A legfontosabb meccsen jött a legnagyobb pólógyőzelem

Az 1948-as olimpia ezüstérme után négy évvel később sikerült egy helyet előrelépnie a magyar vízilabda-válogatottnak. 1952-ben az olaszokat álomjátékkal verték, így a hollandok és a jugoszlávok elleni döntetlen is belefért. 16 év után lett ismét Magyarországé lett a vízilabda aranyérme.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett, a győztesekről emlékezünk meg.

A magyar férfi vízilabda-válogatott esélyesként utazott a helsinki olimpiára, Markovits, Bolvári és a 18 éves Kárpáti új színt valamint nagyobb erőt hoztak a játékba a négy évvel ezelőtti csapathoz képest. Volt egy gyengébb meccsük, de összességében megérdemelten nyerték meg az olimpiát.

Ez volt a csapat kezdő felállása:

• Jeney László – Vízvári György, Gyarmati Dezső – Markovits Kálmán – Bolvári Antal, Szívós István, Kárpáti György.

Lehetőséget kaptak még:

• Antal Róbert, Fábián Dezső, Hasznos István, Lemhényi Dezső, Martin Miklós, Szittya Károly.

Így jöttek a meccsek:

• Mexikó – 13-4
• Egyiptom – 9-0
• Szovjetunió – 5-3
• Németország – 9-1
• Hollandia – 4-4
• Jugoszlávia – 2-2
• Olaszország – 7-2
• Egyesült Államok – 4-0

Amint látható, nyolcszor kellett a medencébe menni, ami nagy változás volt a korábbi tornákhoz képest, ahol 4-5 meccsel már meg lehetett nyerni egy olimpiát. Helsinkiben már nem, és a hollandok ellen jött el a mélypont. A magyarok 4-1-re vezettek – Szívós, Markovits, Szívós, Kárpáti volt a gólok sorrendje –, de mint az alábbi korabeli híradórészlet elárulta, az olasz Roggione játékvezető meglehetősen egyoldalúan vezette a meccset, és mindent megtett, hogy a hollandoknak kedvezzen. A két csapat négy évvel korábban szintén 4-4-re végzett, ami akkor nagy meglepetést keltett. (A videón más meccsekről is van részlet.)

A Népsport azt emelte ki a tudósításában, hogy a biztos előny tudatában helytelenül védekezésbe vonult a csapat. Azt is hozzátették, hogy a bíró gyakori tévedéseiben nehéz lett volna felfedezni a jóhiszeműséget. Mindez azonban nem változtat azon, hogy ettől még meg kellett volna nyerni ezt a találkozót.

A jugoszlávok ellen így még nagyobb lett a tét, mert egy vereséggel még a körmérkőzéses négyes döntőbe jutás is veszélybe kerül. A rivális megszerezte a vezetést, de sikerült a fordítás, a hajrában azonban a jugoszlávok egyenlítettek. Jeneyt és Vizvárit emelték ki a tudósítások, a kapus nagy formában védett, a védő pedig nemcsak a védekezésben magabiztos, hanem a támadásokat is jó érzékkel segítette. Az utolsó magyar támadásnál a játékvezető nem alkalmazta az előnyszabályt, így Gyarmati ugyan gólt szerzett, azt nem adták meg.

A csapat azon a találkozón megtáltosodott, és 2-2-es félidő után a második játékrészben szétzilálta az olaszok ellenállását. Szívós 3 gólja mellett Szittya kettőt ért el, de Markovits és Gyarmati is eredményes tudott lenni. Szittya gólja emberhátrányból esett, ami különösen nagy attrakciónak számított akkoriban – a labdaszerzés után végigszáguldott a medencén, és értékesítette a helyzetet.

Rajki Béla szövetségi kapitány úgy nyilatkozott, hogy

Az amerikaiak ellen nyerni kellett, és akkor biztossá vált az első hely. A jugoszlávok abban bízhattak, hogy az USA szerez egy pontot, és akkor majd ők ünnepelhetnek, de ezen a meccsen esélyt sem hagyott a magyar válogatott ellenfelének.

A torna gólkirályi címét megszerző Szívós triplájával, illetve Gyarmati találatával már 10 perc után eldőlt a meccs. Már az első percben az amerikai kapuban táncolt a labda. Izgalomra semmi ok nem volt a folytatásban sem. A csapattagok a védelmet nagyon dicsérték a győzelem után.

„Nem volt könnyű, ezért igen értékes, hogy megnyertük a bajnokságot”

– így értékelt a csapat egyik legjobbja, a védelem oszlopa, Vizvári György. A 29 éves Jeney arról vallott, hogy ebben a csapatban ő is megfiatalodott, és nagyon büszke, hogy sikerült kijavítani a négy évvel korábbi hibát, ő ugyanis négy évvel korábban is ott volt a csapatban. (Győrfi Endre volt akkor az elsőszámú kapus.)

Rajki arra gondolt, hogy a visszaszerzett elsőség után nem maradhat más feladat, minthogy megtartsák azt 4 év múlva is. (Elárulhatjuk, sikerült.) A fiatal csapat jól bírta a feszültséget, aminek különösen örült.

Összevissza pofoztak ezek a nagy darab palik, mégis mi nyertük meg a meccset, és ez a legfontosabb

– Kárpáti humorosan közelítette meg a meccset.

Zuckerman svéd játékvezető azt mondta, a legjobb csapat nyert, a magyar fiatalok szépen játszottak utolsó meccsükön. A svéd bíró négy év múlva fontos szerepet játszott a szovjetek elleni meccsen, amikor Zádor Ervint megütötték, és felrepedt szemhéjából dőlt a vér, de az már egy másik történet.

Lemhényi, Szittya, Fábián, Vizvári, Hasznos és Antal nem került be az 1956-ban Ausztráliába utazó csapatba, Martin tartalék volt.

• Lemhényi (1917-2003) a 60-as olimpián már szövetségi kapitány volt, később KSI-ben vezetőedző, külföldre is mehetett. Felesége Tass Olga, olimpiai bajnok tornász. A 90-es évek elején megalakította az olimpiai bajnokok klubját.
• A szolnoki Hasznos (1924-1998) a város díszpolgára lett, edzősködött is, az uszoda igazgatója volt.
• Antal 56-ban Kanadába ment, kórházi asszisztens lett, 1995-ben Magyarországon temették el.
• Fábián (1918-1973) volt a Fradi edzője, a vízilabda szövetség titkára.
• Szittya (1918-1983) mesteredző lett, Rajki segítője is volt, Szegeden halt meg.
• Vizvári György (1928-2004) elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, a BRFK raktárának parancsnokaként lett nyugdíjas.
• Martin Miklós (1931-2019) 56-ban Amerikában telepedett le, egyetemi tanár lett Los Angelesben és francia irodalmat tanított.
• (Borítókép: Markovits, Gyarmati, Jeney és Szívós. Fotó: Nemzeti Sport, 2016. augusztus / 229. szám / Arcanum Digitális Tudománytár)