, hogy megmutattuk. Nyolcmilliós, nyomorult kis ország küldött ki bennünket, velünk szemben ott állt az egész világ, küzdöttünk, harcoltunk a magyar becsületért. Tudtuk, hogy ez a kötelességünk, de éreztük azt is, hogy ott többet kell tennünk, mint amit a kötelesség diktál. Éreztük a nemzet bizalmát és éreztük, hogy ehhez a bizalomhoz méltónak kell lenni. Sokszor fogcsikorgatva, sírva szereztük meg a győzelmet.

Kiküldtek bennünket, hogy megmutassuk a magyar erőt. Karddal a kezünkben álltunk ki a világ elé, mindenki szövetkezett ellenünk, de mi megmutattuk a kardunk erejét, mert meg akartuk mutatni, hogy a magyar kard erős. Eljön az idő, amikor éles kardokat, adnak majd a kezünkbe.

Erre az időre gondoltunk, amikor a versenyek tompa kardjaival verekedtünk a világ ellen, ezért verekedtünk olyan erővel, hogy megmutassuk azoknak, akik figyelik a magyar kard minden villanását, hogy itt erős, harcos magyarok élnek, akik őrzik az ősök minden harcos erényét, és ha kard van a kezükben, Magyarország integritásáért szembeszállnak az egész világgal."

A győztes csapat névsora: Garay János (39 éves) Glykais Gyula (35), Gombos Sándor (33) Petschauer Attila (24) Rády József (44), Tersztyánszky Ödön (38)