Inkább soha ne döntsék meg ezt a rekordot
További 120 yard cikkek
- Parádés visszatérés: a magyar fiatalok tönkreverték a dán elitakadémiát
- Véget ért az elképesztő sorozat, pezsgőt bontottak az Egyesült Államokban
- Olyan sportdrámát kaptak az emberek az arcukba, amit soha nem felejtenek el
- A világ egyetlen helye, ahol a két legpocsékabbért is megőrül 86 ezer ember
- Dán elitakadémia ellen bizonyíthatnak a legjobb magyar fiatalok
Az NFL legnagyobb rekordja dőlt meg hétfő hajnalban a Denver Broncos–San Francisco 49ers-rangadón: a hazaiaknál Peyton Manning irányító megelőzte az NFL-legenda Brett Favre-ot touchdown-passzokban. Tizenhat éven át kellett osztogatnia ehhez a pontokat érő átadásokat, miközben egy teljes szezont kihagyott sérülése miatt.
Aki egy meccsen három-négy touchdown-passzt kioszt, annak már jó napja van, öt-hat már bravúr, hetet pedig csak öten dobtak az NFL-történetében. Peyton Manning az egyikük.
A 49ers elleni meccset úgy fejezte be, hogy 510-nél jár, ezzel a liga 95 éves történetének egyedülálló rekordere. „A családommal meg a barátaimmal éppen arról beszélgettem nemrég, hogy néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy képes leszek erre. Élvezem a játékot, élvezek ennél a csapatnál játszani" - mondta Manning a 42-17-es győzelem után.
Gimisként profiknak passzolni
Jim Mora volt a New Orleans Saints edzője, amikor Archie Manning középiskolás fia a kilencvenes évek elején elkezdett lejárni az NFL-csapat edzéseire. Az idősebb Manning kilenc éven volt a New Orleans-iak irányítója, úgyhogy nem lett volna szép dolog elzavarni az edzésekről Peytont, már amúgyis látta párszor játszani fiatal játékosoknak szervezett edzőtáborokban. „Ha van nála jobb középiskolás irányító az országban, akkor hozzátok elém" - mondta róla az NFL-edző.
Egy idő után be is állította az egyik foglalkozáson, dobáljon néhány passzt a profiknak. A fiatal Manning tökéletes spiráldobásokat eresztett el, mindenki látta, miért lóg ki a középiskolás csapatokból.
1998-ban Mora már az Indianapolis Colts edzője volt, az első helyen draftolták Manninget, és újoncszezonjában be is dobták a mélyvízbe. Abban az idényben még többször adta el a labdát, mint amennyi touchdownt érő passza volt.
Pedig már egyszer nyugdíjazták
Kilenc évet várt egyetlen Super Bowl-győzelmére, 2007-ben Chicago Bearst verték, ő lett a meccs legértékesebb játékosa. Két évvel később is bejutottak a döntőbe, de az a meccs nem róluk, hanem a Katrina hurrikán után egy egész városnak reményt adó New Orleans Saintsről szólt.
Aztán jött a nagy törés, formáját nézve egyedül az a hihetetlen, hogy csak három éve volt. Negyedik nyakműtétje után az Indianapolis Colts leginkább a pénz miatt döntött úgy, hogy elküldik, miután egy egész szezont hagyott ki, a csapat egy 2-14-es mérleggel zárt évad után nyalogatta a sebeit, és túl nagy bónuszt kellett volna neki fizetni. Senki sem tudta igazán, olyan lesz-e még, mint korábban, az tűnt a kevésbé kockázatosnak, ha elengedik, a pénzt pedig megtartják.
