Valaki itt NFL-sztár lesz, vagy orbitális bust

A 2014-es, rekordot jelentő 98 nem végzősköz képest valamivel kevesebb, de még mindig a második legtöbbet jelentő 74 underclassmen döntött úgy, hogy nem várja meg az utolsó évét az egyetemen, és jelentkezik az április 30-május 2. közötti draftra. Őket mutatjuk be most röviden, akihez tudtunk, videókat is linkeltünk a neve alá.

Underclassmennek azokat a játékosokat nevezzük, akik nem seniorként, vagyis nem negyedéves (speciális esetben ötöd- vagy hatodéves) hallgatóként, hanem az érettségi után legalább három évet várva, redshirt sophomore-ként vagy (redshirt) juniorként otthagyják az egyetemet az NFL-ért.

Nelson Agholor, WR, USC: Remekül használta ki, hogy Marquise Lee tavaly elhagyta a csapatot, elkapásai számát és touchdownjait is megduplázta 2013-hoz képest, ráadásul a kilencedik legtöbb elkapott yard az övé volt az országban. Emellett kiváló punt returner is, két év alatt 4 ilyen TD-vel.

Jay Ajayi, RB, Boise State: Idén szinte minden Melvin Gordonról szólt a futójátékosok között, pedig Ajayi is megérdemelte volna a figyelmet. Top 5-ös RB, ezt a 28 (az országban második) TD-je és az ötödik legtöbb futott yard is bizonyítja. Kicsit sok a fumble és néha elég türelmetlen, de ezen lehet dolgozni.

Kwon Alexander, LB, LSU: Alexander 5 csillagos prospect volt, ehhez képest kicsit csalódás volt az LSU-s három éve, de azért így is övé volt a legtöbb tackle a védelemben 90-nel. Erős, gyors, igazi SEC LB, aki a speciális csapatokban is nagyon jó. De ha nem gyúr magára 10 kilót, csak 4-3-as D-be fér be.

Javorius Allen, RB, USC: 11 yard híján megvolt neki az 1500, viszont a 11 TD nem valami sok 276 futásból. Három dolog miatt viszont érdemes rá figyelni: hiába csak 100 kiló, úgy megy át a védőkön, mint aki vagy 110-115, remekül segít be a passzjátékba (41 elkapás 458 yarddal 2014-ben), és az utolsó 19 meccséből 13-szor volt 100 yard fölött a Pac 12-ben.

Arik Armstead, DE, Oregon: 134 kilósan és 203 centisen Armstead egy eszeveszett óriás, de sem az idei 10 sack, sem a 46 tackle nem valami kiemelkedő, viszont a playoffban jól játszott. Ekkora méreteket (és főleg karokat) mindig imádnak az NFL-ben, de amikor 5 mp alatti 40-et fut majd és 1 méteres lesz a súlypontemelkedése, sírva fakadnak majd az örömtől.

Malcom Brown, DT, Texas: Senki ne ijedjen meg, volt a Texasban egy Malcolm Brown nevű RB is, de ő nem ő. A 145 kilós DT 70 tackle-t és 6,5 sacket (legtöbb a Longhornsnál) hozott össze egy nagyon elkeserítő szezonban. Hatalmas, erős és meglepően gyors, de az is nagyon fontos, hogy érett: kétgyerekes családapa már most rengeteg jótékonysági munkával a háta mögött. Sima ügy az első kör.

Alex Carter, DB, Stanford: Amellett, hogy a viszonylag nagyobb cornerek közé tartozik, egy dolog azonnal feltűnik vele kapcsolatban: 9 kivédekezett passzal messze a legjobb volt a Stanford védelmében. Persze ennek ára is van, elég sokszor büntetik, de aki nem kockáztat, nem is nyer. Idén gyenge a CB-felhozatal, akár jól is járhat.

B.J. Catalon, RB, TCU: Az ő jövője nagyon kérdéses, de nem a tehetsége miatt. 98 futásból 10 TD-t (!!!) hozott össze, de csak 528 yardja volt idén, mivel 5 meccset ki kellett hagynia agyrázkódás miatt a szezon végén. Ez pedig sosem jó jel az NFL előtt, ahol csak még keményebb üzések jönnek. Jelölt volt a Paul Hornung-díjra, amit a legsokoldalúbb játékos kap – futásai mellett elkapott és visszahordott TD-jei is voltak.

