Még több mikrofon a pályán, a játékosok és edzők lázadoznak

2014.09.09. 09:36

Még a hatvanas években történt, hogy az NFL Films alapítója Ed Sabol, és fia, Steve előrukkoltak a liga dokumentumfilmek ötletével, és hogy azokat ne csak a pályán kívüli narráció kísérje, hanem igazán autentikusak, és élvezhetőek legyenek. Ezért bemikrofonozták a játékosokat és a bírókat. Ez az ötlet azóta az NFL gyakorlatának mindennapjaiba épült, és természetesen az idő előrehaladtával, a hangosítás egyre fejlettebb technikai szinten történik.  

Ez azonban az alkotókon kívül csak sok millió szurkolónak tesz jót, a legtöbb játékos és edző a fejét veri a falba, már amikor nem ők hallgatnak ki másokat, hanem őket lopják meg riválisaik. Ezért is lesz igazán érdekes, hogy mekkora lavinát indít majd el a liga új szabályozása, ami kötelezővé teszi az összes center és guard bemikrofonozását. A szabály természetesen az irányítók kommunikációjának teljesebb élvezhetőségét célozza meg, ergo a konkrét lehallgatást.  

Peyton Manning az LA Times-nak nyilatkozva fejezte ki felháborodását a tervezettel kapcsolatban. Egy olyan no-huddle offense számára, mint a Denveré, ez azt fogja jelenteni, hogy hétről-hétre ki kényszerülnek cserélni a komplett kódrendszerüket, ami enyhén szólva is lehetetlenség. Adam Gase támadó koordinátor irodájának fala már így is tele van ragasztva cetlikkel, melyek több száz, ha nem ezer játéklehetőségre utalnak. Heti szinten órákat töltenek együtt Manninggel, szimplán az új kifejezések bevezetésével, és Gase már kezd kifogyni a szinonímákból. De hogy a 150 kilós monstrumok még be is magolják azokat?   

Manningnek azonban van ellenszere is, kitalálta a megoldást. Olyan obszcén kódnevek kellenek, amiket a TV nem adhat le, vagy, ami talán még jobb, esetleg szitkokat szórhatnának az NFL komisszár Roger Godellre, majd ő állja a cechet, mondta mosolyogva. Ha pedig minden kötél szakad, akkor marad a jól bevált Omaha-Omaha, vagy épp a Hurry-Hurry, az előbbinek a jelentését Peyton korábban hasonló komolysággal meg is osztotta a nagyközönséggel. „Ez tulajdonképpen egy futójáték, ami lehet passzjáték is, vagy play-action, és több dologtól függ. Például a széliránytól, vagy hogy mi melyik irányba támadunk, esetleg a mezünk színétől...”