Csodát látott a ketaminnal telelőtt szarvasmarha

Mack Brownt Napóleonként ábrázolni azért elég meredek, még ha a Red River Rivalryról és ABC-s közvetítésről van szó. Pedig ezzel a bizarr nyitóképpel indult a szombat esti college-rangadó, rá volt fotosoppolva a feje egy Napóleon-festményre. Mert ha Mack Brown Napóleon, akkor az Oklahoma Sooners elleni meccsek az ő Waterloo-i, tizenöt éve edzi már a Texas Longhornst, de csak a Sooners ellen fordult elő, hogy ötvenöt pontnál többet kapjanak. Ráadásul a veterán Brownnak ramaty napokból kijutott bőven mostanában, szeptemberben a defensive coordinátorát is kivágta, mert elfogadhatatlannak nevezte a munkáját. Jött Greg Robinson, nemcsak miatta okozták a forduló egyik nagy meglepetését a tizenkettedikként rangsorolt Sooners ellen.  

Amúgy a több mint százéves Red Red River Rivalry a két államot határoló folyóról kapta nevét, hagyományosan a dallasi Cotton Bowlban rendezik, és most sem hiányzott a meccsről Longhorns kabalája, Bevo, a texasi hosszúszarvú szarvasmarha. Szerencsétlen állat a vágóképeken úgy áll rezignáltan az egyik lelátórész előtt, mint akibe hat adagnyi ketamint lőttek bele, de legalább elég jól néz ki a képernyőn. Bevo nem az első Bevo, ő a tizennegyedik, elődje 2009-ben múlt ki egy texasi ranchen, haverok voltak állítólag. XIV. Bevónak szomorú gyerekkora volt, nincs mit szépíteni, apját agyonvágta a villám, ő viszont azóta már megnézte a helyszínen a 2006-os BCS-döntőt, ahol nemzeti bajnok lett a Longhorns, most viszont egy unranked csapatot bámult bedrogozva a pálya széléről, ahogy az ősi riválist azzal a futójátékkal darálták be, ami az elmúlt évek vesztes meccseit nagyon nem ment.

Az irányító Case McCoy, aki az NFL-es Colt McCoy öccse, nagyon összeszedte magát, nem vállalt semmi hülyeséget. Persze lenyilatkozta még a hét elején, ha most nyer, akkor azt sose felejti el, meg ilyenek, viszont passzai rendre jók az első félidőben, talán még az első negyed végén dobta túl magasan a labdát egyik célpontjának. Egy taslit azért így is kapott.

A nagy szám viszont Jonathan Gray, a második évét kezdő futóval kapcsolatban attól féltek a szezon előtt, hogy nem elég kemény gyerek, ehhez képest falta a yardokat, Anthony Fera pedig bevágott egy 50 yardos mezőnygólt. Ilyen távolról még sose ment neki, a szünetben 23-10 volt a Longhornsnak. 

Mack Brown nem nagyon szokott kiereszteni egy meccset a kezéből, ha a szünetben biztos az előny. Még úgy sem, hogy az Oklahoma-védelem a harmadik negyedben már lezárta a futásokat, mert a Sooners-irányító Blake Bell úgy játszik, mintha érezné a seggében Bevo szarvát, sackelik, eladja a labdát, vagy belevágja a földbe, aztán jön a büntetés. McCoy viszont két drive-ban is a legjobbkor szedi elő a passzjátékot, ezzel nagyjából el is dől a meccs, még úgyis, hogy egy interception után Geneo Grissom 54 yardot fut a labdával és szerez touchdownt, de ezzel be is állítja a 36-20-as végeredményt, Gray 123 yarddal zárt. 

Bevot nem mutatta a kamera, valószínűleg rég elhurculták már, Mack Brown pont belenézett a saját nyakonöntésébe, ez a csapata pedig karrierje során először veri meg a Soonerst, így meg is kapják a Rivalry győztesének járó Golden Hat trófeát. Brown azt ígérte az ABC látványos riporterének nyilatkozva, nem próbálja majd fel, a játékosai úgyis megteszik helyette, az ilyen trófeákat előbb-utóbb amúgy is összetörik valahogy.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!