Ott a leggyengébbek, ahol az ellenfél erős

A 47. Super Bowl több szempontból is kifejezetten érdekesnek ígérkezik. És nemcsak azért, mert a liga vitathatatlanul legjobb formában levõ két csapata találkozik, hanem azért is, mert bár a két csapatot egy testvérpár irányítja, Jim és John Harbaugh ugyanazokról a konzervatív alapokról indulva egészen eltérõ játékstílusú csapatokat épített. Kétrészes cikkünk első részében a San Francisco védelmét vetjük össze a Baltimore támadóegységével – a másodikban értelemszerűen ugyanezt fordítva tesszük.

Szerencsénkre a munka nagy részét elvégezték nekünk az ESPN szakemberei, akik az Insider oldalon naponta érdekesebbnél érdekesebb összevetésekben elemzik a csapatokat, illetve Matt Williamson és Gary Horton a két keret összesen 103 játékosát egyenként is sorrendbe állította. Az ebben a rangsorban elért helyezést a játékos neve és pozíciója után zárójelben közölni is fogjuk.

A San Francisco védelme kiemelkedik a ligából, tán az egész NFL legjobb infieldje az övék. Na de miről is beszélünk? Egy védelmet két fő egységre lehet bontani, az infieldre – ez hét ember, a deffensive line és a linebackerek –, és a secondaryra – ami az elkapókat őrző cornerbackekből és safetykből áll. A 49ers infieldje pedig igazán félelmetes. Ábránkon a San Franciscó-i védelem alapfelállását, az ún. 3–4-et láthatják. Ennek lényege, hogy a védőfal egy hegyomlásnyi nose tackle-ből (NT) és két, masszív testfelépítése ellenére mozgékony deffensive endből (DE) áll – ők ütköznek a támadófal közepével, a centerrel (C) és a két guarddal (a falban elfoglalt helyüktől függően jobboldali RG és baloldali LG). A támadófal szélső pozícióit elfoglaló tackle-k (LT, RT) fő feladata az irányítót támadó szélső linebackerek (LB) lefogása. A középső linebackerek feladata többrétű, ha tehetik, ők is az irányítót támadják, de a futójátékok levédekezése is a feladatuk.

Elsőként a két infieldet, azaz a védőfalat és a szélső linebackereket vetjük össze a támadófallal. A San Franciscó-i védelemmel a liga bármelyik támadófalának meggyűlne a baja, és a Baltimore-énak is meg fog. Pedig ez a csapategység sincs híján tehetségnek, de pont ott gyengébb, ahol az ellenfél erősebb.

