Téliszalámi nincs, de a körülmények profik

„Európa egyik legélhetőbb városában dolgozom, és csinálom mellette azt, amit legjobban szeretek, az amerikaifutballt" – mondta Mocskonyi Gergely, egyike annak a három fiatal játékosnak, akinek a sportpályája itthon indult, azonban a körülmények és a munkalehetőségek miatt úgy döntött, hogy külföldön próbálja ki magát.

Diplomás állást cserélt külföldi sportkarrierre

A 28 éves, szarvasi származású Mocskonyi négy évig az Újbuda Rebels játékosa volt, közben a Budapesti Műszaki Egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, el is kezdett dolgozni.

„A diplomaévemet sikerült a válság közepére időzítenem. Nehéz helyzetben voltam, mint pályakezdő, ezért felmerült a külföldi munka gondolata. Írtam néhány európai csapatnak, gondoltam, így egyszerűbb elindulni, de nem nagyon válaszoltak, közben felvettek Budapesten egy belsőépítész irodába. Pár hónap múlva írt a Berlin Rebels edzője, hogy korábban elmentették a jelentkezésemet, kértek egy bemutatkozó videót, majd meghívtak egy egyhetes próbajátékra" – így kezdődött a magyar játékos németországi kalandja.

A 206 cm-es támadó falemberként bevethető Mocskonyinak közben érkeztek ajánlatai svéd, finn, angol és más német csapatoktól is. A döntést így sem volt könnyű meghoznia, mert nem szívesen hagyta ott csapatát, a családját és Magyarországot, viszont a lehetőséget ki akarta használni.

Német nyelvvizsgája és a város miatt döntött a Berlin Rebels mellett, pedig nem ez volt a legjobb ajánlata. Barátnője mindenben segítette, de Németországba már egyedül költözött ki.

Fotó: Facebook

Klubja már az elején, a munkakeresésben is támogatta. „Segítettek elhelyezkedni a szakmámban, ebből a sportból itt maximum az amerikaiak tudnak megélni. Feltételem is volt, mindenképpen szeretném az építész-belsőépítész-karrieremet építgetni. Ezért is választottam Berlint, úgy gondoltam, egy fővárosban jobban boldogulok ezzel a szakmával. Olyan építészirodát találtak nekem, ahol a főnököm félig magyar, és van egy magyar kollégám is" – mesélt kinti életéről.

A Berlin Rebels új csapatnak számít a German Football League-ben, de Mocskonyi szerint a célok egyre magasabbak. A felkészüléshez mindent biztosít a klub, így kevesebbet kell áldoznia a sportra, mint itthon.

Az edzések is precízebbek, hat tréner foglalkozik a velük. Beilleszkednie viszont nem volt könnyű az elején. „Budapesten úgy mentem le az első Rebels-edzésre, hogy nem tudtam a szabályokat és a posztokat, betettek takcle posztra, mert nagy vagyok. Egy évig kispadoztam, következő félévben kezdő voltam, utána alapember, és most itt vagyok. Vállaltam, hogy ezt az utat végigjárom még egyszer, nehezebb körülmények között. Négy hónapja vagyok itt, kezdek teljesen beilleszkedni."

A csapat magját a többi német klubhoz hasonlóan itt is az amerikaiak adják, többnek profiligás tapasztalata is van. „Olyan defensive enddel edzek hétről-hétre, aki tavaly még a Buffalo Bills keretéhez tartozott, ő játszott is az NFL-ben. Nem kell mondanom, milyen szintkülönbség volt köztünk eleinte, de szép lassan felvettem vele az iramot. A csapat nagy része saját nevelésű német játékos, azonban van svájci, portugál, francia, osztrák, holland, lengyel és mexikói csapattársam is".

A berlini csapat meccsein a nézőszám általában 1500-2000 között mozog, a Berlin Adler elleni városi rangadón az előző szezonban ötezren voltak kint a Mommsen stadionban, ami a Rebels otthona.

