Egy évet sem élt, miután összerakta az első aranycsapatot

1928-ban ugyan ezüstérmet nyert a magyar férfi vízilabda-válogatott az olimpián, de 1932-ben, Los Angelesben sikerült a visszavágás a németeknek, és meglett a sportág első olimpiai aranyérme. Akkor még nem lehetett sejteni, hogy ez az aranyérem a legsikeresebb hazai sportágat indítja útnak.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Komjádi Béla szövetségi kapitány az Egyesült Államok ellen 7:0-ra megnyert mérkőzés után azzal telefonált haza Los Angelesből, hogy a csapat jobb mint valaha. A szakember szigorúságát ismerve ezek a szavak kuriózumnak számítottak, de mivel fölényes győzelemmel nyerte meg válogatottja az olimpiai bajnoki aranyérmet, ezért volt oka az örömre és a lelkesedésre az edzőnek. Nem klasszikus döntő volt ez a meccs, mert az öt benevezett csapat körmérkőzést játszott egymással. De még ez sem igaz pontosan, mert a brazilok két botrányos meccs és tömegverekedés után visszaléptek, és nem játszottak Magyarországgal szemben.

A brazilok bemutatkozó meccsén azért lett nagy verekedés, mert megtámadták a meccsen bíráskodó Komjádit. Az egyik játékos a magyar szakember felé tartott, úgy ugrottak elé a magyar küldöttségből. A brazilok Komjádi ítéleteiben látták a vereségük okát, noha a címvédő németektől elég simán, 6:1-re kaptak ki. 

A magyar válogatott számára is a címvédő németekkel szembeni nyitómeccs volt a legfontosabb. A németek négy évvel korábban a klasszikus (egyenes kieséses rendszer után kialakult) döntőben 5:2-re verték a mieinket. Az előzmények miatt Komjádi nagyon örült, hogy a játékosok nem idegeskedtek és nem gondoltak a mérkőzésre a kelleténél többször. A mérkőzés előtt volt, aki kártyázott, volt, aki újságot olvasott. Homonnai Márton ettől még elmondta a Nemzeti Sport tudósítójának: „akár az életünk árán is, de nyerni fogunk”

Komjádi abban bízott, kijavította a négy év alatt a hibákat, és erősebb csapatot formált. A visszavágás jobban nem is sikerülhetett volna, mert a magyar csapat 6:0-s előnyben volt, amikor az ellenfél a negyedik negyed második felében, négyméteresből dobta az első gólját. A végeredmény 6:2 lett. A magyar gólokat Németh Jamesz és Vértesy József lőtte, mindketten háromszor voltak eredményesek.

• A csapat így állt fel: Bródy György – Ivády Sándor, Homonnai Márton – Halassy Olivér – Vértesy József, Németh János, Keserü Ferenc

A csapat egyik fontos játékosa az a Halassy Olivér volt, aki 1500 gyorson 1931-ben Európa-bajnoki aranyat szerzett, majd két órával később a vízilabda döntőben is győztes csapat tagja volt. Mindez azért is nagy teljesítmény, mert gyerekkorában a bal lábát amputálni kellett térd alatt, nyolcéves korában ugyanis lecsúszott a villamos lépcsőjéről, és a jármű kereke összeroncsolta a lábát. Ettől még teljes értékű játékosnak számított, és az épekkel is felvette a versenyt.

Komjádi, aki a sportág egyik megteremtője volt itthon, 1933. március ötödikén halt meg, és az olasz, francia, osztrák valamint a német lapok is megemlékeztek a halálhíréről. A Gazzetta Dello Sport az egész kontinens kimagasló nevelőjének nevezte.

A sírjánál játékosa, Homonnai Márton mondott búcsúbeszédet, akinek az ügyében vehemensen tárgyalt az edző, hogy munkát szerezzen neki, de miközben érvelt, agyvérzést kapott.

„Most sem búcsúzni jöttünk hozzád, csak ígéretet tenni. Megígérni, hogy munkánkban nagy szellemed fog bennünket mindig vezetni”

- mondta kedvence, Homonnai aki később, 1944-ben nyilasparancsnok volt. Háborús bűnösként elítélték, ő végül Németország érintésével Argentínába menekült, és Buenos Airesben halt meg 1969-ben. Komjádihoz visszatérve, a Sporthirlap így emlékezett meg róla nekrológjában:

„Volt egyszer egy Ember, aki nemcsak sportfiai rekordjaival és góljaival törődött, hanem csendben, előzetes bejelentés nélkül betoppant a válogatott úszó lakásába és a nyomorgó szülők lakbértartozását kifizette — a sajátjából.”

És hogy mi lett az olimpiai aranyérmes csapata tagjaival? Négy év múlva Ivády Sándor és Sárkány kiszorult a csapatból, később mindketten Bécsben haltak meg 1998 decemberben néhány hét eltéréssel. Előbbi 95, utóbbi 90 évet élt.

A kapus Barta István és az egyik csatár, Vértesy József sem került be az 1936-os olimpiára utazó berlini csapatba. Utóbbi edzősködni kezdett, és a 100 méteres gyorsúszásban aranyérmes Csik Ferenc edzője lett a berlini olimpián.