Justin Smith, DT (1) Williamson és Horton összesítése szerint az egész döntő legjobb játékosa a San Franciscói védelem kulcsfigurája. A veterán tackle – aki a 3–4-ben deffensive endet játszik – idén több meccset kihagyott tricepszsérülése miatt, ami azonnal visszavetette a 49ers passrushingját. Nagy, agresszív, méretéhez képest gyors és nagyon intelligens védőjátékos, aki simán utat nyit a linebackernek az irányító zaklatásához, de ha kell, elzárja az utat az ellenfél futója elõtt. Az viszont nincs előnyére, hogy hat hete leszakadt a tricepsze.	Kelechi Osemele, LG (35) Osemele pont abban jó, amire a 49ers ellen szükség lehet. Jól védi a passzt. A futójáték viszont nem az erõssége, márpedig Flacco is azóta passzol ilyen kiemelkedõen, hogy a szezon közben kinevezett Jim Cadwell az ortodox stratégia híveként futójátékkal puhítja fel az ellenfelek védelmét. Külön pechje, hogy a liga talán legjobb védőjátékosával, Justin Smithtel kell megküzdenie.
Isaac Sopoaga, NT (37) a szerkesztőségi hülyenévverseny nagy favoritja tökéletes alany a nosetackle jelenségének bemutatására. 188 centi és 150 kiló, ebből adódóan nem túl atletikus, de nem is tőle várják, hogy rárontson az ellenfél irányítójára. Ha a Ravens nem húz váratlant a döntőben, akkor Sopoaga rengeteg időt tölthet a pályán. Ha a Ravens váratlant húz, és a San Francisco gyengéjét és saját erősségét kamatoztatva három elkapós támadósémákat játszana, akkor viszont Sopoaga a padon nézi majd a társait - a háromelkapós sémák elleni San Franciscó-i nickel védelemben (erről később) nincs helye.	Matt Birk, C (31) A center érdekes karaktere az amerikai focinak. Egyrészt fizikailag borzalmasan erősnek kell lennie, hiszen ő fogja fel a középen rohamozó védőket, illetve neki kell utat nyitnia a középső futásokhoz. Másrészt jól kell olvasnia a játékot, és reagálnia a védők taktikájára. A veterán Birk erőssége ez utóbbi, nagyon gyorsan alkalmazkodik a környezetéhez.
Ray McDonald, DE (21) Justin Smith egyértelműen a San Franciscó-i védelem kulcsfigurája, tackle-ként kicsit kilóg a 3-4-es védelmi sémából, ahol a falban a nosetackle mellett két deffensive end (DE) alkotja. McDonald viszont klasszikus DE, fizikai felépítése tökéletesen alkalmassá teszi rá, hogy akár két támadófalembert is megakasszon. Semmi különöset nem tud, de amit kell, azt tökéletesen szokta megoldani.	Marshal Yanda, RG (6) A Baltimore-nak pont azon a poszton van egy igazán kiemelkedő játékosa, ahol a leginkább szükséges. A 190 centis, 140 kilós Yanda a liga egyik legjobb guardja - ő az, aki a támadófalban közvetlenül a snapet végző centertől jobbra fogja fel a védők rohamát. McDonald és Yanda párharca a döntő egyik leglátványosabb, egyben kulcsfontosságú összecsapása lehet.
Aldon Smith, LB (3) 19,5 sack az alapszakaszban, vagyis ennyiszer terítette le az ellenfél irányítóját. Tizedmásodpercek alatt indul a snap után, és pillanatok alatt odaér az ellenfél irányítójára. De hogy igazán hatékony legyen, ahhoz kell elé Justin Smith is. Ha ők ketten a pályán vannak, bármelyik támadófal életét megkeserítik.	Bryant McKinnie, LT (38) A támadófalban a tackle a szélső pozíció. McKinnie tartalékként kezdte az évet, Cadwell érkezésével lett alapember a támadófalban. És nem teljesít rosszul, persze ki kerülne meg könnyen egy 203 centis, 160 kilós szörnyeteget. De lesz is dolga, Aldon Smithtel kell felvennie a harcot, akit ebben még Justin Smith is támogat majd.
Ahmad Brooks, LB (19) Brooks a liga bármelyik védelméből kiemelkedne, pechjére a 49ersben hárman is jobbak nála. De így is, saját jogon is remek játékos. A linebackersor bal szélén érzi igazán jól magát.	Michael Oher, RT (39) Régebben a védelem másik oldalán játszott, de Yanda mellett lett az igazi. Erős, tud utakat nyitni, de a térbeli játék nem az erőssége, ami pont rosszul jön a San Franciscó-i pass rush ellen. Ahmad Brooks akár fickándozhat is mellette, ami viszont Yanda gondjait gyarapíthatja. Ezen az oldalon sok múlik majd a döntőben.
TARTALÉK	TARTALÉK
Ricky Jean Francois, NT (46) Jean Francois Williamson és Horton szerint elég sok NFL-csapatban kezdő lehetne, és Justin Smith sérülésekor egész tisztességesen helytállt DE-ként is. Inkább a futás ellen jó, és mert a baltimore-i passzjáték alapja is a futás, akár szerephez is juthat.	Bobbie Williams, LG (57) Ha Ravens-szurkolók lennénk, miatta aggódnánk a leginkább. Nagy tapasztalatú játékos, aki még mindig tisztességesen helyt áll, de a korral atletikus képességei erősen romlottak. Kérdés, hogy mit tud kezdeni a 49ers szélesen futó linebackereivel, akik, ha kimozgatják a pozíciójából, könnyen mögé kerülhetnek.

