Nagy Tímea lehengerlő, új edzővel is olimpiai bajnok lett

A magyar sport 150. olimpiai aranyérmét a párbajtőröző Nagy Tímea szerezte meg, aki a 2004-es athéni olimpiai versenyek második napján megvédte négy évvel korábban szerzett elsőségét. A döntőben 1996 bajnokát verte meg. Ez volt a magyarok első aranyérme az athéni olimpián. 

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Nagy Tímea már a sydney-i olimpiára is édesanyaként utazott, Athén előtt pedig életet adott második kislányának. Csenge és Luca neveit felírta a fegyverére, ez a párbajtőr hozta meg neki az újabb sikert, de addig még történt néhány igen fontos dolog.

A sydney-i siker után az egyik korábbi edzője azt mondta neki, hogy a győzelme azért mázli volt. Azt a képtelenséget is a fejéhez vágták, hogy bosszúból nem tett meg mindent a csapatért, és azt szerette volna, ha a többiek nyakába nem kerül érem. Ezek után a 2001-es vb-n kilencedik lett egyéniben, a következő évet kihagyta, majd a 2003-as vb-n az első körben kiesett, és a 33. helyen zárt. Mindkét vb-n tagja volt a bronzérmes csapatnak.

Ahogy első gyereke születése után nem sokkal megsérült, és a térdműtéte elkerülhetetlenné vált. Eközben felkészítését az Olaszországból hazatérő Kulcsár Győző vette át. Nagy mellett Sydney-ben még Udvarhelyi Gábor volt a pást végében, akinek fontos szerepe volt abban, hogy a versenyző ne hagyja abba az atlantai csalódás után. Akkor az újságok előre odaadták neki az aranyérmet, ő pedig el is hitte, hogy nem is kell különösebb dolgot tennie érte. Vezette a világranglistát, de az ötödik helyen végzett, a francia Barlois elleni veresége után úgy érezte, összedőlt a világ. Ha Udvarhelyi nem hívja fel, lehet, hogy logopédusként dolgozott volna tovább.

Nagy a 2000-es olimpia előtt a dacból meríthetett, most arra már nem lehetett számítani. Lehetett viszont Kulcsár szakértelmére, aki kinevelt két olasz olimpiai bajnokot, és itthon is be akarta bizonyítani rátermettségét. Nem vállalt kis kockázatot, mert ha nem aranyérmesek lesznek, akkor az edző megkapja: elrontotta, ami jól működött.

„Amikor még Olaszországban edzősködtem, akkor is éreztem Titi kettősségét. Egyedülálló dolgokra volt képes, ám hullámvölgyei is voltak. Most a hullámvölgy utáni állapotban vagyunk, érzem a keménységét. Jó lenne, ha az utolsó egy-két hétben mindent félre tudna tenni, és az olimpián el tudná felejteni, csak a vívás járna a fejében.”

- Kulcsár értékelte így a tanítványát még az olimpia előtti beszélgetésünkben. Az nem volt kérdés, hogy Nagy egyedül utazik, és nem viszi magával a gyerekeit. Az volt a nagy kérdés, lehet-e még egy olyan nap egy vívó életében, amikor minden sikerül. Nagy elmondta, az edzések alatt nem gondolt arra, hogy ő bajnok, igyekszik ezt kizárni. Az edzőtáborban el tudta felejteni, hogy neki egyszer már sikerült.

Az athéni meccsei így alakultak: 

• Sivkova (orosz) – 15-10
• Cascioli (olasz) – 15-13
• Zsang (kínai) – 8-7
• Nisima (francia) – 15-14

Sivkova csapatban világbajnok volt, de nem tudta megszorongatni a magyar címvédőt. Cascioli vb-bronzérmes volt, őt is legyőzte. A következő körben még jobban megküzdött a kínai Zsang ellen, de a hidegvére akkor is megvolt, és 7-7 után ő szúrta be az aranytust.

Az elődöntőben a francia Nisima volt az ellenfele egy végletekig kiélezett csatában, ahol alig alakult ki két találatnyi különbség. 11-11 után folyamatosan a magyar vezetett, és az utolsó találatot is ő helyezte el. A másik ágon szintén magyar-francia párharc volt, a francia Flessel szintén 15-14 arányban verte Mincza Ildikót az elődöntőben.

