Amikor Balczó András sírva ment a dobogó tetejére

Az 1960-as olimpián az öttusázóknál Nagy Imre és Németh Ferenc nagyszerű futása után Balczó András még náluk is jobb volt. A 22 éves Balczónak így sem jutott egyéni érem, és összetettben a negyedik lett, csapatban viszont a mieinknek járt az arany. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

1952-ben a magyar öttusa válogatott megnyerte az olimpiát, de a győztes csapatból Benedek Gábort egy elmaradt kézfogásért eltiltották, Szondy István disszidált, Kovácsi Aladár pedig orvosi tanulmányaival volt elfoglalva. Egy teljesen új csapatot kellett összerakni, aminek győzelmi esélyei körvonalazódtak a rajt előtt.

A 22 éves Balczó András ezüstérmes volt az 1959-es világbajnokságon, így amikor a római olimpiára utaztak azt kérdezte tőle a Csepel SC elnöke, lesz-e dobogó?

„Lesz dobogó. De hogy rajta állunk-e, azt nem tudom”

- ez volt Balczó válasza. A 27 éves monori születésű Nagy Imre és Balczó mellett a szintén csepeli versenyző, Németh Ferenc került a csapatba. A címvédő szovjetek látszottak a legnagyobb ellenfeleknek, de az amerikaiakról sem szabadott megfeledkezni, miközben a lengyelek is nagy erőkkel fejlődtek.

Az első tusa, tehát a tereplovaglás után a magyarok az ötödik helyen álltak, ráadásul Balczó leesett és megsérült a keze, ami a legrosszabb előjel lehetett a folytatásra. Néhány nap múlva be is dagadt a karja. A vívásban Németh remekül teljesített, ami nem is volt meglepő, mert 1957-ben még párbajtőröző volt, de a többiek is jól vívtak, így a második tusa után Magyarország átvette a vezetést.

A lövészet mindhárom magyarnak gyengébben sikerült, csak a hatodik hely jött össze, a vezető hely azonban így is megmaradt. Az úszásban az a különös helyzet állt elő, hogy mind a magyar, mind az amerikai trió egyaránt 3000 pontot gyűjtött össze, vagyis a két csapat közti 104 pontos különbség konzerválódott. Balczó olyan remek időt úszott, hogy a negyedik tusa legjobb versenyzője lett.

Nagy Imre kezdett egy pompás idővel (14:05), Németh rajta is túltett egy tizeddel, Balczó pedig, a csapat legjobb futója szinte szárnyalt (13:48) a rekkenő hőségben. A szárnyalása sem volt elég az egyéni éremhez, a csapatot viszont olyan magasságba lökte, amire előzetesen számítani sem lehetett. A végeredmény a következő lett a 17 nemzet között:

1. MAGYARORSZÁG – 14863 pont
2. Szovjetunió – 14309
3. Egyesült Államok - 14192

Ahogy a pontszámokból is látszik, ritka nagy különbség alakult ki az első két helyezett között. A csapat a megérkezés előtt mindent pontosan végigszámolt, hogyan lehet megszerezni az első helyet, de ilyen fölényre ők sem számítottak.

„Szörnyű volt, hogy vigasztalnunk kellett Balczó Bandit, sírt mellettünk, boldog sportolók mellett, mert a negyediknél talán minden helyezés jobb. Nem vigasztalta, hogy csapatban nyert. A könyvében úgy emlékezett vissza, hogy kijózanította az a negyedik hely, mert addig a rózsaszín ködben volt, elhitették vele: a sajtó, a szakemberek, hogy első lesz. És valljuk meg, egy 22 éves fiatalember sok mindent hajlamos is elhinni”

– mondta Németh a győzelemről. Azzal vigasztalták, lesz még olimpiája, nem kell aggódnia, megszerzi a hiányzó érmet. Akkor még nem lehetett tudni, hogy ez a dupla siker nemcsak az első volt az olimpiák történetében, de 1988-ig az utolsó is. Mert ugyan Török és Balczó is nyert egyéniben később, a csapatsiker nem követte őket.

Az 1933-ban született Nagy Imre négy év múlva is ott volt az olimpián, akkor bronzérmes lett, egyéniben pedig a hetedik helyen zárt. 2013. októberben halt meg. Némethről ebben a cikkben írtunk, április negyedikén töltötte be 84. életévét. Balczó 1964-ben eltiltása miatt nem mehetett az olimpiára, 1968-ban nyert még egy csapataranyat, majd 1972-ben egy fantasztikus müncheni futással az egyéni aranyérem is összejött neki.