Az utolsó pillanatban ébredt, történelmi aranyat nyert

A 19 éves Gyenge Valéria olimpiai győzelme nagy meglepetésnek számított 1952-ben. Az úszó 400 gyorson olimpiai rekorddal nyert, az utolsó 100 méteren hagyta le Novák Évát.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett, a győztesekről emlékezünk meg.

Sárosi Imre edző Székely Éva, valamint a gyorsváltó győzelme után még egyszer ünnepelhetett a helsinki olimpián. Gyenge Valéria ugyanis a kezdeti bizonytalanság után a döntőben élete legjobb eredményével nyert.

Gyenge 1933. április harmadikán született, napra pontosan hat évvel volt fiatalabb Székely Évánál, hárommal pedig Novák Évánál. Az olimpia előtt egyetlen komoly nemzetközi versenyen indult, a főiskolai világbajnokságon nyert 400 gyorson, és a győztes váltónak is tagja volt.

Helsinkiben inkább a másik két magyartól vártak kiemelkedő szereplést, és az előfutamban nem is ment jól Gyengének. A másik két magyar két, illetve három másodperccel úszott gyorsabban nála. 5:22,6-os ideje nem számított jónak, de így is biztosította a helyét az elődöntőben.

„A megérkezés után nem ment jól az úszás, nehézkesnek éreztem magam, nem voltam jó formában. Még Mesti is tanácstanul állt, kereste az okokat, mi lehet a baj. Én azóta is keresem. Tömött volt az uszoda, nem olyan légkörben készültem, mint addig, ez biztosan közrejátszott. De ki tudja, lehet, hogy az edzőm úgy időzítette a formámat, hogy a döntő napján legyek a legjobb”

– emlékezett vissza Gyenge. Az elődöntőben aztán már sokkal jobb oldalát mutatta Gyenge, mert a legjobb idővel került a négyes pályára.

Azt hitték, kifutott eredmény, a többiek csak tartalékolnak. Amikor a verseny előtt kérdezték Sárosit, ki fogja nyerni az aranyat, az amerikai vagy a japán, akkor ő a magyarra mutatott.

Amikor Gyenge felébredt a verseny napján, a most vagy soha érzése volt benne, aztán tompaság tört rá, ahogy az uszoda felé tartott. Bágyadt és sápadt volt, de ahogy felállt a rajtkőre, egycsapásra felébredt, és betartotta a taktikai utasítást, ha a többiek rohannak is, ő akkor is maradjon a saját iramában, ne zökkenjen ki belőle.

Féltávnál a 36-ban ezüstérmes dán Hveger és az amerikai Kawamoto volt elöl, de már látszott, hogy Gyenge jó erőben van, és nyomul előre. A hetedik hosszt nyomta meg, 250 méternél már két méter előnnyel vezetett, és a mozgása rendezett volt. A Népsport így tudósított. „Nagy izgalom közepette kezdődött a hajrá. Gyenge tartalékolt még az utolsó 50 méterre, lendületesen hajrázott és előnyét növelve csaknem 3 méterrel ütött be elsőnek. Novák Éva is szépen hajrázott, biztosan tartotta második helyét a végén erősen felnyomuló Kawamotoval szemben.” 

Sárosi azt jósolta, hogy 5:12 körüli idővel lehet nyerni, ezért nézzük meg az eredményeket is: 

1. Gyenge – 5:12,1
2. Novák – 5:13,7
3. Kawamoto – 5:14,6

A nyolcvanas években megszokhattuk, hogy az edző nemcsak nagyjából, hanem pontosan tudja, mennyi erő van a versenyzőjében. Nem volt ez másként 1952-ben sem, és Sárosit ezért szokás korszakos edzőnek nevezni. Sárosi amúgy a siker után megköszönte a hatodik helyre beérő Székelynek is, aki tanácsaival, tapasztalatával jelentősen segítette Gyengét, aki jó és szófogadó alany volt.

Gyengétől azt kérdeztem 2007-ben, mi történik a dobogó tetején. „Mivel próbálkoztam már én is írással, mondhatom, hogy azt az érzést szavakkal nem lehet visszaadni. Elbénultam, de melegség is elöntött, és ugye a meghatottság. Nekem játszották a himnuszt, és a finn katonazenekar az utolsó napra már elég jól megtanulta a dallamot, hiszen már negyedszer játszották. Aztán visszaestem a kábulatba, indultunk a focisták döntőjére” - mondta 2007 novemberben.

Gyenge ezután az 1954-es Európa-bajnokságon második lett, de favoritként tekintettek rá az 56-os olimpián, ahol elmaradt attól, amit szeretett volna. Sok bizonytalanság kísérte őt is az elutazás körüli napokban. Nyolcadik lett, míg a 4x100-as váltóval a hatodik.

„Már Melbourne-ben voltunk, amikor megtudtam, hogy a vőlegényem elhagyta Pestet, és Kanadába ment. Ő persze azt szerette volna, ha utána megyek. Anyám azt szerette volna, ha hazamegyek. Két részre szakadtam, az egyik felem ment volna, a másik maradt volna. Aztán úgy döntöttem, ahogy egy huszonhárom éves szerelmes lány dönt, Garay János után mentem.”

A döntője után leendő anyósa nem kis pénzért elérte telefonon, és azt mondta, az anyja beleegyezett, mehet a szerelme után. Úgy érzi, ha korábban jön a telefon, akkor sem szerepelt volna jobban.

Azonnal Torontóba repült, nem a magyar csapattal Kaliforniába. A Toronto Star nevű lap fizette a jegyét, az esküvőjéről is ők akartak elsőként tudósítani. Mivel itthon a MÁV egyik fotósa volt, kint egy fotólaborban dolgozott, és hívta elő a filmeket. Egy évig úszott, aztán abbahagyta. Fotós lett, Hazám című albumához Illyés Gyula özvegye válogatott verseket.

Két lánya született, Judy kanadai bajnok volt, a montreali olimpián tartalék volt. Soo Garay színésznő lett, a Szomszédokban is szerepelt.

Gyenge 86 évesen jó egészségnek örvend, amikor itthon a hírességek csarnokába választották, akkor is hazatért. Meglátogatta Székely Évát is. Annak a hatalmas erejű csapatnak ő az utolsó hírmondója. 400 gyorson nem volt azóta sem magyar érem. 

(Borítókép: Gyenge Valéria, a 200 méteres női mellúszás győztese az első olimpiai válogató versenyen. Fotó: Nemzeti Sport, 115. évfolyam)