Tevin Coleman, RB, Indiana: Hello az ország második legjobb futójátékosa (ő is és Gordon is a Big Tenből). 2036 yard, 15 TD idén, közte sorban 9 meccs 100 yard fölött. Nagyon jól lát a pályán, remek a sebessége, egyedül a nem túl nagy ereje miatt szorulhat hátrébb.

Jalen Collins, DB, LSU: Annak ellenére jelentkezett be a draftra, hogy az NFL ennek az ellenkezőjét tanácsolta neki (ezt akkor mondják, ha nem látják biztosítottnak az első 2 kört), már pedig általában ilyenekben az NFL-nek van igaza. 9 megakadályozott és 10 kivédekezett passzal tűnt ki a védelemből. Magas, erős, pont, amilyen CB-ket a Legion of Boom mintájára mostanában keresnek.

Landon Collins, DB, Alabama: Bőven top 10-es pick lehet a safety, aki tovább öregbíti az alabamai védők jóhírét. Passz ellen is jó, de főleg a futás ellen, előre törve hatékony, habár a támadókkal futva legalább úgy mozog, mint egy corner. Tavaly CJ Mosley mögött még második volt a tackle-öket nézve, idén viszont már nyert 102-vel, ami egy safetytől elmebeteg szám.

Amari Cooper, WR, Alabama: Rögtön még egy Bama-sztár, ő ráadásul Heisman-jelölt is volt. A második legtöbb elkapott yarddal zárt 1727-tel, de ennél fontosabb talán, nagyjából egyszemélyben volt a Crimson Tide idei elkapósora – rajta kívül még 17-en kaptak passzt, nagyjából 2100 yardért, de a második legjobb WR-re így is 1200 yardot vert. Viszont sok labdát ejt el, de ennél nagyobb hibája nincs, még ha nem is olyan gyors vagy akkora, mint Sammy Watkins és Mike Evans voltak egy éve.

Xavier Cooper, DT, Washington State: Cooper eléggé megosztó, van, aki a második körbe tenné, van, aki a hatodik előtt nem vinné. Gyorsan tud indulni a snap után, oldalra is jól követi a játékot, de inkább a robbanékonyságán él meg, ezzel hozott össze 13 sacket pályafutása során. Five-technek vagy belső pass rushnak ideális 4-3-ban.

Christian Covington, DT, Rice: Sokan számítottak arra a Rice-nál, hogy Christian Coral Cleveland Covington marad, hiszen november 11-én kificamodott a térde, ami után 6 hónapos rehabot jósoltak neki. Nehéz lett volna viszont jobb DT-t találni a Power Five-on kívül a kanadainál, aki 12,5 sacket és 27,5 negatív tackle-t hozott össze három év alatt. Ja, és az apja CFL Hall of Famer, van tehát kire ütnie. Ha egészséges, 3-technek nagyon jó lehet.

DaVaris Daniels, WR, Notre Dame: Annyira titokban jelentkezett a draftra, hogy csak a hivatalos listán derült ki a neve. Volt egy kisebb csalási botránya tavaly, emiatt az edzőtáborról is eltiltották, és nem is játszott 2014-ben, sok választása nem maradt, mert a sulit vélhetően nem tudja már befejezni. Két év alatt 80 elkapás, 1235 yard és 7 TD a teljesítménye, de még így is nagyon örülhet, ha már a 4. körben elkel.

Ronald Darby, DB, Florida State: Ő is versenyben lesz a #1 CB címéért, és ő is sokat emelkedhet még, mint Alex Carter. Nagyon gyors, szoros emberfogásban szinte nincs párja, amit sok csapat rendesen értékel is, ráadásul még az egyetem előtt sprinter volt, 10,41-es 100-as és 21,05-ös 200-as eredményekkel középiskolásként. Sokat volt sérült, emiatt lehet, hogy a combine is kimarad neki, ez sokba kerülhet.

Mike Davis, RB, South Carolina – Már most megvan a mérete ahhoz, hogy jó RB legyen az NFL-ben, de lassúnak sem nevezhető, hiszen 2012-13-ban négy touchdownját is 45 yardon túlról szerezte. Idén kicsit elmaradt ettől, yardban és TD-ben is visszaesett és a Gurley-Yeldon páros előre törése sem segített neki.

