Amikor egy futballista segített befejezni a véres polgárháborút

Filmbe illő körülmények között jutott ki a 2006-os németországi világbajnokságra Elefántcsontpart válogatottja, ráadásul a sorsdöntő selejtező a polgárháború sújtotta ország történelmét is megváltoztatta. A Chelsea sztárja, Didier Drogba szenvedélyes öltözői beszédet mondott a győztes meccs után, csapattársaival fegyverszünetért könyörgött. A beszéd  hatására újra tárgyalóasztalhoz ültek a felek, hogy lezárják a véres konfliktust. 

2005. október nyolcadikán sorsdöntő világbajnoki selejtezőre készült Elefántcsontpart futballválogatottja.

Elefántcsontpartnak igazi aranycsapata volt akkoriban: a keret tele volt európai bajnokságokban szereplő futballistákkal. Kolo Touré és Emmanuel Eboue az Arsenalban, Didier Zokora a Saint-Étienne-ben, Yaya Touré az Olympiakoszban futballozott. A csapat legnagyobb sztárja és vezére pedig az a Didier Drogba volt, aki előző évben igazolt a José Mourinho-féle Chelsea-hez.  Drogba két részletben összesen kilenc évet töltött a londoni klubnál, ahol több mint 100 gólt szerzett. A Chelsea-vel négyszer nyerte meg a Premier League-t és az FA-kupát és háromszor a Ligakupát, 2012-ben Bajnokok Ligája-győztes lett. Talán a Bayern München elleni döntőn nyújtotta élete teljesítményét: az ő fejesével egyenlítettek a 88. percben, majd a tizenegyespárbajban Drogba lőtte be a mindent eldöntő utolsó büntetőt. 

Afrikai bezzegországából polgárháborús övezet

Elefántcsontpart egy zűrzavaros, polgárháborútól sújtott időszakát élte akkoriban, a harcokban több száz katona és civil vesztette életét. Ennek előzménye, hogy a mai Elefántcsontpart területét a 19. század közepén gyarmatosították a franciák, és a hatalmuk megerősödésével alakultak ki a későbbi polgárháborúhoz vezető etnikai ellentétek. Az 1920-as évektől kezdődően folyamatosan nőtt az északi burkinabé lakossággal rokon mali és Burkina Faso-i, többségében muszlim bevándorlók aránya. 1998-ra már a teljes lakosság 26 százalékát ők tették ki, a déli keresztény népesség fokozatosan kisebbségbe szorult. 

Elefántcsontpart 1960-ban nyerte el függetlenségét, és az azt követő 30 évben nem okozott problémát az etnikai megosztottság, mert fejlődött az ország. Félix Houphouët-Boigny elnöksége alatt dübörgött a gazdaság, többek között annak köszönhetően, hogy Elefántcsontpart a hetvenes évek végére a világ egyik legnagyobb kávé- és kakaótermesztője lett. Hatalmi megfontolásokból Boigny is támogatta a szomszédos országokból történő bevándorlást, mivel a betelepülők olcsó munkaerőt jelentettek az ültetvények számára, cserébe állampolgárságot kaptak Boigny-től. 

A világgazdasági válság, a kávé és a kakaó árának zuhanása azonban megroppantotta Boigny rendszerét. Uralmát jól jellemzi, hogy irdatlan költségek árán fővárossá fejlesztette szülőfaluját, Yamoussoukrót. A világ legnagyobb temploma is ott épült, egyes becslések szerint 300-400 millió dollárt emésztett fel a megalomán építkezés. 

Az első, kierőszakolt demokratikus választásokon még a regnáló elnök nyert, 1993-as halála után azonban káoszba fordult az ország, felszínre kerültek az etnikai ellentétek. Az őt követő Henri Konan Bédié rasszista, idegenellenes politikájával próbálta megszilárdítani hatalmát. Megalkotta az ivoirité fogalmát, ami diszkriminálta a burkinabé népességet. Bédié alkotmányba foglaltatta hogy kizárólag az indulhat az elnökségért, akinek mindkét felmenője elefántcsontparti, ellehetetlenítve ezzel északi politikai ellenfeleit. 

Ennek és a sorozatos puccskísérletek hatására 2002-ben végleg két részre szakadt az ország. Az északi felkelők szeptember 19-én megszállták az ország nagy részét, elfoglaltak több fontos kormányhű várost. Az egykori futballista, Sebastian Gnahore a harcok kitörése után elmenekült az országból, családja viszont otthon maradt. 

Borzalmas idők voltak. Amikor felhívtam a húgomat, lehetett hallani a lövéseket az utcáról. Négy napig bujkáltak az ágy alatt, csak ételért jöttek elő. Csak az érdekelt, minden rendben van-e a családommal, minden reggel ezzel a gondolattal ébredtem

- idézte fel a polgárháborús napokat. A kezdeti heves harcok után 2004-re nagyjából lezárult a fegyveres konfliktus, a politikai feszültség azonban nem enyhült, kevés esély látszott az ellentétek békés rendezésére. 

Filmbe illő dráma döntött a vb-ről

Ebben a helyzetben rendezték a sorsdöntő vb-selejtezőt, elképzelni is nehéz, mit élhettek át a játékosok a történelmi siker kapujában. A hatalmas tét ellenére Elefántcsontpart könnyedén hozta saját meccsét, 3-1-re nyertek Szudán ellen. De ugye ez még kevés volt az üdvösséghez, a kijutáshoz az is kellett, hogy Kamerun ne nyerjen. Ahogy lefújták Drogbáék meccsét, minden elenfántcsonparti fül a rádióra tapadt, a végeredményt várva.