Csak a nézőszám volt csalódás Norvégiában

„A régebbi életemet teljesen hátrahagytam, száznyolcvan fokos fordulat volt ez, főleg ahhoz képest hogy egészen addig csak Szegeden éltem. Soha nem voltam koleszos, iskolába öt perc volt gyalog eljutnom, az egyetemtől is két sarokra laktam. A beilleszkedes kicsit nehezen ment az elején, mert négy kanadaival és egy mexikói-amerikaival lakom együtt, az edzőnk meg olyan déli angollal beszél, hogy az nem igaz. Pedig mielőtt kijöttem, azt gondoltam, jól tudok angolul" – mesélt a kezdeti nehézségekről a cornerbackként (védő) játszó Demeter Ádám, aki hét éve kezdte el az amerikaifutballt, az idén tavasszal kötött ki Norvégiában.

„Van egy internetes adatbázis, ahova regisztrálni tudnak a csapatkereső játékosok. Ide feltöltöttem magamról egy profilt, néhány videót, ezek után keresett meg tavaly egy norvég csapat. Leigazoltak, április óta vagyok a játékosuk" – így került a hetvenezres dél-norvég városba, Kristiansandba.

Lengyelországból és Szerbiából is volt ajánlata, Norvégia azonban sokkal vonzóbb célpont volt. „Norvégia olyan hely, amit nagyon érdekesnek találtam, és világon az egyik legjobb életszínvonal itt van". A védő úgy lett a Kristiansand Gladiators amerikaifutballistája, hogy tudta, egyáltalán nem kap majd pénzt azért, hogy a csapatban játszik, de így is megérte külföldre váltani.

A klub ajánlata az volt, hogy minden, az amerikaifutballal kapcsolatos kiadást állnak, és nem kellett költenie az utazásra és lakhatásra sem, továbbá pénzkeresési lehetőségről is gondoskodtak, garantálták, hogy a szponzorokon keresztül szereznek munkát a játékosnak. Fizetése nem kiugró, de így sem lehet összehasonlítani egy hazai keresettel.

A bajnokságban több volt NFL-es is szerepel, akik munka vagy magánélet miatt kerültek az országba, Demeter csapatánál is akad bőven légiós.

A kezdeti nyelvi problémákat lebirkózva viszont idővel a honvágy jelentett problémát. Angliával és Németoszággal szemben kevés a magyar az országban, Demeter azt mondta, időnként jól esne az anyanyelvén beszélgetni. „Ami még hianyzik, azok a tipikus magyar ételek. Itt nincs téliszalámi vagy Túró Rudi, ami meg hasonlít ezekre, aranyárban van. Egy kiló fehérkenyérért simán otthagysz egy ezrest magyar forintban számítva".

Demeter labdát szerez csapatában

Fotó: Facebook

A csapat egy középiskola kifejezetten amerikaifutballra szánt pályáján készül, a felkészülési körülményekre nem lehet panasz, csak a nézőszám nem az igazi.

„Egy régebbi futballstadionban játszunk, eddig nem tolongtak a nézők, pedig a sportág történéseit sokan követik az országban. Ez kisebb csalódás volt. A játék színvonala viszont sokkal jobb, mint Magyarországon, érezhető, hogy sok az amerikai" – hasonlította össze a viszonyokat.

Demeter csapata a bajnoki döntőig jutott a szezonban, ahol 28-7-re kaptak ki az alapszakaszban veretlen Eidsvolltól, így a Gladiators zsinórban másodszor lett ezüstérmes.

A norvég klub marasztalná a magyar játékost, aki a nyarat még biztosan kint tölti, de azt még nem döntötte el, hogy az országban folytatja-e, bár honvágya már enyhült. „A csapat elvitt már ide-oda, voltam vitorlásverseny, lóversenyen, a tengerparttól száz méterre lakom, mostanában folyamatosan a strandon vagyunk. Ilyenkor, nyáron totál mediterrán hangulat van Norvégiának ezen a részén, nem hiába nevezik Norvég Riviérának is a kristiansandi partokat."

