Mi történik a magyar szurkolókkal a stadionokban?

A Magyar Labdarúgó-szövetség 2011-ben átfogó stratégiát készített a magyar futball fellendítéséhez, ennek egyik alapvetése az volt, hogy az OTP Bank Liga átlagnézőszáma érje el a nyolcezret. A tizenhárom évvel ezelőtt kitűzött célt azóta sem sikerült elérni, az élvonalbeli mérkőzések átlagos látogatottsága rendre a 2500–4000 közötti tartományban mozog.

Többek között ezekről is beszélgettünk Bácsné Bába Évával, a Debreceni Egyetem egyetemi tanárával és Balogh Renátóval, a Debreceni Egyetem adjunktusával, akiknek a témában kutatásuk is megjelent a Közgazdasági Szemlében.

A szóban forgó kutatás eredményeinek értelmezéséhez érdemes először tisztázni az alapfogalmakat. A fogyasztók racionális döntéseket hoznak, ami közgazdaságtani értelemben annyit tesz, hogy a legolcsóbbat választják – a futballszurkolókra ez nem igaz.

A labdarúgás fogyasztóit helyszíni és médiafogyasztókra oszthatjuk. A sportág üzleti modelljének központi szereplője a helyszíni néző, hiszen valamennyi üzleti bevételt (jegy és bérlet, szponzori, televíziós, illetve merchandising) az ő mérkőzésen való részvétele alapoz meg. A klubok célja, hogy olyan szolgáltatást nyújtsanak, ami a stadionba csábítja a nézőt, aki ott fogyasztást generál. A sok helyszíni szurkoló televíziós érdeklődést és jogdíjat vonz magával, ami az üzleti modell másik fontos ága. A harmadik a szponzoroktól származó bevétel, a negyedik a klub logójával ellátott termékek árusítása, azaz a merchandising.

Az elmúlt évek üzleti eredményei azt mutatták, hogy a magyar futballklubok bevételi struktúrája jelentősen átalakult. Az MLSZ 2023-as Futballkörképéből kiderült, hogy az NB I-es klubok 2021-es bevételi forrásainak közel kétharmadát a szponzorációs és reklámbevételek, valamint az egyéb működési bevételek tették ki. A jegyeladásokból származó bevétel kevesebb mint 1,5 százalékot tett ki a teljes kosárból, ami még az 55 UEFA-tagország átlagától (2,5 százalék) is jelentősen elmarad.

A szurkolók távolmaradásának okairól és a drukkerek motivációiról készített kutatást Bácsné Bába Éva, a Debreceni Egyetem egyetemi tanára és Balogh Renátó, a Debreceni Egyetem adjunktusa, akikkel az eredmények értelmezése mellett többek között arról is beszélgettünk, mit tapasztaltak a mintavétel során, hogyan álltak neki a kutatásnak, és milyen konklúziót vontak le a megkérdezett több mint 1600 szurkoló véleményéből. Az adatgyűjtés online kérdőíves formában zajlott, nem reprezentatív mintán.

Nem mindenhol a klub sikere miatt járnak meccsre a szurkolók

A kutatáshoz egy nemzetközi szurkolói motivációs skálát (MSSC, Trail & James, 2001) vettek alapul, valamint a Seattle-i Egyetemen dolgozó Trail 2011-es publikációját, amiben már komplexebben kezeli a passzív sportfogyasztást, és nemcsak a szurkolókkal vagy nézőkkel foglalkozik, hanem a távolmaradókkal is. Ezeket adaptálták a magyar futballra, tíz NB I-es csapat szurkolóit vizsgálva (az MTK és a Puskás Akadémia részéről nem érkezett jelentős mennyiségű kitöltés). Balogh Renátó elmondta, hogy a magyar klubok többnyire segítőkészek voltak. Volt, amelyik egyesület saját közösségi oldalán és hírlevelében is megosztotta a kérdőívet, de a DE adjunktusa zárt szurkolói Facebook-csoportokban is közzétette azt.

