A 170 kilós óriás, az új Tebow és a többiek

2012-ben Johnny ’Football’ Manziel elsőként nyert meg már freshmanként a Heisman Trophyt, őt 2013-ban követte Jameis Winston, ami jelezte, végérvényesen abba a korba értünk, amikor már komolyan lehet számítani a középiskolából bekerülő tehetségekre. Éppen ezért összeszedtünk egy csapatra való (tulajdonképpen majdnem 2,5-3 csapatra való) elsőévest, akik már idén kiemelkedőt alkothatnak. És ki tudja, talán a 2014-es Heisman-győztes is köztük lesz.

Az NCAA szabályzata alapján alapvetően minden játékos négy éven át jogosult az egyetemi csapatában játszani, ezek 1-4-ig a freshman, sophomore, junior és senior évfolyamok. Ezek nem feltétlen vágnak egybe a tanulmányai alapján elfoglalt évfolyammal az egyes játékosoknál, ugyanis több minden miatt változhat a jogosult négy év felhasználása.

Az egyik, és leggyakrabb ilyen eset az úgynevezett redshirt év, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen kihagy egy évet a csapatnál, edzhet a játékos, de játszani nem játszhat. Ez általában az első év szokott lenni, hiszen így plusz egy év edzés és gyakorlás után jobb játékosokat küldhet pályára az edzői stáb. Ebben az esetben is freshmanként kezdi meg a szereplést, hiszen az az első éve a pályán, de ilyenkor meg szokták különböztetni, hogy ún. redshirt fresmnannel van dolgunk, aki kihagyott egy évet a fejlődés érdekében. Ellenkező esetben true freshmannek hívjuk, vagyis aki valóban az abszolút első évét tölti a csapatnál.

A redshirt év lehet egyébként később is, akár gyenge teljesítmény, akár sérülés miatt, sőt, utóbbi esetében utólag is lehet redshirt egy év, amennyiben a játékos a megkezdett szezonban nem kevesebb, mint 30 százalékot játszott – az NCAA ilyenkor általában meg szokta adni a plusz egy évet a sérülés miatt elvesztett szezon miatt. Ez történik jelenleg az év előtt az egyik Heisman-esélyesnek tartott Ohio State-irányítóval, Braxton Millerrel is, aki jövőre is a Buckeyesnál marad vállsérülése miatt.

Irányítóposzton három emberünk is van, hiszen irányítóból sosem elég, na meg egy csomó srác, akin átrágtuk magunkat, de végül nem kerültek be, csak a nagyon bő keretbe.

Az LSU-nál tobzódni fognak az elsőévesek, így már a center mögött is találkozhatunk majd eggyel, méghozzá Brandon Harrisszel. Lehet, hogy az első meccsen még nem ő kezd majd, de a szezon során biztosan lehetőséget kap majd hosszabb időre is, de Les Miles csak közvetlenül a Wisconsin elleni meccsen nevezi meg, ki az első QB-ja augusztus végén. Harris viszont már így is sok dicséretet kapott, és mivel passzolni és futni is jól tud, sokat hozhat a Tigers offense-ének.

JT Barrettnek kell majd pótolnia Braxton Millert az Ohio State-nél, így a mi listánkra is felkerült a redshirt freshman, pedig ha Miller válla nem sérült volna meg, alighanem csak az igazi Ohio State-fanok tudták volna, kicsoda is ő. Barrett nem olyan nagy, mint az a Cardale Jones, akit lenyomott a posztért és nem olyan gyors, mint Miller, de megfelelő helyettes lehet, főleg, hogy az edzői stáb hamar elégedetten nyugtázta, milyen gyorsan felnőtt a feladathoz.

Nem kezdett valami jól Jown Wolford a Wake Forestnél, első meccsén 100 yard alatt maradt és csak interceptiont dobott a 10-17-es vereségen, de nem véletlen, hogy true freshman létére vele, és nem a sophmore Tyler Cameronnal vágtak neki az idénynek. Wolfordot tartják a college foci új Tim Tebow-jelöljének, Floridában számos középiskolai rekord az övé, többek között a passzolt yardok és a szerzett (passzolt, futott és elkapott) TD-k csúcsa is az övé. Ha valakit érdekel, ne a Louisiana-Monroe elleni meccset, hanem a végzős gimis játékát nézze.

Kimarad a sorból az Texas A&M-es Kyle Allen, aki lehet, hogy még tehetségesebb az őrületes csúccsal bemutatkozó Kenny Hillnél, a USC-nél készülő Max Browne, az Arizonánál első számú irányítóvá előlépő Anu Solomon, a Miami Hurricanesnél szintén kezdő Brad Kayaa, illetve a Clemsonnál – még – csere DeShaun Watson.