Stefon Diggs, WR, Maryland – Az egyik leggyorsabb WR, aki ezen a drafton lesz. A Floridának és az Ohio State-nek mondott anno nemet a Maryland kedvéért, ez annyira nem jött be, de nem nyerhet mindig. Elég vékony és nem is túl erős, emiatt nem is blokkol, és túlzottan a route-okat sem futja pontosan. A tehetsége viszont határtalan, így ha türelemmel nevelik, sokra viheti.

Lorenzo Doss, DB, Tulane – Három szezon alatt 15 interceptionje volt a kis egyetemen, amivel majdnem meg is döntötte Paul Ellis 1971-es csúcsát. Elkapóként recruitolták, de végül corner lett, amit a családja nagyon ellenzett. Gyengébb QB-k és elkapók ellen jól játszott, de az NFL túl magas szint lehet neki. És az sem ideális, ha helyesírási hibával tweeteli ki, hogy otthagyja a sulit.

Mario Edwards, DE, Florida State – Elég nyers prospect, egy komoly trükkje van: a felsőtesti erejét kihasználva elnyomja a vele szemben álló falembert, de ennél sokkal több kell majd az NFL-ben, főleg attól, akinek ekkora karjai vannak. Viszont a mérete miatt bármilyen védelembe be lehet dobni, több helyen is tud játszani a falban. Idén csak 3 sackje és 23 tackle-je volt, de a fizikai adottságai miatt sokra viheti.

Durell Eskridge, DB, Syracuse – A meglehetősen magas, 193 centis free safety majdnem úgy játszik, mint egy strong, legalábbis az idei 68, tavalyi 78 tackle-je azt mutatja, gyakran avatkozik játékba, emiatt az NFL-ben válthat is a két poszt kozott.

George Farmer, WR, USC – Kisebb veszteség lesz a USC-nek, mint Agholor, bár a Notre Dame elleni utolsó alapszakaszmeccsen elkapott 2 TD mutatta, nem vár rá rossz jövő. Igaz, akkor azt mondta, hogy marad még egy évet, de hamar meggondolta magát. Idén sok a tehetséges WR, nem döntött jól.

Max Flores, LB, Northern Colorado – Kihagyta a 2014-es szezont, előtte két évet volt a Yuba Cummunity College-ban, mielőtt egy évet játszott volna a Northern Coloradón. Nem sok vizet fog zavarni a másodosztályban összehozott 84 tackle-jével és 2,5 sackjével.

Ereck Flowers, OT, Miami – Főként a gyors DE-k és OLB-ek ellen van gondja, ezt viszont rengeteg játéktapasztalattal próbálja ellensúlyozni. Már true freshmanként kezdő volt a fal jobb oldalán, utána ment át bal tackle-nek, ahol elit játékos lett belőle.

Dante Fowler, DE, Florida – Négy poszton is használták idén a Gators védelmében, bár ennek sok hasznát nem veszi majd az NFL-ben, mert ott tuti nem fog a fal belső részére kerülni, hiába van vagy 120 kiló. Szélső linebacker lehet belőle leginkább 3-4-ben, ahol ki tudja használni a sebességét.

Devin Funchess, WR, Michigan – A Michigan idén (is) egy felgyújtott szemétdombra emlékeztetett, amiből egyedül talán csak a hatalmas méretű elkapó tűnt ki a játékával. A nagy mérete ellenére finom a mozgása, gyorsan eléri a csúcssebességet és szinte bármilyen testhelyzetben tud labdát elkapni. Minden elkapó-poszton, még tight endként is bevetették, van tehát rutinja, nem az ő hibája, hogy csak 733 yard és 4 TD jött össze.

Jacoby Glenn, DB, Central Florida – Csodás volt a secondary az előző szezonban a Knightnsál, ahol mivel Glenn is elmegy, teljesen új egységet kell csinálniuk jövőre. 7 interceptionnel és 18 kivédekezett passzal távozik a corner, aki az RB Kevin Smith 2007-es jelölése óta az első AP All-American lett a UCF-ről.

Eddie Goldman, DT, Florida State: A 145 kilós falember prototipikus felépítésű, gyorsan reagál és bull rushban is meg tudja verni az ellenfeleit, és könnyen jut az irányító közelébe, ám még mindig van vele munka, hiszen a passzsiettetés terén vannak hiányosságai, és túl széles testfelépítésű is ahhoz, hogy könnyen átjusson a lyukakon. Ráadásul egy elit egységből érkezik, és csak rotációs játékosként használták, szóval az NFL-ben sem lesz azonnali kezdő.