Négy-négy belső és külső motivációs faktort azonosítottak a szurkolóknál. A belsők közé tartozik a klubhoz való lojalitás, a közösségi szórakozás, a lokálpatriotizmus és a siker. A külső faktorok közé sorolták a hirdetéseket és a létesítményeket, a látványosságot, a stadionban uralkodó hangulatot, valamint a drámát. Utóbbit a sportközgazdasági szakirodalomban kiemelt bizonytalanságként emlegetik, azaz a mérkőzések végkimenetelének izgalma és a bajnokság szerepe azonosítható vele. A motivációs faktoroknak eltérő súlyuk van, hiszen a futballt fogyasztók között jelentős társadalmi és kulturális különbség van.

A klasszikus közgazdaságtani megközelítés szerint a futballszurkolókat nem kell feltétlenül fogyasztóként definiálni. A nemzetközi szakirodalom három csoportot különböztet meg: fogyasztókat, nézőket és szurkolókat. A szurkolókat a motivációs tényezők közül nem a látványosság és a siker viszi a stadionba, hanem a csapathoz való lojalitás, ez igazolást nyert a kutatásban is

– fogalmazott Balogh Renátó, és hozzátette: a második legfontosabb tényező a drukkerek viselkedésében a látványosság lett, a harmadik a közösségi szórakozás, a jó hangulat.

A Debreceni Egyetem adjunktusa arról is beszélt az Indexnek, hogy a megyeszékhelyeken és vidéki településeken a lokálpatriotizmus sokkal erősebb tényező, mint a fővárosban. Kiemelte a DVTK-t mint érdekes példát, hiszen a diósgyőri szurkolók körében a siker és a látványosság nincs a top három motivációs tényező között, ellenben a klubhoz való lojalitás, a jó hangulat és a közösségi szórakozás igen.

Ehhez kapcsolódva Bácsné Bába Éva hangsúlyozta, hogy nagy megyeszékhelyi csapatok követői a helyi értékeket tartják szem előtt, számukra a lokálpatriotizmus a legfontosabb, míg a Fradi-drukkerek számára ez a legkevésbé fontos. Ez mutatja, hogy az FTC szurkolói nemcsak a főváros IX. kerületéből kerülnek ki, hanem ez a csapat történelmi hagyományok miatt is országos követői bázissal rendelkezik.

A látványosság szintén meghatározó tényező, a legtöbb csapatnál a második legfontosabb motiváló erő abban, hogy kimenjenek a szurkolók a mérkőzésekre. A DVSC-nél a dráma viszonylag elöl szerepel a rangsorban, míg az NB I-től búcsúzó Kisvárda szurkolóinál ez kevésbé fontos. A hangulat a DVTK, Újpest, valamint az FTC szurkolóinál szerepelt még az élmezőnyben.

A kisebb városok csapatainál, a Paksnál, a Mezőkövesdnél és a Kisvárdánál a szórakozási lehetőség kapott magasabb értéket, ami azt mutatja, hogy a kisebb méretű településeken a szabadidőeltöltési lehetőségek köre is kisebb, így nagyobb esély van rá, hogy szórakozásként a meccset válasszák. Ezeknek a csapatoknak a nézői kiemelték a létesítmény és a hirdetések jelentőségét is. A stadionok kihasználtságában szerepet játszhat továbbá még az aktuális időjárás és az adott mérkőzés párosítása is.

Egyre nehezebb a fiatalokat a stadionba csábítani

Balogh Renátó elárulta, az összes látványcsapat-sportágban, így például kézilabdában és kosárlabdában is megfigyelhető a tendencia, hogy kevesebb fiatal látogat ki a mérkőzésekre. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a látványcsapat-sportágakat nem lehet összehasonlítani, hiszen eleve más méretű létesítményekkel rendelkeznek.

Vannak jó nemzetközi gyakorlatok, ahol sem az időjárás, sem a klub sikere vagy sikertelensége nem befolyásolja érdemben a nézőszámot. A Debreceni Egyetem adjunktusa a Borussia Dortmundot említette, amelynek szinte minden hazai mérkőzése telt házas. De van hazai példa is, a magyar válogatott az elmúlt években rendre telt ház előtt lép pályára a Puskás Stadionban – a nemzeti identitás és az együvé tartozás itt tetten érhető a szurkolókon.

Klubszinten a Ferencváros hozható fel hasonló pozitív példaként, amelynek országos szurkolótábora van, és sok esetben családi hagyomány Fradi-szurkolónak lenni – ha a nagyszülő az volt, akkor a szülők is, és ők továbbadják a gyerekeknek. A kutatók megállapítása szerint a vidéki kluboknál az identitás, az összetartozás érzésének erősítése segíthet a nézőközönség, a szurkolótábor bővítésén.

