Az igazságtalanul elvett vb-arany az olimpiára elsöprő erőt adott

A kötött fogású birkózó, Kocsis Ferenc mindig számíthatott a csípődobására karrierje során. Amikor a moszkvai olimpián, 1980-ban hátrányba került, akkor is előkaparta ezt a fegyverét, és tusolt utána. A döntőben a szovjet Bikovot lezavarták a szőnyegről, mert semmit sem tudott kezdeni az energikus magyarral, így a 74 kiló aranyérme lett Kocsisé.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, a győztesekre emlékezünk. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Kocsis még akkor is futballista akart lenni, amikor a testvére, János már a Kinizsi Húsos Vágóhíd utcai termébe járt birkózóedzésekre. 1966-ban aztán együtt mentek el egy kedvcsinálóra, és Mángó Andor edző azonnal észrevette a tehetségét. A bátyja akkor árulta el, hogy összekapaszkodtak néhányszor otthon, ezért látszódhatott úgy, hogy van már előképzettsége. (Kocsis János szabad fogásban vb-bronzéremig jutott.)

A birkózás mellett kikötő Kocsis Ferenc rögtön megnyerte az első versenyét, és a Budapest Bajnokság után egyenesen ívelt felfelé a pályája. Őszintén elmondták neki, menjen tovább, mert már kinőtte ezt a klubot. Bevonult katonának, ezért a Honvédban egy nagyon emlékezetes csapatbajnoki döntőn is birkózott 1973-ban. A korszak egyik legjobbját, Toma Mihályt másfél percig tartotta hídban, folyamatosan feszítette, őrölte, és nagy nehezen betörte. 1973-ban igazolt át a Ganz Mávaghoz, ahol Kiss Ferenc segítette. Már az 1976-os olimpiára kijuthatott volna, de 23 évesen még nem mellette határoztak, hanem a Vasasban edződő Tomát küldték.

1977-ben bronzéremmel tért haza a világbajnokságról, majd ,kegy év múlva ezüst volt a nyakában, amit sikerként is felfoghatott volna, de inkább arculcsapásként élte meg.

Akkor megfogadta, hogy még egyszer ilyen égbekiáltó igazságtalanság nem fordulhat elő, addig is szorgalmas volt, de ettől csak még fanatikusabban készült. 1979-ben már első nemzetközi aranyérmét nyerte az Európa-bajnokságon, pedig hidegzuhannyal indult neki a verseny, mert tussal kapott ki egy finntől. A szovjet Mkrticsev ellen pedig 2:8-as hátrányba került, de nem adta fel, hanem egyenlített. Riválisa megint elhúzott négy ponttal, de előszedte kedvenc fegyverét, és csípődobásaival a maga javára fordította a küzdelmet.

A San Diegó-i világbajnokságon ismét összeakadt a szovjettel, aki megint nagy lendülettel kezdett, és megint hatpontos előnyt szerzett. Kocsist nem zökkentette ki a hátrány, folyamatosan csökkentette a különbséget. A végén leléptették ellenfelét, mert már nem bírta feltartóztatni. Mkrticsevet ölben vitték le, annyira elkészült az erejével.

A döntőben a bolgár Sopovot megverte ugyan, de a bolgárok reklamálása után végül döntetlenre hozták ki az eredményt, és mindkét versenyzőt aranyérmesnek nyilvánították, még ha nem is állhattak egymás mellett a dobogón. Ilyen remek eredmények után természetesen az olimpia nagy favoritja is Kocsis lett.

Moszkvában a dán Jaegersgardot két vállra fektette kezdésnek, majd a szerb színekben induló Kaszap Károlyt leléptetéssel verte, ami után jöhetett a bolgár Sopov ellen a visszavágó. A bolgár kétpontos előnybe került, Kocsis viszont ismét előszedte kedvenc fegyverét, és egy nagy ívű csípődobással három pontot szerzett. A bolgárt megintették, Kocsis pedig a 4:2-es vezetés után is aktívabbnak bizonyult, nem bízott semmit a véletlenre.

A román Mineát mindjárt az első három percben tusolta, a finn Huhtala ellen viszont kihagyott az elején, riválisa 4:-0-ra meglépett, de ez nem vette el a kedvét, egy újabb remekül kivitelezett csípődobás majd utána a tus azt jelentette, hogy az Anatolij Bikov elleni döntőt hibapont nélkül várja. A szovjetek az olimpiai címvédő, szibériai klasszist reaktiválták a moszkvai olimpiára. Az 1977-es vb-n valamint 1978-ban a szófiai Európa-bajnokságon Kocsis ugyanis jobb volt nála, de látva, hogy Mkrticsev sem boldogult a magyarral, vissza kellett jönnie.