Melvin Gordon, RB, Wisconsin: Az idei draft egyik top futója már az egyetemen is brutálisan játszott: elképesztő gyorsulás és egyensúlyérzék jellemzi. Ugyanakkor nem egy elit sportoló, és a testfelépítése sem olyan, mint amilyen a running backek nagykönyvében meg van írva, ráadásul elkapóként sem bizonyított még, de ennek ellenére a legjobb RB lehet, akit a Wisconsin valaha is kitermelt: leginkább Reggie Bush-hoz hasoníltják a játékát.

Dorial Green-Beckham, WR, Oklahoma: Rettenetes, fizikális szörnyeteg, aki könnyen rázza le magáról a cornereket. A teste ugyanakkor még formálódik, és jó sok időt kell az edzőteremben töltenie, hogy még több izmot pakoljon magára. A munkamoráljával viszont gondok vannak, és számos balhéja is volt, ami nagyon sok csapatot elriaszthat.

Deontay Greenberry, WR, Houston: ötcsillagos tehetésgként került a Cougarshoz, miután a Notre Dame-t visszautasította. Kettővel ezelőtti idénye kicsit jobban sikerült, mint az idei, ám nem szabad elfelejteni a Pittsburgh elleni teljesítményét, ahol csapata egészen elképesztő feltámadásának egyik legfontosabb embere volt, elkapott két TD-passzt és egy kétpontos kísérletet. Utolsó idényében a houstoniaknál 841 yarddal és 6 touchdownnal zárt. 

Randy Gregory, DE, Nebraska: A Huskers defensive endjét szintén a top prospectek közt tartják számon, és nem is érdemtelenül: Nagyon gyors és robbanékony, jól dolgozik a kezeivel, és méretéhez képest csodálatosan simán siklik át a blokkok közt, ráadásul minden egyes snapnél veszett kutyaként harcol a labdáért. Ugyanakkor sérülékeny, és még pakolhatna magára némi izmot is.

Todd Gurley, RB, Georgia: Tökéletes NFL-felépítésű running back, akit egy időben Heisman-esélyesként, illetve a következő Marshawn Lynchként is emlegettek, egészen addig, ameddig bele nem esett az idióta egyetemista játékosok pénzért-árulok-aláírásokat csapdájába, illetve amíg rommá nem szakította az ACL-jét, amiből körülbelül augusztusra fog felépülni.

Chris Hackett, DB, TCU: Gyors, fegyelmezett safety, aki a hosszú és erős karjaival komoly veszélyt jelent az ellenfél elkapóinak, ráadásul a TCU-nál töltött ideje alatt nem is hagyott ki meccset sérülés miatt. Sajnos kicsit alulméretezett az NFL-hez képest, és hajlamos ütközéseivel halmozni a büntetéseket.

Eli Harold, DE, Virginia: Haroldot a lionsos Ezekiel Ansah-hoz hasonlítják, bár méretben az előbbi jóval kisebb, és ez hátrányára is válhat az NFL-ben. Hiperaktivitása gyakran hibákhoz vezet, és sem alső, sem felsőteste nem elég erős, de a sebességével és a lelkesedésével ezeket a hibáit könnyen orvosolhatja.

Chris Harper, WR, California: A szakértők a szegény ember DeSean Jacksonjaként emlegetik Harpert, aki méretében kábé hasonló, sebességében pedig némileg lassabb, mint az NFL-játékos. Jól gyorsul és kiválóan lát a pályán, jól futja a route-okat is, de kicsit sötét lónak számít, mert a Cal színeiben nem kapott túl sok labdát.

Braylon Heard, RB, Kentucky: Gyors, erőszakos játékos, aki komoly része volt a Wildcatsnek ebben a szezonban, ám az NFL-re még nem feltétlenül érett, leginkább hozzáállásban. Hátsó körös projektjátékos, aki a training campekben legfeljebb a rosterre kerülésért küzdhet.

Gerod Holliman, DB, Louisville: Kompakt felépítés, jó játékintelligencia és harcos hozzáállás jellemzi a Louisville Cardinals egykori safetyjét, ám az ütközési technikája hagy kívánnivalót maga mögött, és olykor feleslegesen kockázatos helyzetekbe is belemegy.

