Az utolsó öttusa aranycsapat: a jófiú, az érzékeny és a kételkedő

Az 1960-as római olimpia után 1988-ban fordult elő újra, hogy az öttusázók két aranyéremmel tértek haza egy olimpiáról. Martinek mellett a Fábián Lászlóval és Mizsér Attilával felálló csapat is nyert. Akkor még nem tudtuk, hogy lesz ez az utolsó csapatarany.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig.

Az öttusa utolsó aranycsapatának a története 1987-ben kezdődött a franciaországi Moulins-ban. A magyar válogatott akkor már 12 éve üldözte az első helyet, de valami mindig hiányzott. Török Ferenc akkor rakta össze először Fábián-Martinek-Mizsér-triót. Fábián 1984-ben megnyerte az olimpia pótló versenyt, Mizsér egy évvel később egyéniben volt világbajnok. A harmadik ember a válogatott újonc Martinek János volt. 

A vb-n első tusa a lovaglás volt, ezt a számot épp azért tették a program elejére, mert ha valamelyik csapat esetleg rosszul szerepel, még a másik négy tusában tudjon javítani. A magyar csapat pontosan így járt. Egészen dermesztően sikerült ugyanis a lovaglás, senki sem jutott 1000 pont fölé, az utolsó, tizenkilencedik helyen 600 pont lemaradássál várták a folytatást.

A vívást megnyerték, lövészetben a szovjetek teljesítettek alul. A futásban már az arany volt a tét, és a csapat megállíthatatlanul tört az élre és a britek előtt nyert. Fábián egyéni bronzérme is fontos volt, de a csapat sikere mindent vitt, abban az évben megválasztották őket az ország legjobb csapatának.

Ilyen előzmények után jött az olimpia, ahonnan Martinek egy kisebb sérülés miatt majdnem kiesett, de az összeállítás végül változatlan maradt. Az olimpián Fábián egy olyan lovat kapott, amin az első körben mindössze 770 pontot ért el a lovasa. Ha kockáztat vele, akkor lehet, hogy bejön, de nemcsak önmaga érdekeit kellett néznie, hanem a csapatét is. Fábián végül a csapatszellemnek megfelelően lovagolt, és 876 pontot teljesített.

A vívást Fábián megnyerte, 1051 pontot tett a közösbe, a csapat pedig átvette a vezetést két tusa után. Az úszás után már majdnem 400 pontos előnnyel vezettek a mieink.

„Nagy teher van most a fiúkon, hiszen mindegyik nagy ellenfél valamelyik számban betlizett, nem bírta el az esélyesség súlyát. Az olaszok vívásban, a szovjetek lovaglásban”

– állapította meg akkor Császári Attila korábbi öttusázó, a nemzetközi szövetség tagja. Az olaszokat Tiberti 674 pontja húzta le a vívásban, a szovjeteknél Avgyejev rendezte át a lovaglópályát, és 680 pontos eredménnyel ért célba.

Császárinak igaza lett, mert a magyar trió a 19 nemzet közül a 14. helyen fejezte be a lövészetet. Fábián nagyon elkeseredett volt, mert 190 kör felett lőtt folyamatosan a versenyeken, de most azonban 185-öt mutatott fel. Mizsér is csalódott volt, tőle sokkal jobb eredményt lehetett várni ebben a számban, ám technikailag nem tudta összerakni a mozdulatait az elő sorozat után. Így a lövészetben győztes olaszok így 24 ponttal átvették a vezetést az összetettben. A 24 pont csapatszinten pár másodpercet jelent, ami kifejezetten kevés, és abban lehetett bízni, hogy Tiberti nem lesz a legjobbak között.

Martineknek az egyénire is figyelni kellett, meg is tette, Masullo ugyan hozott rajta, de második lett. Mizsér Attila ámulatba ejtette a közönséget, a Dél-Koreának dolgozó egyéniben és csapatban is világbajnok Kelemen Péter csak annyit mondott, ő még ilyen futást nem látott. Mizsér meg is nyerte ezt a tusát, onnantól pedig már nem lehetett kérdés, Magyarországé az egyéni mellett a csapat aranyérme is.

A végeredmény:

1. Magyarország – 15886
2. Olaszország – 15571
3. Nagy-Britannia – 15276

Az egyéni világbajnokkal Bouzou-val felálló franciák csak a negyedik helyet érték el, a szovjetek pedig Jagorasvili bronzérme ellenére sem jutottak előrébb az ötödik helynél.