„Megmondom őszintén, leizzadtam a Bikov elleni meccs előtt. Meg sem mozdultam, de már folyt rólam a víz. Akkor éreztem, hogy iszonyatosan egyedül vagyok a szőnyegen. Tóth István döntőjét előző nap finoman szólva sem pontozták igazságosan. Felmerült bennem, mi van, ha ez velem is megesik.

Vártam a pillanatra, meg akartam mutatni, hogy jobb vagyok mindenkinél. Abban biztos voltam, hogy Bikovot is meg kell vernem az aranyért. Akkor visszagondoltam a 78-ban csalással elvett vb-döntőre, és hogy utána milyen energiákat szabadított fel bennem a győzni akarás. Mennyiszer futottam fel fóliába csavarva a Hármashatár-hegyre és vissza, annyira akartam az olimpiai bajnokságot. És pontosan tudtam, azzal, hogy nyertem egy vb-t, a célomat még nem értem el, és tudtam, milyen rettentő csalódott lettem volna, ha nem sikerül teljessé tennem az életemet. Megcsináltam” – elevenítette fel Kocsis egy korábbi cikkünkben.

Kocsisnak a kettős leléptetés elég lett volna, de tudta, erre nem szabad alapoznia. Elkeseredett küzdelem folyt az első perctől, és nagyon hamar lehetett látni, a magyar jobb erőben van, energikusabb, dinamikusabb. A szovjetet kétszer is intették passzivitásért, menekülésért. A harmadik percben Kocsis tovább rohamozott, a játékvezető pedig úgy látta, hogy a hazai közönség sem tudja már erőre bírni Bikovot, ezért 1 perc 21 másodperccel a menet kezdete után leléptették.

„Amikor a szőnyegen kihirdették a győzelmemet, hirtelen üres lett a világ. Csak álltam földre gyökerezett lábakkal, és jó ideig nem értettem, mi is történt. Hegedüs Csaba szólt, hogy örüljek. Akkor fogtam fel, örülhetek, olimpiai bajnok lettem" – nyilatkozta a Népsportnak.

Nem is a szovjet elleni volt a legkeményebb meccse, hanem Sopov ellen, akinek nem kedvelte a stílusát. Az olimpia előtt is találkoztak már egyszer, és akkor ugyan megnyerte Kocsis a Német Nagydíjat, de a bolgár ellen kettős leléptetés lett a vége, mert nem tudott vele mit kezdeni azon a tornán.

Növényi Norbert után egy nappal Kocsis is olimpiai bajnok lett, és Tóth Istvánnak is járt volna az első hely, de a bírók érthetetlen döntést hoztak, és összetörték Tóth álmát. A görög versenyző vihette haza az aranyat az ő súlycsoportjukban, a 62 kilósak között.

Kocsis 1981-ben és 1983-ban is Európa legjobbja lett, második aranyát Budapesten nyerte, ez nagy vágya volt, mert addig már mindent megkapott a birkózástól, viszont hazai pályán nem ünnepelhetett mindaddig. 31 évesen Los Angelesben sem lett volna esélytelen, de a bojkott keresztül húzta számításait, pedig Kádár János a tatai edzőtáborban nyugtatta őket, kimehetnek majd – ha nem is mindenki, de az esélyesek mindenképp. Kocsis amikor megtudta májusban, hogy nem mehetnek, zokogott.

Abba is hagyta a birkózást, inkább edző lett a Ganz Mávagban. Rögtön nagy kincsre akadt, a Vasasból eltanácsolt Farkas Péter lett a tanítványa. Farkas 1991-ben világ- és Európa-bajnok lett, 1992-ben pedig olimpiai bajnok Barcelonában. 2004-ben szintén a tőle tanuló Majoros István nyert olimpiát Athénban, de az Európa-bajnok Deák Bárdos Mihály is sokat köszönhet neki.

2013-ban negyedik magyarként – Kozma István, Polyák Imre, Hegedüs Csaba után – kapta meg a halhatatlan birkózóknak járó elismerést. Családja előtt kapott vastapsot, ami kevésszer adatik meg az ember életében. Négy gyereke van, a legkisebb cambridge-i ösztöndíjas.