D.J. Humphries, OT, Florida:  A Gators 128 kilós tackle-jét egyes elvetemültek még akár az első körbe is betették képzeletben, ám Homphries messze van ettől: ugyan a class egyik legatletikusabb tackle-jéről beszélünk, sérülékenysége nagy kockázati faktort jelenthet.

Danielle Hunter, DE, LSU: Felépítésben inkább egy tight endre emlékeztet, mint egy klasszikus defensive endre: a széles vállain és a hosszú karjain még bőven van hely pár kilónyi izomnak is. Agresszív, fizikális és kíméletet nem ismerő játékos, aki viszont néha túl lassan indul meg. A szakértők leginkább egykori csapattársához, a szintén LSU-s Barkevious Mingóhoz hasonlítgatják.

David Irving, DT, Iowa State: ezt a jómadarat két éve a rendőrök lekapcsolták, mert megverte a barátnőjét, gyermeke anyját, aztán tavaly áprilisban kirúgtak a Cyclonestól, mert részt vett egy zavargásban, ismét letartóztatták. Ez éppen elég red flag ahhoz, hogy elriasszon mindenkit. 

Jesse James, TE, Penn State: A király nevű Jesse Jamest minden westernrajongó azonnal draftolná, és a Nittany Lions tight endje az egyik legjobb az underclassmenek közt a pozíciójában: nagydarab, erős játékos, aki ugyan nyers még, de a Penn State-en mutatott teljesítménye több mint ígéretes.

Duke Johnson, RB, Miami: Az U running backje a gyorsabbak közé tartozik: sebessége, gyors irányváltási képessége és harcias játékstílusa sokak kedvencévé tették, ráadásul elkapóként is bizonyította, hogy jó kezei vannak. Sajnos ahhoz, hogy megbízható three down back legyen az NFL-ben, eléggé alulméretezett, és agresszív stílusából kifolyólag elég sok sérülésen is túl van.

Matt Jones, RB, Florida: Johnsonnal ellentétben Jonesnak prototipikus running back-felépítése van, ráadásul kellő türelemmel és intelligenciával olvassa a játékot. Viszont jóval lassabb, mint a miamis társa, és inkább egydimenziós fegyver, aki ráadásul sérülésekkel is küzdött korábban, és túl gyakran ejti el a labdákat.

Tyler Kroft, TE, Rutgers: Kroft nem egy tipikus tight end: felépítésében inkább egy jó nagy darab, izmos elkapóra emlékeztet. Kiválóan blokkol, és képes megverni az ellenfél védelmét, ráadásul elég elszántan küzd mindig, azonban a route-futásokkal még akadhatnak gondjai.

Ellis McCarthy, DT, UCLA: Széles vállú, nagy benga állat: prototipikus tackle-méret, aki a hosszú karjaival könnyen ledönti az ellenfél játékosait a lábáról, de pass rusherként még nem az igazi, ráadásul súlyproblémákkal küzdött és elég fáradékony is, noha általában gyakran cserélték. Mindkét térdén műtötték már, ami szintén riasztó lehet.

Benardrick McKinney, LB, Mississippi State: Brutális nyers erő jellemzi a Miss State linebackerét ,aki a méretéhez képest ráadásul gyors és robbanékony is, a kezeivel viszont nem dolgozik túl jól, és a technikája is kiforratlan. Az elemzők leginkább Aaron Curryhoz hasonlítják, ami elég rossz előjel, hiszen nála nagyobb bust kevés van a linebackerek közt.

Patrick Miller, OT, Auburn: a Tigers-játékos hol kezdő volt, hol nem az elmúlt években, és az előzetes becslések alapján pozíciójában is elég hátul van, úgyhogy sokakat meglepett azzal, hogy benevezett a draftra, pláne azok után, hogy sérült bokája miatt sokat hagyott ki, és mindenki arra számított, hogy a kezdőcsapatba kerülésért harcol majd a következő idényben. Kétméteres, 130 kilós tackle-ről van amúgy szó.  

Tyler Moore, G, Florida: Hatalmas testű játékos, akin a súly közel tökéletesen oszlik el. Jól blokkol a futáshoz, és a fal összes pozíciójában megfordult már. Tackle-ként viszont meggyűlt a baja a gyorsabb passzsiettetőkkel, és gyakran fújnak rá holdingot, ráadásul ő is sérült már.

