Soha nem lesz úszó belőled, mondták a 100 gyors bajnokának

Csik Ferenc volt a harmadik, egyben utolsó magyar, aki a 100 méteres gyorsúszásban olimpiai bajnok lett. Már klinikai asszisztens volt bajnoki címe idején, 1945. március végén, a háborúban szolgálatot teljesítve halt meg Sopron bombázásakor. Nagy egyéniségét veszítette el akkor a magyar sport. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Az 1913. december 12-én született Csik Ferencről kétféle legenda van. Az egyik, amikor 1928-ban meglátta úszni egy idősebb úszó a Balatonban, akkor megjövendölte: bajnok lesz. A másik, amikor 1930-ban a Magyar Úszó Szövetség válogatót hirdetett Keszthelyen, akkor nem látszott különösebben tehetségesnek. „Belőled sohasem lesz úszó” – hangzott a megállapítás.

Csik Ferenc lánya, Katalin, édesapja századik születésnapjára írt egy hiánypótló könyvet, ezt a két történetet is onnan idéztük, és a cikk megírásához is fontos segítséget adott. Csik Ferenc nem az 1930-as válogatón, hanem 1932-es olimpia idején, 19 évesen fogadta meg, hogy a következőre jó lenne kijutni.

A terve sikerült, de nem tartották abszolút favoritnak – az két japán úszó, Jusza és Arai volt –, noha 1934-ben már kétszeres Európa-bajnoknak mondhatta magát. A párizsi Grand Prix-n is nagyszerűen úszott, ő volt a leggyorsabb, a berlini olimpiáról pedig aranyéremmel a nyakában tért haza. Sőt, a 4x200 méteres gyorsváltó tagjaként egy bronzérmet is nyert.

A kaposvári születésű Csik a Balaton közelében, Keszthelyen kezdte a versenyszerű sportolást, de nagy hatással a BEAC-ban volt rá Bárány István valamint Vértesy József. Előbbi az első európai volt, aki 1 perc alatt úszta a 100 métert, de az olimpiai aranyról lecsúszott. Vértesy vízilabdában szerzett aranyat, ő építette fel Csiket 1936-ra, az egri születésű Bárány pedig a szövetségi kapitány volt az olimpia idején.

Mivel akkoriban kevés uszoda volt Magyarországon, Várpalotán és Győrben edzett, július elejétől pedig jobbnak látta már egyenesen Berlinben folytatni a felkészülést.

Ott tanulmányozta a japánokat, akik 57 másodperc környékén úsztak, Csiket is elfogta a láz, ő is rekordkísérletre jelentkezett be, ami nem sikerült. Bárány ennek csak örült, mert Csik még szorgalmasabban kezdett edzeni.

Csik önmagát a második helyre tartotta esélyesnek az augusztus elsején kezdődött olimpia előtt. A felkészülése nem volt zavartalan, megsérült a karja a berlini tartózkodása alatt, de a rajt időpontjára rendbe jött, és egészségesen várta az augusztus nyolcadiki előfutamot és elődöntőt. Ezek az eredmények születtek:

• Előfutam: 1 Peter Fick (USA, világcsúcstartó) 57,6 2. Csik 58,3
• Elődöntő: 1. Tagucsi (japán) 57,9 2. Csik 58,1 3. Peter Fick 58,2
• A másik elődöntő: Jusza (Yusa, japán) 57,5 (olimpiai rekord), 2. Arai (japán) 57,9 3. Lindegren (USA) 58,7

Csik a fináléjában hetes pályát kapta, és Pluhár István helyszíni beszámolója szerint napsütéses, gyönyörű vasárnap volt akkor éppen Berlinben. Tőle idézünk még.

„Hányszor megtárgyaltuk már a sors komiszságát, hogy Csiknek a hetedik pályát juttatta. A két japánt [Arai és Jusza], aki hetek óta kitűnő időket úszik ebben a kristályosan csillogó vízben, még csak nem is láthatja majd úszás közben. Mellette a harmadik japán [Tagucsi], aki ügyes taktikával fékezheti Csik iramát, magára vonhatja figyelmét.

– Magyar sors – fakad ki valaki –, mindig a legrosszabb körülmények közé jutni.

– Magyar sors – mondja más –, hogy a magyarnak mindig kétszer annyit kell tudni, harcolni, küzdeni, mint másnak, ha sikert akar elérni. De megdördül a taps a nézőtér egyik szegletében. Vége az elmélkedésnek, nincs idő az ábrándozásra.

– Csik! Csik! Csik! – hangzik körös-körül.

Az egyik nézőtérszakasz lelkesedni igyekszik: – Huj, huj, hajrá! Huj, huj, hajrá!"

Akkoriban ez volt a magyarok kedvelt rigmusa nem a ria, ria Hungária. Pluhár egyébként Csiket sápadtnak, bágyadtnak, gondterheltnek látta, talán még remegett is a magyar a rajtkőnél. Fick a rosszabb eredményei ellenére középen úszott, a négyes pályán. Erről a győzelemről már fennmaradt hangfelvétel, Pluhár rádiós közvetítése. 3:20-tól maga a bajnok is megszólalt. Még nem volt interjúkra kijelölt hely, odaült a riporter mellé. 