"Ez a három fiú mindig, mindenben nyerni akar. Ha nincs más, stopperórákkal játszanak, hogy ki állítja meg rövidebb idő alatt. A kapitány erre még rátesz egy lapáttal, kihasználja szenvedélyüket, és például sokszor az edzéseken is versenyeznek. Mindhárom fickó más-más egyéniség. Martinék a jókedvű, huncut, jófiú, aki minden munkát az első szóra elvégez. Nem mutatja, de tudom, hisz a munka elsődlegességében. Joel, azaz Fábián Laci a kívülállónak magabiztosnak tűnik, pedig nagyon érzékeny ember, ugyanakkor akaratos is, ezért sokszor ütközik. No és Rizsa,

Mizsér Attila, az örök kételkedő. Jó ez? Miért ennyit kell úszni? Miért most kell? Aztán ha meggyőzik, meggyőzöm, szívvel-lélekkel húzza a kocsit. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult elő vita, kisebb veszekedés. Ha viszont versenyről van szó, képesek úgy, meghalni is a győzelemért."

Az edző-édesapa Mizsér Jenő mondta ezt a Népsportnak. A Rizsa becenevet egyébként egy sajtóhiba után kapta, az újságban egyszer a Mizsér helyett ez a név jelent meg.

Török Ferenc arra helyezte a hangsúlyt, hogy a múltban nem volt ritka a csapatversenyben a 100 pont alatti győzelem, most pedig több mint 300 ponttal voltak jobbak a mieink az ellenféltől. A formaidőzítés remekül sikerült, a csapat idegileg is, fizikailag is jól bírta az egyébként nagyon hosszú vívást. A vívás után pedig mindannyian olyan teljesítményt nyújtottak az úszásban, amit előre elterveztek. A lövészet apróbb kisiklása így már belefért, amiért jöttek, hazaviszik.

Mielőtt Török még nagyon megdicsérte volna a versenyzőit, kibökte, hogy az eredménnyel elégedett, a teljesítménnyel nem. Török azért tartotta többre a csapatot az egyéninél, mert egy-egy nagy egyéniség sokfelé születhet, de a sportág erejét a csapatverseny mutatja meg. A 68-as győzelemnél ő maga is ott volt. „Makacsul hittem a központosításban kapitányként is, nemcsak versenyzőként. Ha a terveim szerint készülnek, akkor eredményesek lesznek, egészen biztos voltam benne. A klubokkal persze nem volt mindig könnyű megértetni, hogy az érdekükben állok felettük, de többnyire elfogadták. Az egész sportnak az alapja a fájdalomküszöb kitolása. Most is így van. Az átlagembereknél is így van, csak az élsportban az adagok mások. Egy versenyző nem szeret szenvedni, egy edzőnek viszont tudnia kell, minél jobban terhel valakit, annál jobb lesz. Pszichológust alkalmaztam már én is, mert amikor a nagy terhelés van, akkor fokozottan érzi magát elveszve, sérülékenynek magát egy versenyző, és jót tesz, ha beszél valakivel” – a sikerre ezt a magyarázatot az Indexnek 2018-ban adta.

mondván, nem vette észre az apró rezdüléseket, hogy Fábiánnak nagyobb lelki támogatásra van szüksége. Mizsér második helye egyéniben tiszteletreméltó volt, akkor már a lovaglás volt a zárótusa, de a lengyel Arkadiusz Skrzypaszeket nem tudta megelőzni.

A szombaton 55 éves Martinek János ma már a férfi válogatott kapitánya, az 57 éves Fábián László a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója. Az 59 éves Mizsér Attila a 2024-es olimpiai pályázat igazgatója volt, előtte banki vezető. Motivációs tréningeket tart vállalatvezetőknek. Sportháromság címmel írt könyvet, amiben a gyermek-edző-család kapcsolat fontosságát elemezte. Öt gyereket nevel.

(Borítókép: Fábián László, Mizsér Attila, Martinek János olimpiai bajnok öttusázók és dr. Török Ferenc szövetségi kapitány állnak a dobogón az öttusa csapatverseny eredményhirdetésén a XXIV. nyári olimpiai játékokon. Szöul 1988. szeptember 22. Fotó: Németh Ferenc / MTI)