Rakeem Nunez-Roches, DT, Southern Mississippi: Az egyik legmenőbb neve kétségtelenül neki van, a szezont 58 tackle-lel, három sackkel és egy blokkolt mezőnygóllal zárta. Felépítése eléggé rendben van, 190 centi és 130 kiló, igaz kettővel ezelőtti egész szezonját ki kellett hagynia sérülése miatt. 

Andrus Peat, OT, Stanford: A draft egyik legígéretesebb offensive tackle-ja, aki egyrészt akkora, mint egy pótos IFA, másrészt pedig ehhez az ijesztő mérethez egészen döbbenetes gyorsaság társul, és az intelligenciája is megvan a posztjához. A futójátékot viszont a méretéhez képest kevésbé dominálja, és a szakértők szerint valahogy hiányzik belőle az a kíméletlenség, aminek egy NFL-játékosban mindenképp meg kell lennie.

Breshad Perriman, WR, Central Florida: Az apja, Brett Perriman NFL-es volt, szintén elkapó. A UCF-ben az idén 1044 elkapott yardra és 10 touchdownja volt, köztük az a hail mary, amivel megnyerték az AAC-ben a bajnoki címet az East Carolina ellen. Felépítése olyan, amit a profik világában látni szeretnének a csapatok, a 40 yardot pedig 4,4 másodperces idővel futotta, igaz az még középiskolában volt. 

Marcus Peters, DB, Washington: Gyors és agresszív, aki nem riad vissza a nagy játékoktól, és folyamatosan terrorizálja az elkapókat, a kellemetlen természete viszont a pályán kívül is rossz hatással van rá: a tehetsége alapján elsőkörös prospect lehetne, de az előbbi miatt eléggé kétséges, mi lesz vele. 

Jordan Phillips, DT, Oklahoma: A kétméteres, 151 kilós Phillips félelmetes fizikummal rendelkezik, ráadásul viszonylag jó a súlyeloszlása, azonban adottságait jobban is kihasználhatná. 38 tackle, 2 sack és 7 negatív tackle volt a mérlege a múlt szezonban, nagy kérdés, hogy 2013-ban műtött háta mennyire lesz majd faktor, akkor a teljes szezont ki kellett hagynia.

Darius Philon, DT, Arkansas: Nagy szerepe volt abban, hogy a Razorbacks az ország 12. legjobbja volt a futás elleni védekezésben. Philonnak 41 tackleje, 4,5 sackje volt, összeszedett három fumble-t, egyet ő harcolt ki, és csinált belőle TD-t. Nagyon sokan úgy látják, hogy még várhatott volna egy éve.

Bradley Pinion, P, Clemson: Az ACC-ben az ötödik legjobb átlag volt az övé net yardsban a múlt idényben, 28 puntot bombázott a 20 yardoson belülre, és 74 kickoffjából 36 lett touchback.

Jaquel Pitts, WR, Trinity International: Nem véletlenül nem ismerős a neve, egyetlen mérkőzést sem játszott az elmúlt szezonban bokasérülése miatt, bár az ő esetében már az a nagy szám, hogy itt lehet, nagyon nehéz gyerekkora volt, nevelőotthonokban és nevelőszülőknél töltötte fiatalkorát.

Jeremiah Poutasi, OT, Utah: Játszott már baloldali tackle-t és guardot is, a Utes legutóbbi 35 meccsén folyamatosan kezdő volt. 188 centis magassága és 150 kilós súlya viszont már sokszor az egyetemi bajnokságban is hátráltatta, az NFL-ben pedig még nehezebb helyzetben lesz emiatt.

Darien Rankin, LB, North Carolina: A Tar Heels linebackerének egyetlen meccse sem volt az idén, de tavaly is csak egy, pedig 2012-ben még a nyolcadik volt interceptionokben a konferenciában.

Shane Ray, DE, Missouri: Várhatóan az első tízben választják majd ki, egészen brutális adottságai vannak, a 40 yardos dasht állítólag 4,44 másodperces idővel nyomja le. 190 centiméter magas, 111 kiló, nagyon sokat dicsérték a reakcióidejét, a múlt szezonban 65 tackle-je mellett volt 14,5 sackje is, ezzel a legjobb volt a Missouriban.

