Még hogy a kockák nem tudnak amerikaifocizni!

Ha az ember az MIT, vagyis a Massachusetts Insititute of Technology (Massachusettsi Műszaki Egyetem) nevét hallja, azért vélhetően egy csapatnyi, a számokkal meglehetősen jól bánó, jólfésült, szemüveges, pulcsis srác ugrik be neki. Olyasmik, mint mondjuk Russell Crowe az Egy csodálatos elmében, csak félig annyira hibbantak.
Ez persze nem is annyira meglepő annál az egyetemnél, amiről 32 Nobel-díjas került ki, vagy amelyik négy asztronautát adott abból a tizenkettőből, akik jártak a Holdon az Apollo-program során.

Nos, az MIT zsenijei idén nemcsak az órákon teszik oda magukat, hanem a focipályán is. Az egyetem csapata, az Engineers már 1881-ben is létezett, de 20 évvel később úgy döntöttek a hallgatók, hogy inkább oszlassák fel az amerikaifoci-csapatot. Az újjáalakulásra 1978-ig kellett várni, de hivatalosan ez csak 1988-ban történt meg, amikor is csatlakoztak a harmadosztályhoz, ahol most is játszanak.

A következő 20 évben 64-115-1 vot a mérlegük Dwight Smith irányítása alatt, akit Chad Martinovich váltott, miután visszavonult. Martinovich pedig idén lényegében szó szerint csodát tett az Engineersszel, ami története első rájátszás-meccsét nyerte az előző hétvégén.

Azért beszélhetünk csodáról, mert az MIT-re senki nem sportolni vágyásból megy, ott tényleg a világ legokosabb embereit képzik. Ráadásul harmadosztályú egyetemként nem is adhatnak sportösztöndíjat, így az évente 18 ezernél is több jelentkezőből felvett nagyjából 1400 diák közül elég nehéz összekaparni bármilyen sportágban egy csapatra valót.

Martinovich viszont 40-ről 70-re növelte a meccsnapi rostert, miközben az irányítása alatt folyamatosan fejlődött a csapat: 2010-ben csak egy, 2011-ben már két meccset nyertek, utána már pozitív volt a mérlegük, tavaly pedig már 6-3-mal zártak.

Idén történetük során először verték meg az Endicott College-ot (34-29), majd a rájátszásban úgy mentették hosszabbításra a Husson University elleni mérkőzést, hogy 48 másodperccel a vége előtt még 3 pontos hátrányban voltak és már nem volt időkérésük.

Az ilyen helyzetekben jön jól, hogy tényleg mindenki zseni a csapatban. Peter Williams QB ugyanis egy olyan playt kapott a végére, amit négy nappal korábban, szerdán gyakoroltak először edzésen, meccsen pedig sosem vették még elő, mégis hibátlanul ment, Brad Goldsberry 29 yardos elkapása után pedig meg is csinálták az egyenlítést jelentő mezőnygólt, utána pedig a győztes TD-t is.

"Bármit megtaníthatunk nekik, minden playkódolást és jelzést megtanulnak, de még a teljesen új sémákat is, amiket lényegében azonnal felfognak" – mondja róluk Martinovich. De ez azért nem annyira meglepő, ha a középső linebacker egy gépészmérnök, a kezdő irányító rakétamérnök, a legjobb falemberük pedig biológiai mérnök.

Éppen ezért a naponta rendelkezésre álló 2 órás edzésidő előtt és után szinte azonnal a laptopjaikat bújják a játékosok, és nem az ellenfél játékát elemzik, hanem tanulmányokat írnak, prezentációkat csinálnak, hogy ne vágják ki őket az órákról a diploma előtt, ami után általában olyan állások várnak rájuk, ahol 100 ezer dollár a kezdő éves fizetés.

Előtte viszont még november 29-én jön a Wesley elleni második fordulós mérkőzés a rájátszásban (ez lényegében a negyeddöntő), és utána ki tudja még, meddig juthatnak el.