Bár a Ravens legfőbb stílusjegye az irányító, Joe Flacco erejére építő hosszú passzjáték, az idény közben kinevezett offensive coordinator, Jim Cadwell a klasszikus filozófiára építve ezt is a futásra alapozza. És van is kire, Ray Rice a liga egyik legjobbja. Kérdés, hogy mit kezdenek az NFL legjobb belső linebacker-párosa ellen.

Patrick Willis, LB (2) Akár nyer a Ravens, akár veszít, ez a döntő egy linebackerről, az utolsó meccsét játszó baltimore-i legendáról, Ray Lewisról szól majd. És meg is érdemli, 17 éves karrierje alatt letett ezt-azt az asztalra, és visszavonulása bejelentésének felbecsülhetetlen szerepe volt csapata feltámadásában. De ha objektíven nézzük, Willisnél aligha van jobb linebacker a ligában, védőjátékos is alig. "Egyike azon keveseknek, akiknek nincs észrevehető gyengéjük" - írta Horton és Williamson.	Vonta Leach, FB (23) A hagyományos futójátékban az RB messze az irányító mögül indul (innen is ered a tailback név), előtte pedig egy fullback (FB) töri az utat. Na ezt senki sem csinálja jobban Leachnél, akinek nagy szerepe van Ray Rice futott yardjaiban. Rövid játékoknál pedig elég ereje van ahhoz, hogy áttörjön a falon, és hozza azt a pár inchet, ami hiányzik. Emellett még célpontnak sem utolsó - ha az összes elkapót lefogják, oda lehet dobni neki a labdát, a legrosszabb esetben is megtartja. Erre szükség is lehet, ha a 49ers a szokásos emberfogásos pass rusht játssza majd.
NaVorro Bowman, LB (4) Bowman döbbenetesen gyors, de kellően erős is ahhoz, hogy a futójáték ellen is hatékony legyen. A Falcons elleni főcsoportdöntőben élete egyik legjobbját nyújtotta, nélküle aligha lett volna meg a győzelem.	Ray Rice, RB (8) Rice már az alapszakaszban ezer yard felett futott (1143-at, hogy pontosak legyünk), amihez a rájátszás három meccsén még hozzátett 247-et - a Denver ellen 131 yardot futott. Bár nem nagy, meglepõen jó erõfutó, aki hihetetlen gyorsasággal tud irányt váltani és kitörni a szélekre - ami jól jöhet, ha már az órával is játszani kell.
Ha a Ravens két RB-vel állna fel, a megfogásukban 49ers két safetyje, Dashon Goldson (25) és Donte Whitner (27) segíthetnek, róluk a következő szegmensben írunk részletesen.	Bernard Pierce, RB (36) Rice mellett nehéz tündökölni, és ez Pierce-nek sem sikerült, de egy nagyon megbízható erőfutó, aki ugyan se nem gyors, se nem ügyes, de jól látja az utakat és ügyesen használja a blokkokat.
TARTALÉKOK	TARTALÉK
Larry Grant, LB (78) és Tavares Gooden, LB (85) A két belső linebacker csak Bowman és Willis tartalékaiként jöhetnek szóba, ha a kezdők bármelyike megsérül. A special teamnek viszont mindketten alaptagjai.	Anthony Allen, RB (82) epizódszerep juthat neki a döntőben.

A 3–4-es védelmet négyfős secondary egészíti ki. A 49ersben a két corner (CB) mellett két deep safetyt (S) használnak, azaz nekik is a passz elleni védekezés az elsőszámú feladatuk, de mindkét San Franciscó-i safety igen jól olvassa a játékot és elég gyors ahhoz, hogy felérjen a futójátékokhoz is. Ezt persze a Ravens akár ki is használhatja, egyik fő taktikai fegyverük a play action, vagyis amikor az irányító elhiteti, hogy futójáték lesz, aztán váratlanul inkább passzol. Ha a safetyk bedőlnek a cselnek, a pálya közepe szabadon marad - és a Ravens elkapói szeretnek a pálya közepe felé barangolni.