Josh Robinson, RB, Mississippi State: A Bulldogs szezonjának fontos része volt, amíg a csapat még SEC-bajnoki címre is esélyesnek nézett ki. Igazából az a gond, a sebességét nem tartják igazinak, a méretéhez képest jó az ereje, de a profik között gondjai lehetnek, hogy a szereléseken áttörjön, a szegény ember Ray Rice-jaként emlegetik. Azért összefutott 1203 yardot és 11 TD-t.

James Sample, DB, Louisville: A kaliforniai születésű Sample a Washington után ment át a Louisville-hez, ahol elég meggyőző számai voltak a legutóbbi idényben: 90 tackle-lel a csapat legjobbja volt, négy interceptionnel pedig a második legjobb csapattársai között.

Jean Sifrin, TE, Massachusetts: Az underclassmanek egyik csodabogara, huszonhét évesen csak egyetlen szezon után dobbant a draftra egy nagyon jól sikerült idény után. Középsuli után dolgozott, hogy eltartsa a családját, majd ezután az El Camino College, a California és a UMass volt az állomás. A szezonban 637 elkapott yardja és nyolc touchdownja volt.

Jaelen Strong, WR, Arizona State: Ott van az élmezőnyben az idei elkapóknál, utolsó egyetemi szezonját 1062 elkapott yarddal és 10 touchdownnal zárta. Leginkább az a jó benne, hogy testi adottságait (186 centi, 97 kg) kihasználva a védőkkel a nyakán is képes lehalászni a labdát, ráadásul elkapás után is nehéz megállítani, gyors és erős.

Shaq Thompson, LB, Washington: Korábbi ötcsillagos tehetség most az első körben mehet el. Egészen JJ Wattos szezonja volt, négy defensive touchdownja volt, hármat fumble-ből, egyet interceptionből csinált, emellé még jön 80 tackle, mindez a legutóbbi szezonjából. Kétszer running backként kezdett, 100 yard fölötti meccsekkel és 2 touchdownnal zárt. Ösztönei, atletikussága teszik igazán kivételessé.

Max Valles, LB, Virginia: Decemberben még úgy nézett ki, hogy marad az egyetemen, aztán mégis benevezett a draftra, pedig a legtöbb szakértő szerint még ráfért volna egy év. A tapasztalatlansága ellenére azért érdekes lehet: jó pass rusher, az idényt 9 sackkel, 12,5 negatív tackle-lel, egy interceptionnel és fumble recoveryvel és három forced fumble-lel zárta.

Easton Wahlstrom, LS, Arizona State: longsnapper, longsnapper, longsnapper.

Trae Waynes, DB, Michigan State: Az egyik legizgalmasabb tehetség a pozíciójában, ha nem a legjobb, szinte biztos, hogy az első körben viszik majd el. Termete ideális, viszont némi izom még elférne rajta, hogy a nagyobb elkapók ne nyomják el. Remekül ismeri fel a helyzeteket, utolsó egyetemi szezonját 46 tackle-lel, egy sackkel és három interceptionnel zárta.

Leonard Williams, DE, USC: Az idei draftclass órisái tehetsége, kivételes fizikai adottságokkal, elképesztő erővel. Három éven át terrorizálta az irányítókat a PAC 12-ben, nagyon jó kezdősebessége van és hosszú karjai, a mozgását kell még jobban összehangolnia. Nyolcvan tackle-t és 9,5 negatív tackle-t jegyzett a legutóbbi idényben, nagy kérdés, hogy vállműtétje mennyiben vett vissza az erejéből.

Maxx Williams, TE, Minnesota: Brian Williams egykori NFL-es center fia versenyben volt a legjobb tight endnek járó John Mackey-díjért, 471 yardot szedett össze és hét touchdownt. A megfigyelők leginkább a cowboysos Jason Wittenhez hasonlítják, minden adottsága megvan, ami szükséges a poszthoz.

P.J. Williams, CB, Florida State: Az FSU legutóbbi 25 meccséből 24-en kezdő volt, a csapat secondaryjének oszlopa volt, negyvennégy tackle-je volt az idényben, nagydarab, fizikális corner, az NFL csapatok szeretik az ilyesmit. Időnként nagyon elragadja az ösztöne, és ilyenkor nyelhet be nagy playeket a csapata.

Trey Williams, RB, Texas A&M: Az Aggiesben 81-szer cipelte az idén a labdát, 560 yardot szerzett, robbanékony, de elég nagy egyetértés van arról, hogy nem igazán használták ki az adottságait. Éppen ezért százyardos meccse egy sem volt idén, de olyan se, ahol 13-nál többször vitte volna a labdát.

