Super Bowl: így kellett lennie

No nem a Katrina, a Who Dat Nation, vagy a Saints hagyományos lúzersége miatt, hanem mert Drew Brees így végre elnyerte azt az elismerést, ami járt neki. Sokan esélytelennek tartották Manninggel szemben, illetve kételkedtek benne, hogy képes-e megnyerni egy ilyen téttel bíró mérkőzést, de az NFL legalulértékeltebb irányítója rácáfolt kritikusaira, és teljesítményével bebizonyította, minden idők legjobbjai között van.

Persze aki beviszi a Saints-et a Super Bowl-ba, az már eleve élő legendának számít, de aki ráadásul esélytelenként ilyen produkcióval meg is koronázza több évre visszanyúló remek teljesítményét, az csak nehezen menekülhet meg a Hall of Fame-től. Drew Brees ugyanúgy lehetett volna MVP idén, vagy tavaly, mint döntőbeli ellenfele, Peyton Manning, azonban a texas-i származású QB minden bizonnyal megelégszik azzal, hogy elhalászta a gyűrűt a szakírók kedvence elől.

Ehhez a győzelemhez kellettek Sean Payton remek húzásai, a támadók, a védők és a speciális egység teljesítménye, valamint Manning hibája is, de a diadal kulcsa a sebészi pontossággal operáló Brees volt, akit eddig nagyon sokan elismertek, mint jó irányító, de nem látták helyét a legnagyobbak között. Pedig Brees az egész idényben és a döntőben is jobb statisztikákat produkált Manningnél ( az alapszakaszban 15 meccsen 70,6%os passzolási pontosság - NFL rekord -, 4388 yard, 34 touchdown, 11 interception, 109,6-es irányítómutató; a döntőben 32 teljesített passz - Super Bowl rekordbeállítás -, 288 yard, 2 TD), de nem csak a számokban ilyen jó a Saints vezére. Ő a valaha volt legpontosabban passzoló irányító, és azt is bebizonyította, hogy ezt a precizitást a legkomolyabb szinten, a Super Bowlon is képes nyújtani.

Noha Drew Brees a legfontosabb és legértékesebb alkatrész a bajnok gépezetében, azért volt itt egy nem is akármilyen mérkőzés, amiről érdemes részletesebben megemlékezni. Nem láthattunk az elvárásoknak megfelelő pontzuhatagot, de egy nagyon izgalmas, már most klasszikusnak számító összecsapást igen, melyen kezdetben a Colts-nak állt a zászló.

A játékokat már-már egoizmusnak tűnő magabiztossággal hívó Saints vezetőedző/offenzív koordinátor, a vakmerőségéről híres Sean Payton ezúttal is nagyon merész választásokkal borzolta a szurkolók idegeit. Az első negyedben azonban ezek a hívások nem nagyon ültek, a Saints idegesen, döcögve kezdett, a másik oldalon robotként tevékenykedő Manning viszont megbízhatóan tette a dolgát, és a Colts elővette eddig pihentetett fegyverét, Joseph Addait és a futójátékot. A New Orleans védelme láthatóan nem erre készült, hanem Manning passzaira és áthívásaira - Vilma rendre áthívta a Saints védőjátékát is válaszul -, Addai pedig nekilátott, és termelte a yardokat,

amihez Manning is hozzápasszolt néhányat, és az első negyed végén 10-0 állt az eredményjelzőn (Stover mezőnygól, Garcon elkapott TD - ez utóbbi egy 96 yardos támadásból született, mely holtversenyben a leghosszabb a nagydöntők történetében), vagyis az esélyesebb Colts győzelmét várók megnyugodhattak, hiszen ezzel a New Orleans-nek a Super Bowlok történetének legnagyobb fordítását kellett volna beállítania.

