Felsorakoztak, és fejet hajtottak a győztes magyarok előtt

Az 1932-es tekintélyes győzelem (9:2) után a magyar kardválogatott győzelmi reményekkel érkezett a berlini olimpiára. A nagy ellenfél olaszokkal szemben sokkal keményebb meccs jött, volt olyan asszó, ami csak egyórás küzdelem után dőlt el. A magyar győzelem viszont ezúttal sem maradt el.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

21 nemzet küldte el kardcsapatait Berlinbe, de az első két helyet már előre oda lehetett adni, az olasz és a magyar válogatott ugyanis annyival kiemelkedett a többiek közül. Gerevich Aladár megőrizte a helyét a négy évvel korábbi csapatból, Kovács Pál akkor mutatkozott be, ahogy Berczelly Tibor és Rajcsányi László is. A dánokon 16:0-val lépett át a csapat az első körben, az osztrákok (14:2) sem jelentettek gondot.

A németek ellen már egy fokkal szorosabb volt a meccs, de a 13:3-as győzelem nagy fölényről árulkodott. A lengyelek ellen 10:1 lett a vége, mert az ellenfélnek a biztos kudarc miatt egyszerűen elment a kedve, nem vívták végig a többi asszót.

Jöhetett az olaszok elleni várva várt csata. 

„Én ez az izgalom nem bírja. Gyors kezdeni. Rettentő izgató vagyok”

- ezek Italo Santelli, az őszes olasz mester jellegzetes akcentussal kiejtett szavai voltak, aki a magyar kard sikertörténetének egyik megteremtője volt.

Az olaszok kezdtek jobban, fej-fej mellett haladt a két ország, 4:3-ig mindig az ellenfél vezetett. Akkor következett Kabos Endre és Gustavo Marzi asszója, amin az olasz 4:1-re meglépett. Kabos viszont elővette rejtett tartalékait, és sorra adta a tusokat. Adjuk is át a szót Petschauer Attilának, aki négy évvel korábban még a csapat tagja, de most már Az Est berlini olimpiai tudósítója volt. Nála jobban senki sem láthatta, és érthette, mi történik a páston.

"Kabos fejvágást csinál, 2: 4 Oldal cselfejvágás. 3:4. Nehéz asszó. Állandóan vitatkozik a zsűri. Hol az olasz, hol a magyar zsűritagok idegesek, szavuktól hangos a terem. Az olaszok nem látnak semmit, a magyarok kétségbeesetten szavaznak. Kabos nem hagyja magát, nagyszerűen dolgozik, egyenes fejvágással egyenlít. 4:4. Most megint egy tuson dől el, kiegyenlítünk-e vagy elhúznak az olaszok. Kabos érzi, hogy minden tus fontos, öt percig nem történik semmi, farkasszemet néz a két vívó, mind a kettő tempóra les. Marzi nem bírja, támadásra indul, de a boszorkányosan ügyes Kabos belső elővágása csattan a kezén. 5:4"

Kabos ezzel összesítésben nemcsak kiegyenlített, hanem lendületet is adott a következő pároknak. Négy magyar győzelem következett ugyanis – sorrendben: Gerevich, Rajcsányi, Kabos és Rajczy -, és 8:4-nél már csak egy győzelem kellett a végső sikerhez.

Pinton azonban a folytatásban legyőzte Rajcsányit, Kabos pedig Giulio Gaudini rohamait nem tudta feltartóztatni. A szombathelyi születésű, a válogatott keretbe két évvel korábban bekerült Rajczy Imre és Aldo Masciotta lépett a pástra.

A magyar csapat esze, leggyorsabb kezű tagja ugyan hátrányba került, 5:2-vel söpörte be a csörtét, virtuóz támadásainál ujjongott a közönség. A győzelem utána sírva fakadt, aztán a nyakába borultak a többiek, ölelték és csókolták. Kétezer torokból hangzott fel a magyar Himnusz. A csapatkapitány, Marzi vezetésével az olaszok felsorakoztak, fejet hajtottak, és azt kiabálták: üdvözlet a magyar vívóknak. Majd egy tiszteletet kifejező csatakiáltással nyomatékosították, elismerték vereségüket.

Az olimpiai újonc, 25 éves Rajczy Imre a következő évben még markánsabb vívóvá vált, és a világbajnok csapat egyik vezére volt a párizsi vb-n, amikor 10:6-ra verték meg az olaszokat. Abban az évben egyéni magyar bajnok is lett.

Amikor Ausztriában járt, és az angol katonák megkérdezték, ki ő, egyikük nem hitte el, hogy egy kitűnő vívó áll előtte. Tisztelgett neki, és másnap egy nagy vívólexikonnal fogadta, és együtt nézték végig az eredményeit.

Rajczy később Argentínába ment, és még ki sem kötött a hajó, amikor kiabáltak neki, ő ne menjen a hotelbe, hanem a páston van jelenése, az argentin bajnok ugyanis örömest kiállna vele egy meccsre. Rajczy udvarias volt, nem utasította el a felkérést, az elején egy kicsit rájátszott esetlen mozgásával arra, hogy ő egy neves vívó volna. Aztán varázsütésre magához tért, a bizonytalan léptek magabiztos kitörésekké változtak, villámgyorsan mozgott a csuklója, találatot is alig kapott, oktatta ellenfelét.

Érkezésének híre ment, a helyi válogatott edzője lett, és 1956-ban mint az argentin válogatott első számú mestere vett részt az olimpián. Emellett Huergo tábornok, az Argentin Olimpiai Bizottság egyik életre hívója arra kérte Rajczyt, legyen mellette titkár. 1962-ben fontos szerepet vállalt abban, hogy Argentína fővárosa megrendezze a világbajnokságot. 1977-ben is Buenos Aires volt a házigazda, csapattársa fia, Gerevich Pál lett egyéniben világbajnoki aranyérmes. Rajczy két év múlva meghalt.

Kabos Endre egyéni győzelmét, egyben a hatodik csapattag tragikus sorsát a következő részben elevenítjük fel.