És most megint térjünk vissza Pluhár írásos visszaemlékezéséhez.

„Összefolyó, szörnyű hangvihar kíséri a hét úszó utolsó húsz méterét. A német, az amerikai kiáltás belevegyül a magyar szóba s mikor az utolsó tíz méter öldöklő végküzdelmére indul a hét versenyző, mintha az egész nézőtér csak Csik nevét kiáltaná. A német Fischer, a két amerikai már nem szólhat bele többé a verseny sorsába, egyedül a magyar harcol a három japánnal.

– Feri!… Feri!… Gyere, gyere!…

Még azt a pár csapást! Nem is szánk, hanem a szívünk kiáltoz. Kavarog, zeng, zúg a nézőtér, mint ahogy lelkünkben az izgalom láza, szívünkben a győzelemért való gyötrődés kínja vergődik. Aztán egy végső, csattanó, nagy kiáltás. Csik keze a medence falára csapódik. De odatapad már a japáné is. Dermedt csend. Minden szem zavartan jár össze-vissza, minden tekintet valami biztató igent, valami biztos szót keres. Magyarok, hollandok, lengyelek, németek, amerikaiak, osztrákok, svédek és svájciak mind egymásra néznek, de senki sem meri kimondani, hogy Csik győzött. A versenybíróság összedugja fejét az időmérőkkel. Remeg az órát tartó kéz, izgatottan suttognak a szájak. Csik ott kapaszkodik a vaskorlátban. Csapzott haját simítja hátra. Fejét a vízbe mártja, ajkán valami elrántott, kimerülést jelző izgalom rángatózik… S a versenybíróságból hirtelen kiválik ifj. Horthy Miklós, Csikhez rohan, lehajlik hozzá és megcsókolja. Bárány István is odarohan, csaknem a vízbe esik, amint csókját a magyar fiú arcára nyomja. Fischer átúszik nagy ellenfeléhez és csókkal köszönti győzelmét.”

• A végeredmény: 1. Csik Ferenc 57,6 mp, 2. Jusza [Yusa] 57,9, 3. Arai 58,0

Csik kimerülten csak annyit tudott mondani a tudósítóknak, miután kijött a vízből, hogy ő a világ legboldogabb embere.

Amikor már volt ideje, hogy gondolatait rendszerezze, hosszú írást közölt a Magyar Cserkészben, és a fizikai adottságok mellett a lelki adottságokat is kiemelte mint sikerének egyik kulcsát. A harmadik pedig a szakszerű vezetés mellett folytatott céltudatos munka. A lelki adottságok alatt a következőt értette.

„Szellemi és főként az erkölcsi momentumokat kell érteni. A versenyzéshez, a küzdelemhez, az ellenfél legyőzéséhez és egyáltalán a kiképzéshez kellenek szellemi képességek is. Aki ezeknek nincs birtokában, feltétlenül alul marad.

Még sokkal fontosabb azonban ennél az erkölcsi kellék: kitartás, következetesség, kötelességtudás, fegyelmezettség, aszkéta életmód, a legszigorúbb tartózkodás mindennemű kilengéstől, szűzi életmód, alkohol és nikotin tilalom, tehát a legerkölcsösebb élet, mind-mind erkölcsi kellék, mely nélkül nincs nagy eredmény.

És éppen ebben rejlik a verseny-sportnak óriási nevelő hatása, mert a fiatalságot ésszerű életmódhoz és igazi keresztény férfiúi erényekhez szoktatja.”

Egy év múlva a főiskolai világbajnokságon nemcsak 100 gyorson volt a leggyorsabb, hanem a 200 mellen is – manapság ugyanilyen teljesítmény elképzelhetetlen lenne. 1938-ban a párizsi Grand Prix volt az utolsó nagy győzelme, onnantól részben orvosi hivatásának élt, de megalapította a Képes Sportot 1939-ben. Nemcsak újságírója, szerkesztője is volt a lapnak.

A világháború alatt 1944. októberben kapott katonai behívót, és orvos őrmesterként teljesített szolgálatot előbb Szolnokon, aztán Keszthelyen, végül 1945. márciusában Sopronban. Húsvét előtt, nagycsütörtökön lett bombatámadás áldozata ugyanitt. Közös sírba temették, később exhumálták. Keszthelyen a sétány viseli a nevét, amit 1980-ban neveztek el róla, Budapesten általános iskola őrzi emlékét. Kaposváron a tavaly átadott új sportuszoda viseli a nevét, emellett az emlékversenynek sem lehetett más a névadója.

Csiket említik a források Lengváry néven is, ennek nagyon egyszerű az oka. Az édesapja Lengváry Ferenc volt, aki az első világháború kitörésének évében, 1914-ben meghalt a Monarchia tisztjeként. A történelem ismételte önmagát, fia szintén a háborúban veszítette életét.