A kőfejtőből indulva a világcsúccsal megnyert olimpiáig

Németh Imre kalapácsvetésben szerzett 1948-as aranyérme után Csermák József jött négy év múlva. A helsinki olimpián világcsúccsal lett bajnok, ő jutott először a sportágban a hatvan méteres álomhatár fölé. Aztán edzőként is ünnepelhetett bajnokot.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Az 1932. február 14-én Szencen született Csermák József ötévesen elveszítette édesapját, nem sokkal később a nevelőapját is. Előbb Pozsonyba költöztek, majd a háború végén Tapolcára. Édesanyja őt és a testvérét egyedül nevelte, a jó fizikumú, remek felépítésű Csermák önként vállalta, hogy a nemesgulácsi kőbányába megy dolgozni, hogy a család tudjon mit enni. 16-17 évesen pakolta a csillébe a köveket.

A tapolcai orvos, Papp Pál szeme akadt meg először a fiún, mert a doktor szenvedélyesen szerette az atlétikát. Papp úgy gondolta, a gerelyhajításhoz vagy a súlylökéshez ideális a fiú alkata, de Németh Imre nagy dobása után elhatározta az ifjú Csermák, hogy a kalapácsvetés lesz neki a megfelelő. Emellett mondogatták is neki, túl nyers az ereje a gerelyhez, jobban teszi, ha vált. Némethnek levelet is írt.

A megérzése helyesnek bizonyult, mert nagyokat dobott kalapáccsal, de edzésre nem volt elég ideje, mert Papp segítségével a MÁV keszthelyi részlegéhez került távírásznak. Csermák ugyanis imádta a mozdonyokat, napokig tudta nézegetni a pöfögésüket. A napi ingázás nem tette lehetővé, hogy minden erejével a sportra figyeljen. Belülről azonban folyamatosan foglalkoztatta, hogy komolyabban kellene foglalkoznia a kalapácsvetéssel.

Méterről méterre javított az eredményeit, egycsapásra bekerült a válogatott keretébe is, de még szürreálisnak látszott, hogy ő majd a nagy példaképével, Némethtel versenyezzen.

„Eszembe sem jutott, hogy Imrére ellenfélként tekintsek. Számomra ő volt a mester, a nagy ideál, azt hiszem, ellenfelet akkoriban még ő sem látott bennem.”

Egy októberi nemzetközi versenyen - több versenyen el sem indult az olimpiáig - aztán váratlanul 55,85-öt hajított Csermák, ezzel jelezte, odaért példaképe nyakára. A norvég Sverre Strandli, aki Németh nagy ellenfele volt, meg is állapította, hogy az 1952-es arany közte és Németh között talál gazdára. Nem bizonyult jó jósnak, mert Csermák a sportág történetében először 60 méter fölé jutott a helsinki Olimpiai Stadionban.

Már a selejtezőben érződött, a 20 éves magyar kirobbanó erőben van. 57 méter 20 centit ért el kvázi bemelegítésként, ezzel majdnem két métert vert a második német Storchra, közel hármat a már említett Strandlira. A címvédő Németh csak a tizedik helyen jutott be a fináléba, neki nem állt össze a mozgása.

A délutáni döntőben aztán Csermák hatalmas dobással sokkolta a társait: 58,45 került a neve mellé, amivel rögtön az élre került. A harmadik sorozatban aztán Storch 58,18-cal megközelítette.

60 méter 34 centi állt az eredményjelzőn, és a tudósítások szerint a versenyzők és a szurkolók is a szemüket dörzsölgették. A német ellenfelének volt erre ugyan válasza, de nem jutott 59 méter fölé. A norvég Strandli végül hetedik lett, Németh azonban folyamatosan javulva, az ötödik sorozatban legjobbját elérve, a harmadik helyre futott be.

A végeredmény:

1. Csermák József – 60,34
2. Karl Storch – 58,18
3. Németh Imre – 57,74

Győzelme után elrendelték, hogy valamennyi vasútállomáson hangosbemondón tudassák, hogy egy vasutas, egy kétkezi munkás olimpiai bajnok lett. Teljesítménye egy speciális pontszámítás alapján az egész olimpia második legnagyszerűbb eredménye lett, csak egy brazil hármasugró került elé. A cseh Zatopek futásánál is több pontot ért a dobása.

"Olyan az egész, akár a mese. Amikor elértem azt a nagy dobást, már nemigen tudtam semmire sem figyelni. Gondolataim otthon jártak, Tapolcán, csupán az kóválygott a fejemben, hogy a rádióban most mindenki ezt hallgatja, és még az, nemcsak világrekordot értem el, hanem a Veszprém megyei csúcseredmény is 60,34 lett"

- mondta győzelme után a Magyar Rádiónak a bajnok. Itthon a MÁV főintézőjévé nevezték ki Csermákot, aki 38 évet szolgált a MÁV-nál. A következő olimpián az ötödik lett, de 1960-ban már nem jutott be a döntőbe, igaz élete legnagyobb dobását akkor mérték le egy 64 méter felettivel, de akkor a világ már messze járt. Nemsokára be is jelentette visszavonulását. Négyszer volt magyar bajnok, 1967 és 1970 között a válogatott edzője lett, vagyis Zsivótzky Gyulát ő készítette fel a mexikói olimpiára, ő vette át az örökségét.

A sportág másik Veszprém megyei olimpiai bajnokával, Kiss Balázzsal is kapcsolatban állt, aki 1996-ban nyerte meg az olimpiát. Kiss ezeket a sorokat írta, miután megjelent a Némethről szóló írásunk.

„Atlanta előtt meglátogattam Tapolcán, és tényleg leültetett és tényleg a lelkemre olvasott, hogy elsőre nem szabad azzal az attitűddel a dobókörbe menni, hogy ezzel a dobással nyerem meg az olimpiát. Forszírozni kell magunkat a laza tartásra, nem meghajtani, csak lendületből és egy átlag jót, szabályosat dobni, bármennyire szét akarok robbanni, csak végigmenni a mozgáson, de nem kidobni a szert a stadionból. Ezt pontosan végre is hajtottam.”

Csermák József 2001. január 12-én, 69 évesen halt meg.