Az elkeseredés és a megszállottság történelmi aranyat hozott 1956-ban

Az 1956-os olimpián a nyolcadik versenynap lett meg az első magyar aranyérem. A küldöttség a forradalom után kelt útra, az Urányi János, Fábián László kajakpáros taktikus versenyzéssel nyert 10 ezer méteren. A sportágban ez volt az első magyar aranyérem, és mivel ez a táv kikerült az olimpiai programból, 10 ezer méter párosban az utolsó is egyben.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett, a győztesekről emlékezünk meg.

Az 1924-ben Balatonbogláron született Urányi Jánosnak a harmadik olimpiája volt Ausztráliában. Kerékpárosnak indult, a vitorlázó repülést is kedvelte, aztán 1938-ban talált rá a kajakozásra. Az 1948-as játékok előtt Blahó Kálmánnal megnyert egy rangos versenyt Svédországban, Londonban azonban Andrási Gyulával versenyzett, és ért 10 ezer méteren az ötödik helyen a célba. Négy év múlva megpróbálta egyéniben, de nem jutott a döntőben Helsinkiben. Hamarosan egy újabb párral ment, és Varga Ferenccel ugyan első lett 1954-ben, a franciaországi Maconban rendezett világbajnokságon, de később kizárták őket.

1956-ra érlelődött meg a gondolat, hogy a nála 12 évvel fiatalabb versenyző, Fábián László stílusa, ereje passzol mögé leginkább a hajóba. Gelle Sándor edző meglátása helyesnek bizonyult, és ez a páros szerezte meg a magyar kajakozás első olimpiai aranyérmét. Képesek voltak ugyanis egy perc alatt hetven csapás megtételére.

Fábián így magyarázta a Képes Sportban, miért volt jó ez az egység.

Egyéni versenyzőnek indultam én is, 19 évesen, legyőztem Fredrikssont, a svéd kajakkirályt is. Ekkor felfigyeltek rám, hamarosan többen felkerestek ajánlatukkal, hogy társuljak velük, alkossunk párost. Egyesben nem volt esélyem, hogy kijussak a melbourne-i olimpiára, gondoltam, megkísérlem párosban. Urányit akkor már kiöregedett, kiégett versenyzőnek tartották, de ő a sok kudarc ellenére is lankadatlan energiával, megszállottként próbálkozott újra és újra. Bíztam benne, őt választottam.

Urányi hitet is adott neki. Akkoriban jelentek meg ugyanis a keskenyebb vízvonalú, a régieknél érzékenyebb hajók, amikhez sokáig nem is tudott olyan jól alkalmazkodni. Az evezési technikájával bizonytalanul ült a hajóban és az összes erőfeszítése kevés volt ahhoz, hogy menjen is a hajó alatta, hogy versenyben lehessen. Nagyon el volt keseredve, mert olyan versenyzőktől kapott ki sorozatban, akiket korábban – a régi típusú hajókban – könnyen legyőzött. Ekkor ajánlotta fel Urányi, hogy üljenek össze.

„Kevés beszédű, nagyszerű sportember volt. Tőle tanultam meg a versenyzés apró fogásait, alkalmazkodni a társhoz, megérezni azt a pillanatot, amikor a másiknál többet kell vállalni a győzelemért” - jellemezte még társát Fábián László.

A 10 ezer méteres versenyt négy körre írták ki, és az első kör után a 28 egységből négy hajó emelkedett ki. (A versenyt csak 12 páros fejezte be.)

A svéd Hans Wetterströmnek már volt olimpiai aranyérme és ezüstérme is, Carl Sundinnal az oldalán azonban most versenyzett először.

A németek is egy fiatal-idős felállást választottak, az ausztráloknál jobban pedig senki sem ismerte a Ballaratban lévő pályát és a tavat.

És ott volt a magyar hajó: a mieink az első kör nagy irama után egy kicsit visszavettek, ezt a németek használták ki, és átvették a vezetést.

A svédek korán elkészültek az erejükkel, így az utolsó körben már csak a német és a magyar hajó volt versenyben, és ezer méterrel a vége előtt Urányiék teljesen tudatosan álltak élre. Az addigi pályafutása alatt meglehetősen peches Urányi előtt nem is lehetett más cél, minthogy élete legnagyobb győzelmét nem engedi ki a kezéből. Ötszáz méterrel a cél előtt már egy hajóhosszal álltak a második előtt, a végére pedig több mint három másodperc előnyt harcoltak ki.

A végeredmény:

1. Urányi, Fábián – 43:37,0
2. Fritz Briel, Theodor Kleine (németek) – 43:40,6
3. Dennis Green, Walter Brown (ausztrálok) – 43:43,2

Ez a páros egy év múlva a genti Európa-bajnokságon 500 méteren lett a legjobb, dühből indultak el, mert a tízezer métert elrontották és másodikok lettek. Sprintben viszont egy tökéletes rajt után nagyon megverték a legjobbakat. 1958-ban pedig megnyerték a prágai világbajnokságot, pedig az utolsó szakaszon már nem száguldott a hajó alattuk, így is elég volt az erejük.

Urányi 1961-ben abbahagyta az élsportot.

Elfáradtam, mégiscsak sok volt a 23 évi versenyzés – mondotta, amikor felkerestük munkahelyén, az Újpesti Dózsa Tímár utcai hajóépítő műhelyében. – Sok mindenről, szórakozásról, hétvégi kirándulásokról, szabad időről kellett lemondanom, hogy jó eredményeket tudjak elérni. Szeretnék most valamit pótolni, több időt fordítani családomra.

– indokolt az Ország Világ hasábjain.

Fájdalmasan korán, 1964 májusában, 40 éves korában meghalt.

Fábián több olimpián nem versenyzett, 1960-ban végigcsinálta a felkészülést, de nem utazhatott Rómába. Négy évvel később, Tokióban tartalék volt, míg Mexikóvárosban a helyszínen jelölték ki a csapatot, ő nem került be. Nyert még két világbajnoki aranyat párosban (1963, 1966), egyet négyesben (1963). Felesége Rozsnyói Katalin lett, mindketten edzősködtek. A 2004-es olimpia előtt Fábián találta ki például, hogy Kovács Katalinnak Janics Natasával együtt kell versenyeznie. Fábián 82 éves korában, 2018-ban távozott.

Az Újpest Tímár utcai sporttelepe a két legenda nevét viseli.