A szabadon igazolható játékosért egy rakás csapat állt sorba, de John Elway-ék a Denver Broncosnál meggyőzték, hogy ott lesz neki a legjobb, még a visszavonultatott 18-as mezszámot is nekiadták. És be is jött a dolog. Manning újjászületett, ugyanúgy játszott, mint régen, második denveri szezonjában már mindenki arról beszélt, hogy 37 évesen élete formájában tömi a célpontjait a labdákkal. Idényrekordokat döntögetett, Broncos-irányítóként ötvenöt touchdown-passzt adott egyetlen szezonban, ezzel lekörözte Tom Bradyt is. Indianapolisban egyébként a mai napig imádják, ahányszor játszott a Colts ellen, mindig ünnepelték.
De a második bajnoki cím csak nem akart összejönni, hiába robogtak végig a mezőnyön a múlt szezonban, a Super Bowlban laposra verték őket, a Seahawks 43-8-as kiütéssel lett bajnok, Manningnek ez volt az egyik legszörnyűbb élménye, amióta a profik között játszik. Idén megint meggyőző a Denver, azt egyelőre nem nagyon lehet megjósolni, meddig mehetnek, rájászásbeli formáját érte már kritika, mindenesetre Manning a hatszáz touchdown-passzt is megközelítheti, ha még jövőre is a pályán lesz.
Most már ő sem tervez sokáig, minden szezonban nagyviziten kell átesnie, hogy többször műtött nyaka bírja-e még a terhelést. Amíg bírja, addig a formával nem lesz gond, nem igazán lehet észrevenni, hogy lassulna, jelenléte meg olyan, mintha még egy edző is lenne a pályán, ez rengeteg pluszt ad a játékához.
Harrison, Wayne, Clark, Pollard, Thomas
Ahhoz, hogy valaki egy ilyen rekordot megdöntsön, olyan célpontok is kellettek, akik kivételes elkapók. Manningnek ebből a szempontból is szerencséje volt, az Indianapolisnál eltöltött tizenhárom év alatt klasszisoknak adogatta a labdákat. Marvin Harrison, akit minden idők egyik legproduktívabb elkapójaként tartottak számon, Reggie Wayne, aki több elkapóstatisztikában top 10-ben van az NFL-történetében, de Dallas Clarknak és Marcus Pollardnak is közel ötven TD-t érő passzt adott, a Denvernél a huszonhat éves Demaryius Thomas a kedvenc célpontja.
A legtöbbször, 335-ször elkapókhoz passzolt, a tight endek 131 TD-t érő passzt kaptak tőle. Pályafutása 246 meccséből mindössze huszonhat olyan volt, hogy nem adott egyetlen touchdown-passzt is. Lehetne sorolni még vagy tíz statisztikát, ami nyilvánvalóvá teszi, milyen kivételes pályafutása volt, ennél érdekesebb, hogyan volt képes ezeket a számokat hozni éveken át, ráadásul megbízhatóan, komolyabb hullámvölgyek nélkül.
Az összes Super Bowllal végte ért szezonjában szinte tökéletesen játszott, a 2009-es, Bowl-vereséggel zárult szezonja különösen emlékezetes volt, aztán amikor a Broncoshoz került, mindezt egy újabb szintre emelte.
A Coltsnál eltöltött évek után volt edzői többször is meséltek arról, hogy bármilyen játékot fel akartak eleveníteni egy meccsről, akkor Peytont kellett hívni, az irányító számítógépagya mindent megjegyzett. Pontosan fel tudott idézni évekkel korábbi akciókat, mert annyi időt töltött önmaga és a történtek elemzésével. Még senki nem mondta rá, hogy mániás, de nem állhat ettől messze.
Még a Colts irányítójaként játszott, amikor Jim Caldwell és a frissen kinevezett Tony Dungy vezetőedző behívta egy megbeszélésre, hogy Manning első négy szezonjának eladott labdáiról beszélgessenek. Arra kérték, idézzen fel néhány meccset, hány interception lett volna elkerülhető, miben hibázott. Az irányító pedig belekezdett, a legelső labdaeladásától kezdve sorban végigment az összesen, pontosan leírva, mi volt a baj a dobással, hogy mozgott az ellenfél, milyen tényezők zavarták be. Dungy mindent lejegyzetelt, amit Manning mondott, aztán beraktak egy kazettát, visszanézték az interceptionöket, és minden ugyanúgy történt, ahogy Manning leírta. „Ez is mutatta, miféle hozzáállással rendelkező sportemberrel dolgoztunk" - mondta róla Caldwell.