A running backeknél muszáj szintén LSU-játékossal kezdenünk, hiszen Leonard Fournette belecsapott a lecsóba, amikor azt mondta, hogy a szezon végére Heisman-jelölt, All-American és nemzeti bajnok szeretne lenni, de ez még csak az első szezonja, úgyhogy ezért nem tette olyan magasra a lécet. 185 centi magas és 100-105 kilós, pont akkora, amilyen backeket az LSU-nál szeretnek, és hát az sem mellékes, hogy ő volt a 2014-es #1 recruit az országban, úgyhogy epekedve várjuk, mit tud. Ja, és Adrian Petersonhoz hasonlítgatják, bár Les Miles szerint inkább az amerikai foci Michael Jordanje lesz. Ezért:

Nála picivel magasabb a Tenessee Volunteers friss backje, Jalen Hurd, de ennek ellenére jóval gyorsabb. Középiskolában sérülések hátráltatták, de ha egészséges, ember legyen a talpán, aki megállítja.

A bő listán elfért még a North Carolinából Elija Hood, a címvédő Florida State-nél már most másodikként jegyzett Delvin Cook, a Notre Dame-nél a futások felére számító Greg Bryant, és az Arizona Kadeem Carey utáni korszakának egyik fontos embere, Nick Wilson.

Az elkapóknál meg kell említeni, hogy tulajdonképpen csalás a Texas A&M QB-k élete, hiszen két olyan freshman WR-t kaptak idén, hogy csak na. Nyilván nem akarjuk kisebbíteni Kenny ’Football’ Hill érdemeit, de Ricky Seals-Jones 67, Speedy Noil pedig 55 yardot hozott neki az első héten. Előbbi 6’5” magas, a nyáron az NFL-be távozott Mike Evans klónja tulajdonképpen. A neve ismerős lehet, mert tavaly egy 71 yardos TD-vel kezdte a szezont, de azonnal bele is sérült, így ez lesz az első rendes idénye, pedig micsoda társa lehetett volna Johnny Manzielnek. A párja, Speedy Noil már csak a neve miatt is tökéletes WR, és hogy milyen kis erőgép azt a CB Tavares Garner ellen prezentálja (0:54-től).

Az LSU két elkapó-posztra kilenc játékost nevezett meg a depth charton, ebből 7 freshman. A két rutinosabb játékos sem túl acélos erősítés, Travin Duralnak tavaly 7 elkapása volt 145 yardért… Malachi Dupre ezt használhatja ki, meg azt, hogy Fournette, Kenny Hilliard és Terrence Magee ellen készülnek majd a védelmek és nem rá.

A címvédő FSU egyértelműen legjobb elkapója Rashad Greene, Jameis Winston sokat is passzol majd neki, de mellé is kell valaki, aki pont Ermon Lane lehet, vagy akár Travis Rudolph, de inkább az előbbi. Nem olyan magas, mint a már profi Kelvin Benjamin, de nagyon erős, így remek red zone-célpont lehet majd a szezon során.

Ötükkel nem áll meg a sor, a bayloros KD Cannon, a North Carolina State kezdő slot-elkapója, Bo Hines, illetve az Iowa State-nél és a Clemsonnál csere Allen Lazard és Artavis Scott is figyelmet érdemel. Mint ahogy Devon Allen is az Oregonnál, a srác ugyanis amerikai bajnok 110 gáton, és ha valahol, hát a Ducksnál értékelik a sebességet.

Tight endből igazán csak egy fontos játékos lehet idén, akit előre felfedeztünk, méghozzá Dalton Schultz a Stanfordnál. Ő volt a #1 TE-recruit tavaly, idén pedig már a mély vízbe is dobhatják, hogy kiderüljön, képes-e Coby Fleener és Zach Ertz nyomdokaiba lépni.

A támadó falnál unortodox módon nem két tackle, két guard, egy center vonalon haladtunk, mert hát őszintén, kit érdekelnek a centerek?! Valójában persze nem ezért, de a két oldalán található párosok sokkal izgalmasabbak. Cameron Robinson freshmanként kell majd, hogy megállja a helyét az Alabama bal tackle-posztján, ami még a veteránoknak is komoly kihívás, de az óriás képes lehet rá, főleg, hogy Nick Saban már júliusban biztos volt benne, hogy ő lesz a kezdő a fal szélén.

Hasonlóra készül a nagy rivális Auburnnél Braden Smith, aki szintén LT-t játszik, és az idei drafont második helyen elkelt Greg Robinsont kell majd pótolnia. A USC-nél Toa Lobendahn lesz elsőévesként a bal guard. A Miami Hurricanesnél is freshman lesz a fal egyik szélén, Trevor Darling a jobboldalt kapta meg, de a szezon végére KC McDermott felküzdheti magát kezdővé a balon, hogy elsőéves-keretbe tegyék a falat.

