Az olimpiai bajnok a halál villamosán ült a felrobbanó Margit hídon

A magyar kardozók olimpiai hegemóniáját Kabos Endre vitte tovább: 29 évesen, veretlenül lett olimpiai bajnok az 1936-os berlini olimpián. Gerevich Aladáré lett a bronz.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Kabos 1906. november 5-én született Nagyváradon, Katz Endre néven. Gyerekkorát Berettyóújfalun töltötte, de már Budapesten érettségizett. Édesanyja felelevenítette Tolnai Világlapjában a berlini győzelme után, hogy gyerekkorában hadvezér akart lenni, sokszor játszott karddal.

Nem tudom sohasem elfelejteni gyermekkorának azt az epizódját, mikor ötéves korában Abbáziában nyaraltunk, és megérkezett a háború kitörésének híre. Bandika meghallotta, hogy a magyarok is háborúba keveredtek, szomorúan vonult vissza a lakásba, és sokáig nem hallatott magáról.

Később arra lettünk figyelmesek, hogy a szobájából gyereksírás, sikongatás hallatszik. Berohantunk, hát láttuk, hogy Bandi kinevezte egyik játszópajtását ellenségnek, és azt a szegény fiút, aki pedig jóval idősebb és erősebb volt nála, jól elpáholta. Itt kezdődött az ő harciassága.”

Kabos saját bevallása szerint húszéves koráig csak hírből ismerte a versenyszerű vívást, akkor lett a Vívó Athletikai Club tagja, két év múlva megnyerte első komolyabb versenyét. 1932-ben robbant be a legjobbak közé, amikor hat győzelemmel megnyerte az első olimpiai válogatóversenyt. Jó formáját tartva biztosította a helyét az olimpiára, és benne volt az olaszokat 9:2-re verő csapatban is, egyéniben bronzérmes lett a győztes Piller György és Giulio Gaudini mögött Los Angelesben.

Három hónappal az olimpia után, 1932. október végén nagy meglepetésre bejelentette a Sporthirlapban, abbahagyja a vívást. Kardját elajándékozta, hátha másnak több dicsőséget hoz, mint neki. Indoklásul elmondta, rosszul érintette, hogy 1930-ban nem vitték ki az Európa-bajnokágra, emellett három nemzetközi versenyre is mást utaztattak, nem őt, pedig ő szolgált volna rá jobban.

Annyi állást ígértek már nekem ismert társadalmi személyiségek, hogy ezekkel az összes munka nélkül tengődő, világhírű magyar sportolót boldoggá lehetne tenni. Szívesen elvállaltam volna bármilyen állást, amely képzettségemnek megfelel. Még az anyagi részt sem néztem volna, hiszen tisztában vagyok a rossz viszonyokkal

– mondta, és előre jelezte, gyümölcsexporttal fog ezután foglalkozni.

Kabos segélykiáltása mindenesetre célba érhetett, mert ott maradt a páston, és 1933-ban egyéniben és csapatban is megnyerte az Európa-bajnokságot. Majd egy év múlva megint duplázott. 1935-ben az egyéni nem jött össze, de a csapat igen. A berlini olimpiai pozíciója így sziklaszilárd volt, és a győztes csapatverseny után az egyénit is ellenállhatatlanul kezdte. Az első csoportkörben hibátlanul vívott, és nyolc győzelemmel került tovább. A második csoportkörből öt győzelemmel, ismét vereség nélkül jutott el az elődöntős csoportkörig. Négy győzelem került a neve mellé, akkor sem kapott ki. Ezzel váltotta meg a helyét a döntőbe.

Rajta kívül bekerült még a kilencfős fináléba Gerevich Aladár és Rajcsányi László is, és a szabályoknak megfelelően a magyarok először egymással csaptak össze.

Gerevich ellen 4:4-re állt az asszójuk, amikor a Nemzeti Sport helyszíni beszámolója szerint leszorította Gerevichet a plans végére. Belopta magát a közelébe, egyenes kézvágásába Gerevich beleütött, de a zsűri Kabos javára ítélte meg a tust.

Rajcsányival szemben 3:3 után jól bírta idegekkel a hajrát, kétszer is eltalálta, így a magyarok csörtéiből ő került ki a legjobban, ezzel nagy lépést tette a végső győzelem felé, csak az olaszok lehettek rá veszélyesek.

A következő csörték jöttek a sorban:

• Pinton (olasz) – 5:3
• Gaudini (olasz) – 5:2
• Sobik (lengyel) – 5:1
• Losert (osztrák) – 5:1

A belga van den Neuckert elleni asszót úgy várta, hogy ha megnyeri, akkor az utolsó meccsén már a vereség is belefér. A belga nem tudott komoly ellenállást kifejteni (5:1), Kabos pedig zsinórban a huszonnegyedik meccsét is megnyerte. Örömében ledobta a maszkját, megforgatta a kardját, majd azt is letette, a társai pedig a vállukon körbehordozták a csarnokban. Marzi ellen 5:2-re alulmaradt, de ez már nem számított.

Olyan boldog vagyok, amilyen boldog talán még sohasem voltam. Ez nem egy évnek, hanem számos év kitartó munkájának az eredménye, amelyben sok szenvedés is volt. Az elején éreztem már, hogy győzni fogok.

Az olasz származású, a magyar vívást felemelő Italo Santellinek így mondott köszönetet. „Köszönöm, Maestro! Magának köszönhetem. Maga volt a mesterem, maga tanított egész esztendőben, sőt nemcsak tanított, hanem mindig buzdított is a szorgalmas munkára. A sikernek legalább a fele a magáé, Maestro!”

Az olimpia után sok kérdést kapott, hogy most mikor szeretne visszavonulni. Határozottan mondta, hogy érdekli Japán világa, annál is inkább, mert az első olimpiáját Amerikában nyerte meg, így pedig körbeutazhatná a világot.

Pályafutásának befejezése után az Újpesti TE vívó szakosztályának elnöke lett, a háború alatt zsidó származása miatt munkaszolgálatra kényszerült, de nem vitték el Budapestről.

Két verzió maradt fent halálának körülményeiről. Az egyik szerint a feleségéhez tartott, amikor 1944. november negyedikén déli tizenkettőkor felrobbant a Margit híd. Zöld Ferenc vívómesterrel beszélgetett még, mielőtt elindult Budára, ő nem tartott vele. „Megállóban találkoztunk, hívott, menjek át vele, ott bujkált a feleségével. Ha vele megyek, én sem élnék” – mondta a később Amerikába távozó Zöld a Magyar Nemzetnek 2004-ben.

A másik: teherautóval vitték őt és munkaszolgálatos társait, amikor a híd pesti oldala a levegőbe repült. Azóta sem derült ki, hány ember halt meg a robbantásban – 100 és 600 közé teszik a számot –, Kabos holtteste sohasem került elő.

Egy nappal 38. születésnapja előtt érte a halál a háromszoros olimpiai bajnokot, akit 1986-ban a Zsidó Sporthírességek Csarnokába választottak. Berettyóújfaluban a sportcsarnok az ő nevét viseli.