Drámaibban nem is alakulhatott volna a meccs: már a 20. percben megszerezte a vezetést Kamerun, ezzel veszni látszottak az elefántcsontparti álmok. Egyiptom a 79. percben egyenlített, úgy tűnt, mégis megtörténik a csoda. Itt még nem volt vége a fordulatoknak: a hosszabbítás utolsó perceiben büntetőt kapott Kamerun. Az olasz Inter játékosa, Pierre Womé állt oda elvégezni a tizenegyest, lövése azonban a kapu mellé szállt, ami azt jelentette, hogy Elefántcsontpart kijutott a 2006-os németországi világbajnokságra. A kameruni játékosok összeomlottak, míg néhány ezer kilométerrel arrébb Drogbáék tomboltak az örömtől. Egy rövid időre Elenfántcsontpart is elfelejthette a megelőző évek borzalmait és a vészes megosztottságot. 

Könyörgünk, tegyétek le a fegyvert

Az igazán filmbeillő események a lefújás után következtek. Az öltözőben az elefántcsontparti játékosok megtartották szokásos meccs utáni közös imádkozásukat. Ez az alkalom mégis más volt, a tévékamerák előtt  Drogba mondott szenvedélyes beszédet. 

Elefántcsontpart lakói, férfiak és nők, délről, északról és nyugatról. Ma bebizonyítottuk, hogy mi, elenfántcsontpartiak képesek vagyunk együtt egy közös célért játszani, hogy kijussunk a világbajnokságra. Megígértük, hogy sikerünk egyesíteni fogja az embereket, ma térden állva könyörgünk. 

Ezen a ponton az összekapaszkodott futballisták térdre ereszkedtek, majd Drogba így folytatta:

Kérünk titeket, tegyéket le a fegyvert, tartsátok meg a választásokat, mindenkinek jobb lesz így. Ünnepelni akarunk, ne lövöldözzetek tovább!

A futballválogatott egysége szimbolikus volt, nyoma sem volt megosztottságnak, nem számított, ki honnan jött: Drogba például délről származott, míg a Touré-testvérek északiak voltak. 

Drogba beszédet napokig ismételték a tévécsatornák, a politikusok sem hagyhatták figyelmen kívül az üzenetet.  A kudarcba fulladt béketárgyalás után Laurent Gbagbo elnök úgy döntött, hajlandó újra tárgyalóasztalhoz ülni a felkelők vezetőivel, hogy fegyverszünetet kössenek. 

Elefántcsontpart nem vallott szégyent első világbajnokságán, a hollandoktól és az argentinoktól is egy góllal kaptak ki (mindkétszer 2-1-re), az akkori Szerbia és Montenegrót viszont legyőzték, így harmadikként zártak a csoportban. Drogba szerezte Elefántcsontpart első világbajnoki gólját.

Nem lett teljes a happy end

Hogy mekkora hatása volt Drogba beszédének, az is jól mutatja, hogy 2006-ban a válogatott Madagaszkár elleni Afrika Kupa-selejtezőt a lázadás központjának számító Bouake városában rendezték meg. Ez elképzelhetetlen lett volna két évvel korábban.  A meccs helyszínét Drogba maga jelentette be, azt máig nem tudni, hogy erre az elnök adott-e neki engedélyt. 

A meccs euforikus hangulatban telt, a stadionban a kormánypárti és felkelő katonák együtt szurkoltak a válogatottnak. Aznap délben megállt az élet az országban, mindenki a meccset nézte. Az eredmény is álomszerűen alakult: Elefántcsontpart 5-0-ára győzött, az utolsó gólt Drogba lőtte. A lefújás után szurkolók árasztották el a pályát, a katonáknak kellett megvédeniük a játékosokat, nehogy elsodorja őket az ünneplő tömeg.

A következő évben a felkelők és a kormánypárti erők aláírták a polgárháborút lezáró békeszerződést, megkezdődött a harcoló alakulatok lefegyverzése.

A történelem végül máshogy alakította a dolgokat. Az eredetileg 2005-re tervezett választásokat csak 2010-ben tartották meg, botrányos körülmények között. Miután Gbagbo elcsalta a választásokat, újra fellángoltak a harcok. A másfél évig tartó véres konfliktusban háromezren vesztették életüket, és százezrek menekültek el hazájukból. A harcoknak Gbagbo letartóztatása vetett véget 2011 tavaszán. A bukott elnököt később emberiség ellen elkövetett bűncselekményekkel vádolták, de a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon nem tudták bizonyítani, hogy az ő felbujtására mészároltak le több száz civilt. 2019 januárjában felmentették, jelenleg Belgiumban tartják őrizetben. 

Ami nem jött össze Drogbának

Drogba a Chelsea után a török Galatasarayban, a kanadai Montreal Impactben és az amerikai Phoenix Risingban játszott, 2018-ban vonult vissza. A válogatottban 105-ször szerepelt, összesen 65 gólt rúgott, amivel rekordernek számít. Még két világbajnokságon (2010 - Dél-Afrika, 2014 - Brazília) szerepelt a válogatottal, a 2010-es dél-afrikai vb-n gólt is szerzett. A csoportból egyik alkalommal sem sikerült továbbjutni az elefántcsontparti csapatnak.

Drogbának egyedül az Afrika Kupa miatt lehet hiányérzete, egyszer sem jött össze neki a győzelem, pedig  2006-ban és 2012-ben is döntős volt Elefántcsontparttal. Mindkétszer tizenegyesekkel bukták el a döntőt, a 2006-os meccsen Drogba is kihagyta a maga büntetőjét. Amikor Elefántcsontpart 23 év után 2015-ben újra nyerni tudott, Drogba már nem volt a válogatott tagja.

Forrás: BBC, BBC, AP