A Marylandnél két falembert, Damien Prince-t és Devin Grayt, a USC-nél Khaliel Rodgerst, a győzelemmel kezdő Ole Missnél Rod Taylort, az Iowánál a falemberekből mindig a maximumot kihozó Kirk Ferentz irányítása alatt Sean Welshet, a Penn State-bél Andrew Nelsont, a Texasnál pedig Darius Jonest érdemes majd figyelni.

Myles Garrett nem is kezdhette volna jobban egyetemi-karrierjét a Texas A&M-nél, hiszen rögtön sackkel mutatkozott be a South Carolina ellen. Freshmanként már kezdő, és csak jobb lehet defense fal, ha Justin Manning is elkezd fejlődni. Garrett volna Fournette mögött a második legmagasabban jegyzett gimis tavaly, meg is mutatta az egyetemen, hogy miért.

Hasonló a helyzet a Wisconsin Badgersnél, ahol DE-poszton két freshman válthatja egymást a fal egyik oldalán: Chikwe Obasih és Alec James. Előbbi kezd majd, de idővel lehet, hogy James megkapja a kezdőpozíciót a másik oldalon. Mindketten kicsit kicsik a fal szélére, de ezt sebességgel kompenzálják.

A Kentuckynál játszó Matt Elamre viszont mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kicsi, hiszen 201 centi magas és nagyjából 159-170 kiló a súlya, és centereket eszik reggelire, ráadásul a mérete ellenére meglepően fürge. Én pedig azt is elhinném róla, hogy tulajdonképpen nem emberek leszármazottja.

A Michigan State-es Malik McDowell és a Virginát erősítő Andrew Brown nem veszik fel vele a versenyt, de velük is számolni kell. McDowell Damon Knox sérülése miatt került a Spartans kezdőjébe, de ki sem lehet onnan robbantani, pedig komoly dráma előzte meg az egyetemi pályafutását, mert anyja napokig nem akarta aláírni a hivatalos levelet, hogy a Michigan State-et választotta, ám végül mégis oda került. Brown ha nem is egyből, de az idény során sok pluszt adhat a Cavaliers védelmének, pláne, hogy Mike London szerint a négy olyan freshman egyike lesz, akire komolyan számít a szezonban.

A linebackereknél sikerült csak elsőévesekből egy olyan hármast összerakni, ami országos szinten is bárhol megállná a helyét, de akár még az NFL-be is be lehetne őket nevezni. Ők pedig nem másik, mint a Florida State-en játszó Matthew Thomas, az Ohio State-et erősítő Raekwon McMillan és az Arizona State kiválósága, DJ Calhoun.

A címvédő FSU két kezdő LB-t vesztett tavaly óta, az egyik hely pedig Thomasé lehet, amint felépül a könnyebb bokasérüléséből. Tavaly négy meccsen már játszott, de vállsérülés miatt végül nem fejezte be a szezont, idén is freshman tehát. Ennyi idő pedig elég volt 10-15 kiló izom felgyúrására, ami egy linebackernek sosem árt.

McMillan az ország legjobb belső linebackere volt középiskolásként, és ha nem is kezd majd egyből Curtis Grant mögött a Buckeyes védelmében, nem kell majd sok idő, hogy a pályán lássuk. A secondary átalakulóban mögöttük, így könnyen lehet, hogy minél több linebackerrel segítik majd a hátsó sor munkáját. A tavaszi edzések során már világos volt, hogy Calhoun kezdeni fog az Arizona State-nél. Elég gyors és nagy minden LB-pozícióhoz, úgyhogy bárhol feltűnhet, és kelleni is fog majd a Sun Devils gyengélkedő védelmében, amelyből 9 kezdőjátékos távozott a nyáron.

Itt sem maradhatunk bő lista nélkül: Gyasi Akam (Oklahoma State), Nigel Bowden (Vanderbilt), Lorenzo Carter (Georgia), Rasaan Evans (Alabama), Tre Williams (Auburn) és Dillon Bates (Tennessee) a jelöltjeink.

A cornerbackek között öt szinte szupersztár van már a mostani évfolyamban. Jabrill Peppers védőként és visszahordóként is kulcsember lesz majd a Michigannél, nem csoda, hogy minden fontos és nagy egyetemi program megpróbálta magához csalogatni. Ann Arborben már most Charles Woodsonhoz hasonlítják, ami nagy szó, mert a korábbi ász szinte szent Michiganben, és az sem lenne meglepő, hogy az offense-ben is feltűnne. Persze úgy könnyű, hogy berakták az Amerika Kapitány-gépbe négy hétre.