Bácsné Bába Éva kiemelte továbbá, hogy a rendszerváltás óta megváltoztak a szurkolói szokások, ami az emberek életmódjának változásával van összefüggésben.

A rendszerváltás után a kialakuló fogyasztói társadalomban a megfelelő életszínvonal biztosításához sokan több munkahelyen dolgoztak egyszerre, akár hétvégén is. Korábban megszokott volt, hogy hétvégente meccsre jártak az emberek, ahová kivitték a gyereküket is. Sajnos ez a minta megszakadt a rendszerváltás után. Mire az NB I-es klubok elkezdtek üzleti módszerekben és a fogyasztók bevonzásában gondolkodni, sok helyen bázisát vesztette a csapat.

Ráadásul a fiatalokat egyre nehezebb a stadionokba csábítani, mert számtalan, a digitalizáció adta infokommunikációs lehetőséggel találkoznak, rendkívül ingergazdag lett a környezet. A kluboknak tehát a megoldást a helyi értékek, a lokálpatriotizmus kialakításában, valamint az infokommunikációs eszközök adta szórakozási lehetőségek kiaknázásában kell keresniük – foglalta össze a Debreceni Egyetem egyetemi tanára.

Megoldáson gondolkodva a professzor asszony néhány jó gyakorlatot említett. Sportszociológia kutatások igazolták, hogy van egy „fordított szocializációs folyamat” is, amely a gyermektől indul, és visszahat a szülőre. Ha a gyermek elkezd űzni egy sportágat, azt általában a szülő is megkedveli, és ha van a városban vagy a közelben NB I-es csapat, akkor annak a mérkőzésére is nagyobb eséllyel fog kilátogatni a család.

Mezt minden újszülöttnek!

A helyi közösséghez tartozás motivációjára jó példa, hogy Olaszországban, Bergamo városában, ha születik egy gyermek, akkor adnak neki egy Atalanta-logóval ellátott mezt vagy rugdalózót, így az újszülött ezzel rögtön a közösség tagja lesz. Jó példa a szurkolói közösség erejére az Union Berlin, ahol olyannyira erős az összetartozás a szurkolók körében, hogy a stadion felújítását maguk a drukkerek kezdték el.

Szerencsére Debrecenben is kezd alakulni a „sportközösség”. Erre a DEAC jó gyakorlatát említhetjük, ahol elindult a brandépítés, és mivel sok az iskolás gyerek az egyesület utánpótláscsapataiban, ők elkezdtek DEAC-pólóban, pulóverben járni, ami divat lett, és ma már nehéz lenne úgy végig menni Debrecen utcáin, hogy egy-két DEAC-os logó szembe ne jöjjön velünk.

Ez is mutatja, hogy a helyi értékek, az összetartozás érzésének növelése mennyire fontos egy klub életében.

Arra is kitértünk, hogy a televíziós közvetítések mennyire befolyásolják a stadionok kihasználtságát. Az M4 Sport az összes NB I-es mérkőzést közvetíti televízióban – ami országos lefedettségű – és online is, így ezek könnyen hozzáférhetőek bárki számára. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy sem a hazai, sem a nemzetközi mérkőzések közvetítése nem befolyásolja érdemben a szurkolókat, de még a stadionoktól távolmaradókat sem. Az infrastruktúra fejlesztése szintén nem eszköze annak, hogy hosszú távon a stadionokban tartsa a nézőket, ugyanakkor a kutatók szerint ez elengedhetetlen volt, hiszen csak így lehetett az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) előírásainak is megfelelve nemzetközi mérkőzéseket szervezni a létesítményekben.

A kutatók azt is megállapították, hogy nincs egy jól bevált recept, amit országosan alkalmazni lehet. A kluboknak helyi szinten kell kezelniük a szurkolókat, akár saját piackutatással feltérképezni a drukkerek jellemzőit, hogy miért maradnak távol a mérkőzésektől, illetve mivel lehetne őket bevonzani a stadionba.

A cikk az Index és a Debreceni Egyetem tartalmi együttműködésének keretében valósult meg.