Ugyanez jellemezte az edzésmunkáját, sokan perfekcionistának írták le már tíz évvel ezelőtt, a csapattársai szerint alázata azóta se nagyon csökkent. Ezért tisztelik az ellenfelek is.
Sok touchdownt kívánok még neked
Mikor a 49ers ellen megdobta a rekordot jelentő touchdownt, az elsők között az ellenfél egyik védője, Aaron Lynch ment oda hozzá, vigyorogva gratulált – öt másodperccel korábban még majdnem a földbe döngölte. Manning el akarta kérni a labdát emlékbe, csapattársai elkezdtek vele szórakozni, ami még akkor is vicces volt, ha előre megbeszélték. Mindenkivel le kellett pacsiznia a csapatban, a hangosbemondóban pedig arról beszéltek a nézőknek, jól jegyezzék meg, ami történt, mert történelmet láttak, aztán a kivetítőn elkezdték lejátszani a jókívánságokat.
Az elsők között Brett Favre gratulált neki. „Gratulálok, Peyton, hogy megdöntötted a rekordomat, megérdemled" - írta twitterén. Ő korábban sok touchdownt kívánt még neki.
A manapság farmer és zoknireklámokban feltűnő egykoro Green Bay Packers-quarterbacket azért még a meccs előtt kérdezték, hogyan érinti ez az egész. „Őszintén szólva annyira nem érdekel, és ezzel nem Peytonnal akarok tiszteletlen lenni. De ahogy fejlődik a játék, úgy fognak megdőlni ezek a csúcsok, néhányat persze nehéz lesz megdönteni" - mondta még hétfő hajnali meccs előtt.
A passzjáték-orientáltság és a passzolást segítő szabályváltoztatások alatt tényleg nem elképzelhetetlen dolog, hogy egyszer majd Peyton Manning rekordját is megdönti valaki. De ehhez még sok évnek kell eltelnie.
A ma is aktívak közül a Saints-irányító Drew Breesnek van erre a legjobb esélye, ő 35 évesen 374-nél jár, mostani tempóját tartva még hetven meccsre lenne szüksége. Tom Brady 37 éves és 372 van neki. Öccse, Eli Manning biztosan nem fogja utolérni, már 33 éves és 241 TD-passza van, esetleg Aaron Rodgers, aki 30 évesen 206-nál jár.
A többi harminc fölötti quarterback olyan hátrányban van, hogy nem hozhatják be, a fiatalok közül talán Andrew Lucknak vagy Russell Wilsonnak lehet erre esélye, vagy majd valaki másnak, aki még az NFL-küszöbén sincs. Favre egy jelentős kategóriában előzi még, passzolt yardokban, ott ötezer a különbség kettőjük között, jövőre ez is meglehet.
Bármennyire elcsépelt is, Peyton Manningre csak azt lehet mondani, hogy egy sportág korszakos játékosa, aki az általa képviselt játékstílus egyik utolsója. Nehéz megmondani, hogy 15-20 év múlva majd Brady- vagy Manning-korszakról fognak a beszélni.
Az igaz, hogy rekordokra nem osztogatnak bajnoki gyűrűket. Ez a mostani rekorddöntés mégis leginkább az, ami megkoronázza és jellemzi Manning karrierjét, ez az ő életműve, akkor is, ha csak egyszeres bajnokként vonul majd vissza. Ha így lesz, akkor meg már inkább ne döntse meg senki a rekordját, ennyit megérdemel.
Rovataink a Facebookon