Kielben már nemcsak a kézisek sztárok

„Klubom a városon belül, a világverő THW Kiel kézilabdásai mögött a második legnépszerűbb csapat. Az emberek nagy része ismer minket, mi, a játékosok, már kisebbfajta népszerűségnek örvendünk. Autogramokat osztunk, szponzorrendezvényeken veszünk részt, iskolákban népszerűsítünk" – mondta a Kielben játszó Menczel Dániel, aki az európai élcsapathoz került falemberként. Az 1998-ban alapított Kiel Baltic Hurricanesnek jól megy a szereplés, az elmúlt négy évben ott volt a bajnoki döntőben.

Az észak-német városban amerikaifutballozó Menczel játszott már németországi csapatban, de itt a népszerűség és profizmus fogadta. „Az importjátékosok teljes felszerelést kapnak, de ha a többieknek hiányzik valamijük, szólnak, és igyekeznek elintézni nekik. Ez nekem nagyon új volt. Tavaly is a német bajnokságban játszottam, de ott mindent magunknak intéztünk, pedig az amerikaifoci-felszerelés nagyon drága". Annak különösen örült, hogy új csapatánál a sérülések kezeléséhez fizioterápiát is alkalmaznak, a masszázstól kezdve az ultrahangos stimuláláson át a medencés gyakorlatokig.

Komplett stábjuk is van, három edző és egy igazgató teljes állásban foglalkozik a klubbal és a játékosokkal. Tagdíjat a kielieknek sem kell fizetniük, a játékosok benzinpénzét is állja a klub, a jobbak ötszáz-ezer euró között keresnek.

A történelem- és marketingvégzettséggel is rendelkező Menczel félprofi státuszban van, a fizetése mellett sok juttatást kap, lakást, autót, utazást és a felszerelést is biztosítja számára a klub. Félműszakos munkára lenne ideje a sport mellett, ezért most állást keres.

Menczel Dániel és Mocskonyi Gergely

Fotó: http://www.northerncards.de/

A csapat általában több ezer néző előtt szokott meccselni, a tavalyi háromezerötszázas átlag a mostani szezonra kicsit visszaesett, mert új stadionba költöztek, rájátszásban már nagyobb érdeklődés várható. A Kiel egyébként az idén is bajnoksesélyes csapat a German Football League-ben, a magyar játékos szerint ez Patrick Esume vezetőedző érdeme leginkább, őt tartja Európában az egyik legjobb szakembernek.

Menczel a szegedi példát felhozva beszélt arról is, miért dönthetnek úgy a magyar amerikaifutballisták, hogy országot váltanak. „ A szegedi csapat szponzorhiányban csak vergődik, így az ottani játékosoknak muszáj valahol máshol játszaniuk. Másrészt Szegeden az álláslehetőségek korlátozottak, ez is hozzájárul a külföldre vándorláshoz.

Egy tehetősebb ország külföldi bajnokságában már nem kell ilyen problémákkal foglalkozniuk. A szegedi évekkel kapcsolatban megjegyezte, sokat köszönhetnek korábbi csapattársuknak, Demeter Ádámnak, aki profi mentalitást pumpált mindenkibe.

Demeterrel és Mocskonyi Gergellyel rendszeresen tartja a kapcsolatot. „Naponta beszélünk, sok a közös téma, a közös nehézségek és élethelyzet, Gerivel pedig az azonos bajnokság és ország is sok témát szolgáltat. Jóban vagyok vele, meccsek környékén kis ugratás azért megy, de ez így van rendjén".

Lesz miről beszélni a napokban is, a hétvégén a Kiel ugyanis pont Mocskonyi csapatát verte 25-7-re a német bajnokságban, Menczel az összes támadásnál a pályán volt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!