Sean Payton viszont valószínűleg imádja az ilyen szituációkat, és összekapta csapatát a második negyedre: a szokásosnál valamivel kisebb termetű Colts defense nem nagyon engedte az arcába a Saints futóit, így Paytonék átálltak egy gyors, rövid passzokra épülő játékra. Brees nyolc célpontnak szórhatta a labdákat, és a futók, Bush és P. Thomas, rövid passzokkal történő megkeresése sokkal hatásosabbnak bizonyult a futójátéknál. Hartley két mezőnygóljával - közte egy elrontott 4&gól szituációval az Indy 1-yardosáról - 10-6-ra sikerült kozmetikázni az eredményt. Jöhetett a szünet, ami ugye ilyenkor mindig hosszabb, és ez kapóra is jött Paytonnak, mert a második félidőre így küldte ki fiait:

Ilyen őrültséget még nem láthatott a közönség Super Bowlon, de bejött a zseniális húzás, és innentől kezdve szinte minden, amibe a louisianai társaság belefogott.

A sikeresen begyűjtött onside kick után ahogy kell, végig is gyalogoltak a grillrácson az ezúttal fehérben játszó arany-feketék, és a mérkőzés legszebb játékával Pierre Thomas révén átvették a vezetést (10-13). Thomas a konferenciadöntő után ismét jegyezhetett elkapott TD-t, ezzel a harmadik ilyen futó lett az NFL történetében.

Az Indianapolis erre egy ötperces drive-val és Addai TD-jével még tudott válaszolni (17-13), azonban ezt követően már nem volt kegyelem. A tejfelesszájú Garrett Hartley berúgta harmadik negyven yard fölötti gólját is (17-16), ezzel Super Bowl-rekordot felállítva, míg a másik oldalon egy teljesített 4&2 után a már pályára lépésével történelmet író Matt Stover - 42 évesen a valaha volt legidősebb SB-fellépő - 51 yardról hibázott. 10 és fél perc volt hátra, amiből Brees ötöt le is pörgetett, és Jeremy Shockeyt, aki a Giants színeiben két éve sérülés miatt lemaradt a döntőről, megtalálta az end zone-on belül (17-22), a szoksásos extrapont-kísérlet helyett azonban a jóval rizikósabb két pontos próbálkozást választották, hogy egy touchdownt jelentő különbség álljon a két csapat között. Brees laposra sikerült passzát Lance Moore kitekeredve-bukfencezve szedte össze és nyújtotta be a gólvonal mögé, amit először meg se adtak, Sean Payton azonban bedobta a piros zászlót, és a videózás után Green játékvezető sikeresnek ítélte a játékot, 17-24.

Payton Manningnek majd' hat perce maradt végigvonulni a pályán, hogy kiharcolja a hosszabbítást, és két perc alatt sikerült is benyomulnia a New Orleans területére. 3:24 volt hátra, amikor 3&5 következett a Saints 31 yardos vonaláról, Manning passzjátékot választott, és első számú elkapóját, a szintén New Orleans-i születésű Reggie Wayne-t vette célba. A Wayne-en védekező másodéves cornerback, Tracy Porter vért szimatolt, és ahogyan az NFC döntőjének végjátékában Brett Favre, úgy ezúttal Peyton Manning átadását csípte el, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nyitva állt előtte az út, és játszi könnyedséggel tett fel újabb hatost a táblára, amivel gyakorlatilag el is döntötte a Vince Lombardi-trófea sorsát. (17-31)

Ez volt a mérkőzés egyetlen labdavesztése, és talán ez jelzi a legjobban, hogy mennyire koncentrált a két offense, és mennyire minőségi támadókat, legfőképpen irányítókat csodálhattunk ezen a Super Bowlon.

A gyomorlövés után a Colts támadósora Manning vezetésével még vissza tudta küzdeni magát az ellenfél célterületének küszöbére, de pontszerzésig nem jutottak, így Brees letérdelhetett, ezzel lezárva a meccset és beírva saját és csapata nevét az NFL győztesei közé.

A New Orleans Saints első bajnoki címét úgy szerezte meg, hogy három vereséggel zárta az alapszakaszt - ez korábban egyetlen csapatnak sem sikerült. Manning kudarcával zsinórban az ötödik playoffba jutó, ám ott vereséget szenvedő alapszakasz-MVP.

Indianapolis Colts - New Orleans Saints 17-31