Az Alabama védelmében elképzelhető, hogy a szezon végére két freshman CB védi majd az ellenfél passzait. Tony Brown jelenleg ehhez közelebb áll, mint Marlon Humphrey, de róla sem szabad majd decemberig elfeledkezni. Brown korán leérettségizett, hogy a csapattal edzhessen, ami Nick Saban szemében mindig egy piros pont lesz.

A Clemsonnál Mackensie Alexander lesz a jövő egyik nagy sztárja, ez már biztos. Tavaly redshirt éve volt, ezalatt még nagyobb lett, és külön jó számára, hogy végzősökkel teli védelemben kell majd helytállnia, hiszen sok segítséget kaphat majd. Jermaine Kelly hozzá hasonlóan redshirtölt tavaly a Washingtonban, de már akkor is a scout csapat MVP-je volt. Idén már kezdőként számítanak rá, amire készen is áll. A védelem egyébként is nagyon fiatal lesz, így a plusz egy éve, amit a kerettel edzett, csak a javára válhat.

A Florida Gators hiába süllyedt le nem kicsit Urban Meyer távozása óta, cornerbackeket azért azóta is jól válogatnak, legalább annyira, mint ahogy az LSU teszi. Idén Jalen Taboron a sor, hogy megmutassa magát. Már tavasszal a csapattal edzett, Will Muschamp pedig nem győzte dicsérni Tabort, aki Vernon Hargreaves III mellett remek CB lehet.

Ranthony Texada és Wesley Green (előbbi TCU, utóbbi South Carolina) éppen csak, hogy lemaradt a szűk keretről.

Hiába csak negyedik jelenleg a safety-depth charton az LSU-nál Jamal Adams, a szezon végére feltörhet, mert hát végül is ez a freshman-év lesz Louisianában. Elég volt pár edzés ahhoz, hogy ő is Les Miles egyik új kedvence legyen, és mivel minden idényben 2-3 játékos szupersztárrá válik az LSU secondaryjében, ne lepődjünk meg, ha Adams lesz az egyik.

Quin Blanding felé nagyon az elvárások Virginiában, ami nem is véletlen, mert 2002 óta ő a legmagasabban jegyzett recruit, aki a Cavalierst választotta. Az őszt már kezdőként várta a safety, és nem várható, hogy bárki kiszorítja a csapatból a szezon alatt.

Oren Burks is redshirt freshman a Vanderbiltnél, aki tavaly még a linebackerek között edzett. Derek Mason viszont a 6’2” magas, 215 súlyú játékost a védelem legvégén képzelte el, a váltás pedig úgy tűnik, bejött, és Burks meghatározó játékos lehet a defense-ben már idén.

További remek safetyk: Steven Parker (Oklahoma), Tyree Robinson (Oregon), Malkon Parris (Georgia), Davon Henry (West Virginia) és Marcus Ball (Arizona State).

A két rúgóposztot gyorsan elintézzük. Rúgóként Daniel Carlson lehet nagy idén az Auburnben, még akkor is, ha freshmanként ide talán az egyik legkönnyebb beilleszkedni, hiszen csak rúgni kell, mint a gimiben. A punterektől a Alabama-játékos JK Scottot emeltük ki, aki ráadásul a csere-rúgó, Nick Saban pedig ilyenbe csak akkor megy bele, ha az indokolt is.

Emlékezzünk még meg külön azokról a játékosokról is, akiket a college-rendszeren belül is nehéz poszthoz kötni, hiszen futóként, elkapóként és visszahordóként is tevékenykednek majd egyaránt. A USC-nek kapásból két ilyen embere is lesz: Andoree Jackson és Juju Smith. Steve Sarkisian előbbi csak a mindenes dinamónak hívja, ami jól jellemzi: ő kezdő visszahordó, de az RB-kel és a WR-ekkel is dolgozott, sőt, a secondaryben is képes segíteni, ha arról van szó. Smith-szel ugyanez a helyzet, azzal a pici eltéréssel, hogy ő többet szerepelhet a védelemben.

Amikor Urban Meyer elvállalta az Ohio State vezetőedzői posztját, egyből elkezdődtek a találgatások, kiből csinálja majd az ohiói Percy Harvint. Eddig senkiből nem lett klón, de Curtis Samuel tökéletes alapanyag erre. Dontre Wilson volt a tavalyi terv, de annyira nem vált be, Samuel viszont az edzőtáborban remekelt, a védelmek pedig már most aggódhatnak, hogy hol fog majd feltűnni az offense-ben.