Egy autogram, ami felrobbanthatja a futballt

Már hetek óta néhány autogram miatt áll a bál az amerikai sportéletben, és leginkább az egyetemi amerikaifutballban, a tavalyi Heisman-győztes Johnny Manziel ellen az a vád, hogy pénzt fogadott el néhány aláírásért, ezt viszont szigorúan tiltják az NCAA szabályai. Texas A&M-irányító cáfol, klubja hallgat.

Ettől függetlenül a quarterbacket azóta párszor keresztre feszítették, kimaradt a SEC-es válogatottból, vasárnap órákon át faggatta az NCAA, egyelőre azt sem lehet tudni pontosan, mi lesz a sorsa (továbbra is edzésben van), de a botrány újabb adalék ahhoz a problémakörhöz, amit már régóta görget maga előtt a szervezet. 

Évek, évtizedek óta buknak ki kisebb-nagyobb balhék amiatt, hogy pénzzel vagy ajándékokkal csábítják az egyetemi futballistákat. Néha nagyot bukik egy-egy egyetemi program, mint például a Southern Methodist University, ahol a komplett futballprogramot betiltották egy évre a szabályok megszegése miatt a nyolcvanas évek végén.  

Az ESPN 30 for 30 sorozatának része az SMU-botrányról

Teljesen nyilvánvaló, a jelenséget nem lehet megszüntetni könnyen, ezért ma már egyes edzők, szakemberek azt mondják, inkább fizessék meg a futballistákat, hiszen az egyetemek súlyos milliókat keresnek rajtuk. 

Az egyik ilyen vélemény a nagynevű Mack Browntól jött, aki a Texas Longhornst irányítja már tizenöt éve. A mester azt mondta, "igenis fizetni kell nekik, ezek a srácok készek meghalni a pályán, miközben mi, a Longhorns 163 millió dollárt kerestünk a múlt évben nekik köszönhetően". Brown egyébként az egyik legjobban fizetett college-edző. 

De nemcsak ő gondolja így, korábban egy másik ügy kapcsán a Maryland-edző Randy Edsall mondta, hogy nem fair, hogy pont azok nem kapnak pénzt, akikből hasznot húznak. 

A tavaly nagyszerű szezont záró NFL-es Minnesota Vikings-sztár, Adrian Peterson sem gondolja másképp a dolgot, egyértelműen kiállt Manziel mellett. „Az egyetemek egy rakás pénzt keresnek az egyetemi sportolókon nagy általánosságban. Úgyhogy igen, pénzt kellene keresniük a játékosoknak is. Az egyetemek milliókat zsebeltek be azokból a srácokból is, akikkel én együtt játszottam. Ha valaki olyan helyzetbe kerül, hogy pénzt kaphat egy aláírásért, akkor tegye meg, és ne tiltsák ezt a szabályok". 

A modern rabszolgatartástól azért így is távol áll a college-sportolók élete, a legjobbak ösztöndíjjal tanulnak a topegyetemeken, teljes ellátást, könyveket kapnak, ami nagy szó egy olyan országban, ahol horrorárakon lehet bekerülni a jobb felsőoktatási intézményekbe.

Viszont tényleg hatalmas üzlet az egyetemi amerikaifutball, a sportcsatornák egymást tapossák a jobb meccsekért, milliárdokért mennek el a közvetítési jogok, a merch-cuccokból rengeteg pénz folyik be, a stadionok pedig dugig vannak a nagycsapatoknál. 

Az ügy mindenesetre az idén már ott tart, hogy nemrég Newt Gingrick, aki tavaly republikánus elnökjelölt volt, is elmondta a véleményét a játékosok mellett kampányolva. „Az egyetemi futball hihetetlenül nyereséges üzlet, csak nem a játékosoknak. Azt hiszem, az egész NCAA-rendszert újra kellene gondolni. Ezek a sportolók már nem amatőrök. Az egyetemük, az edzőik profiként kezelik őket, csak épp pénzt nem kapnak". 

Azt sem szabad elfelejteni viszont, hogy az NFL-be bekerülő újoncok egy része micsoda esztelen költekezésbe kezd már első évében, szórja a pénzt, nagy lábon él, csinálja a balhékat. Érthető, ha az NCAA ettől a jelenségtől szeretné megkímélni az egyetemeket, ahol már így is félistenek a játékosok.