A Ravens a legritkább esetben játszik két szélső elkapónál (wide reciver, WR) többel, jellemzően 12-t és 21-t játszik, ami annyit tesz, hogy egy running back (RB) és két tight end (TE) vagy két RB és egy TE van a pályán. 12-nél egy, 21-nél két WR egészíti ki az elkapócsapatot. A San Franciscó-i védelem leggyengébb egysége a secondary, így előfordulhat, hogy a Ravens megpróbálkozik egy három WR-es felállással. Ez ellen az 49ers nem 3–4-et, hanem egy másik védelmi sémát, a nickelt használja. Ez lényegében annyit tesz, hogy a 3–4 elejéről kiveszik a középső embert, a nose tackle-t, és helyette is egy CB-t játszatnak.

Carlos Rogers, CB (26) A gyengeség relatív. Bár a secondary egészével 49ers szurkolóként elégedetlen vagyok, Rogers ellen egy szavam sem lehet. Méretei ellenére (183 centi, 92 kiló) meglepően jó a test-test elleni küzdelemben. A legjobban a pálya szélén érzi magát, ami még okozhat gondot, mert Flacco viszont kifejezetten szeret középre passzolni.	Torrey Smith, WR (16) Egyértelműen a Ravens legveszélyesebb fegyvere. Gyors és erős, a rájátszásban 9 elkapott passzból hozott össze 198 yardot. Amitől igazán veszélyes lehet, az az, hogy inkább a seam, vagyis a pálya hosszábban, középen felfestett halszálkák mentén érzi igazán jól magát, pont, ahol a 49ers védelme a leggyengébb.
Tarrel Brown, CB (44) A 49ers alap védekező sémájában a cornerek elsősorban emberfogást játszanak, és Brownnak ez az erőssége. Ezért is ő a kezdõ corner, nem pedig Chris Culliver, CB (34).	Anquan Boldin, WR (20) A rájátszásban már 276 yardnál és 3 touchdownnál jár, Flacco egyik kedvenc célpontja lett. Fõ fegyvere a szokatlanul erős keze, simán kitépi a labdát a cornerbackek kezéből. Fizikai adottságai miatt az elkapás után még yardokat tud adni egy-egy játékhoz. Ugyancsak termete miatt könnyű vele mismatcheket összehozni - magyarán eltörpülnek mellette az ellenfelek cornerei.
Dashon Goldson, S (25) Safetyből három féle van, a villámgyors free safety (FS), az inkább a futásokat és a tight endre játszott passzokat védekező strong safetyk (SS) és Goldson, aki egész tisztességes munkát végez hátul, és jól támadja a futást, ha arra van szükség.	Dennis Pitta, TE (30) Ha Boldinra azt mondtuk, nagy, akkor a 193 centis, 110 kilós Pitta egyenesen hatalmas. És csak úgy ragad hozzá a labda. Bárhol bevethető, és általában nagyobb, mint a védők, akiknek le kéne fogniuk.
Donte Whitner, S (27) Whitner az idén teljesedett ki a posztján. Korábban inkább csak a rövid játékok voltak az erősségei, idén már mélyen hátul is voltak nagy játékai, miközben gyorsaságát kamatoztatva odaér a futásokhoz is. Vagyis lát a pályán.	Ed Dickson, TE (50) Méretre olyan, mint Pitta, de egyelõőre még nem hozza ugyanazokat a számokat, és Flaccóval sem értik meg egymást annyira. De jól blokkol, és össze is szedi a labdákat, ha felé dobják. Nem véletlenül játszik egyre több támadást két TE-vel a Ravens.
TARTALÉKOK	TARTALÉKOK
Chris Culliver, CB (34) Adottságait tekintve jobb játékos Brownnál, de jellemzően csak a nickelben, a három cornerbackes védőfelállásokban kezd. A Ravens a szezonban eddig nagyon kevésszer játszott három wide recieverrel, de Flacco keze és a 49ers mélységi védelmének gyengesége miatt nem lennénk meglepve, ha a döntőben sok háromelkapós játékot látnánk, ami Culliver pályán töltött idejét is megnövelné.	Jacoby Jones, WR (47) Eddig összesen négyszer kapott labdát a rájátszásban, de a döntőn akár nagyobb szerepet is játszhat. Meg lennénk lepve, ha a Ravens nem próbálna be legalább egy háromelkapós felállást még az első félidőben. És ha az bevállik, akkor Jones zaklathatja a széleken a cornereket. Ahol viszont biztosan számíthatunk rá, az a special team. Míg elkapóként kicsit unalmas, egyenes futó, visszahordóként igazán szellemes.
Perrish Cox, CB (66) Ha ő nem a special team tagjaként van a pályán, akkor a Ravens valami egészen váratlan húzással állt elő, vagy a három top CB közül valaki megsérült.	Tandon Doss, WR (63) Állítólag kifejezetten ügyes, de az idén elkapott hét passza alapján messzemenõ következtetéseket nem vonnák le.