Az első találatot a magyar vívónő kapta, de 4-3-nál már Nagy vezetett, onnan 9-7 lett, majd 13-10. Elmaradt a taktikázás, nemcsak egy-egy kikényszerített támadást láttunk, hanem izgalmas és mozgalmas küzdelmet, amit mi persze nem bántunk, mert Nagy látszott jobbnak, élesebbnek, felkészültebbnek, aki érvényesíteni tudja az akaratát. A francia kockáztatott a második 3 perces játékrészben, Nagy kihasználta, és két találattal, négy és fél perc alatt lezárta a döntőt. (15-10)

Nagy előzetesen tartott Flessel gyorsaságától, de amennyire tudta, semlegesítette a lábszúrásait, és mindenféle támadásból eredményes volt, utoljára a második szándékú támadása ért célba. Nagyon udvariasan megdicsérte Flesselt, a kiegyensúlyozottsága, a profizmusa miatt őt tartotta a világ legjobbjának.

„Nagyon boldog vagyok, még fel sem fogtam, mi történt, hiszen én még mindig a sydneyi aranyérmemet ünneplem. Mielőtt eljöttem, a kislányom, Csenge azt kérte tőlem, hogy nyerjem meg az olimpiát, különben nagyon szomorú lesz. Csodálatos érzés, hogy teljesíthettem a kérését. Az elődöntő volt a nehezebb, az eredmény is mutatja, akkor azért tudtam higgadt maradni, mert amikor találatot kaptam, akkor a saját hibámból kaptam, nem azért, mert túljárt az eszemen. A döntő azért volt nehéz, mert 10-8-nál már nagyon szerettem volna ünnepelni ezzel a rengeteg szurkolóval, aki biztatott engem”

– mondta a finálé után.

A Sydney vagy Athén kérdésre frappáns választ adott: a lányai közül sem tudni választani, hogy a kisebbiket vagy a nagyobbikat szereti-e jobban, mindkettő ugyanolyan kedves a szívének. Az edzője, Kulcsár átölelte, és talán sohasem örült annyira, mint akkor egy elveszített fogadás után. A lábszúrások után ugyanis egy üveg pezsgőt kellett volna kapjon tanítványától, de mindezt felülírta a győzelem.

„Most hozta meg a gyümölcsét a két klasszis ereje” – értékelt Nagy klubjának vezetője, Móna István. Az öttusában olimpiai bajnok Móna szentül hitte, hogy Elek Ilona sikereit is felül múlni, és úgy gondolta, Nagy ott lehet zsinórban a harmadik olimpiáján is a dobogó tetején, ami senkinek sem sikerült addig a világon. 

Az olimpia után megszülte harmadik gyerekét, Csanádot, 2006-ban pedig megnyerte Torinóban azt a világbajnoki aranyat, ami még hiányzott az életéből. Akkor a változatosság kedvéért az elődöntőben találkozott a francia Flessellel. 4-0-ra meglépett a francia, de 15-12-re a magyar nyert. Volt esélye arra, hogy kijusson a pekingi olimpiára, de épp Mincza Ildikó vitte el előle a kvótát, csapatversenyt akkor a szakágnak nem rendeztek. Az a Mincza, aki Athénban negyedik lett, 2008-ban pedig bronzéremig jutott. A vágyott csapatérem a 2004-es olimpián sem jött össze.

Nagy az aranyérmeknek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, amikor nőttek a gyerekek fogai, odaadta nekik, és a hideg fémmel hűtötték az ínyüket. Inkább azt gondolta fontosabbnak, hogy mekkora hatást váltott ki a szurkolókban. Sokszor elmondja, hogy ha neki, egy duci kislánynak, akit az edzők nem raktak a tehetségesek csoportjába, sikerült olimpiát nyerni, akkor a tehetséget lehet ellensúlyozni szorgalommal, akarattal, és a fontos pillanatokban a koncentráció tökélyre fejlesztésével.

Nagy 2010-ben, 40 évesen abbahagyta, jelenleg a Hajós uszoda létesítményigazgatója, mindhárom gyereke vízilabdázott az ÚVSE-ben, Csenge most a Honvédban játszik, Luca nemrégiben szerzett felnőtt bajnoki címet.