A legfontosabb játékost, az irányítót a végére hagytuk és az egyszerűség kedvéért ebben a részben tárgyaljuk a támadó csapat special teamjének három kulcsjátékosát is, akiknek nagy szerepük van a pontszerzésben vagy a pályán elfoglalt pozíció megszerzésében is. Az irányítót azért hagytuk a legvégére, mert valójában neki nincs egy az egyben ellenfele a pályán. Cserébe alkalmanként akár négyen-öten is ráronthatnak, hogy földbe tiporva területet vegyenek el csapatától vagy hibára kényszerítsék. Hát akkor nézzük, kiken múlhat a Baltimore győzelme!

Joe Flacco, QB (7) - Az amerikai sportújságírók valamiért nem kedvelik Joe Flaccót. Erős a keze, azt mind elismeri, de nem akarják megadni neki az elit QB címét.

Mi magunk nem értünk egyet az ítéletükkel, személy szerint 49ers-szurkoló létemre is évek óta rajongója vagyok. Mert Flacco nemcsak erős, de döbbenetesen pontos is, amit Jim Cadwell - aki évekig a QB-edző volt a Ravensnél, mielőtt offensive coordinator lett - is tud. Ezért alakulhatott ki az idény végére a Ravens hosszú játékokra építő támadóstílusa. Flacco most ötödéves, azaz az idény végén lejár a rookie-szerződése, és ha nyer, évi húszmillió dolláros fizetésről tárgyalhat. De hogy rosszat is mondjunk róla, a hatalmas játékok mellett egészen meglepő következetlenség dominálja a játékát, amin akár meccsek is múlhatnak. Stílusa most éppen nem divatos, klasszikus pocket passer, bár átlagon felüli képességgel veszi észre a veszélyt. Ezt a képességét most kamatoztathatja is - a Ravens támadófala összességében kevésnek tűnik a 49ers védelmével szemben.

Tyrod Taylor, QB (61) - Ha minden jól alakul, játékára nem is lesz szükség. Ha Flacco megsérülne, az viszont teljesen átírhatja a döntő forgatókönyvét. Taylorral teljesen új támadósémák jöhetnek, ő, ha nem is ugyanúgy, de tudja ugyanazt a read-option offense-t játszani, amivel Collin Caepernick a döntőbe vezette a 49erst.

Special Team

Justin Tucker, K (43) - K, azaz kicker, Justin Tucker rúgja a mezőnygólokat és az extrapontokat a Ravensben. Újonc létére elég megbízhatóan. Magabiztossága a veteránokat idézi, 33 kísérletéből 30 betalált, a három elhibázott kísérlet 40-49 yard közötti volt, de 50 yardnál messzebbről négyből négyszer szerzett pontott. Leghosszabb rúgása 56 yardos volt.

Sam Koch, P (49) - A punter (P) feladata, hogy ha elakad a támadás, jó messzire elrúgja a labdát, hogy a védelem minnél jobb mezőnypozícióból szállhasson szembe az ellenfél támadóival. És Koch papíron meg is felel az elvárásnak, átlag 46 yardra rúgja a labdát, a rájátszásban 19 puntjából 8 az ellenfél 20 yardosán belül ért földet, kettő a célterületen belül. Mégis, a Patriots ellen így is folyton borzalmas mezőnypozícióból kellett védekeznie csapatának.

Morgan Cox, LS (83) - Ha puntolni kell, akkor a center helyét a long snapper (LS) veszi át, mert a punter sokkal messzebb áll fel a támadófaltól, mint az irányító. Egy jó LS pontos, és elég erős ahhoz, hogy megfogja a blokkolni induló védőket, akiknek középen volna a legkönnyebb belevetődniük egy rúgásba. Cox megfelel az elvárásoknak.