Jameis Winston, QB, Florida State: Őt valószínűleg nem kell bemutatni, pályán kívüli mutatványairól rengetegen hallottak már, viszont azért szerepel a mockdraftok első helyen, mert őt tartják a leginkább NFL-kész irányítónak az idei mezőnyből. Fizikálisan, technikailag is rendben van, nagydarab, de mobilis, és sokat hangoztatják vezető képességeit, remekül olvassa a védelmeket, és a karja is rendben van. 

T.J. Yeldon, RB, Alabama: Az albamai offense egyik legfontosabb része volt az elmúlt években. Az idei szezonját ugyan valamivel ezer yard alatt zárta (979), nem úgy mint az előző kettőt (1235, 1118), de a legjobb running back ígéretek között van, kicsit magasabb a posztján lévőknél, de jól lát a pályán, gyors, egyedül a labdabiztonsággal vannak időnként gondjai.

A mezőnyben tíz olyan játékos van, aki már megszerezte a diplomáját, és benevezett a draftra, ők a következők:

Deion Barnes, DE, Penn State: Barnes döntése miatt már csak egy ember marad a Penn State Supa Six csoportjából, amiben többek között a már jaguarsos Allen Robinson is benne volt. Barnes 2012-ben Big Ten Freshman of the Year volt, három év alatt 98 tackle-t, 25,5 negatív tackle-t és 14 sacket hozott össze, az NFL-ben ha nem is elit, de bőven jó pass rusher lehet belőle.

Sammie Coates, WR, Auburn: A Tigers kiváló elkapója eséllyel pályázik, hogy az első körben vigyék el. 188 centi, 91 kg, vagyis ideális mérete van, hogy domináns WR legyen az NFL-ben. Az Iron Bowlban 5 elkapással 206 yardot és 2 TD-t szerzett, bőven 20 yard fölött volt az elkapási átlaga a szezonban, igazi deep threat, bár időről időre képes teljesen eltűnni a mezőnyben.

Zach D'Orazio, WR, Akron: Hiába volt az Akroné a szezon elején az egyik legrutinosabb és legtöbb elkapott yarddal rendelkező WR-sor, egyikük sem kiemelkedő tehetség. D'Orazio 2014-ben csak egy TD-t hozott össze az egy évvel korábbi 4 mellé, pedig a Zips nem az elit cornerek ellen ment a szezonban. Az 1 TD ráadásul aggasztó, figyelembe véve, hogy 2014-ben több elkapása volt a 187 centis elkapónak, mint az előző két évben együtt, ebből pedig jöhetett volna pár a red zone-ban, pontért.

Charles Gaines, DB, Louisville: Gaines is remek példa arra, hogy mekkora a mozgás az egyetemi focin belül, hiszen ő még elkapóként került a Cardinalshoz, hogy aztán CB-ként hét interceptionnel zárja a karrierjét: ebből öt 2013-ban jött. Mivel nagyon gyors, visszahordónak is bevetik, de volt interceptionből, kickoffból és blokkolt puntból visszahordott TD-je is 2013-ban.

Dee Hart, RB, Colorado State: Eredetileg az Alabama recruitolta, ami alapból jó ajánlólevél, sőt, két évet náluk is játszott, de egy füves balhé után, már lediplomázva kitették a csapatból, úgyhogy átment a Colorado State-re. Nick Saban kezei alatt nem sokra jutott, összesen 166 yard és 1 TD jutott neki, a Ramsnél viszont azonnal kezdő lett és 1275 futott yarddal, valamint 16 futott és 2 elkapott TD-vel zárta utolsó évét.

Brett Hundley, QB, UCLA: Az irányítóknál ott van a TOP5-ben Hundley, akinek a számai elég impresszívek, a legutóbbi idényét háromezer passzolt yard fölött zárta és futott mellé több mint 500 yardot is. Erős karja van, ugyanakkor a pontosságán javulnia kell, és jobban kell figyelnie arra, hogy mi zajlik körülötte, mert elég sok sacket benyelt, egyik kritika vele szemben, hogy túl sokáig ragaszkodik a labdához, továbbá időnként a védelmek olvasásával is akad gondja. Ugyanakkor a felépítése csodás, dual-threat irányítóként a következő szinten is beválhat, de lesz még munka vele.  

Nigel King, WR, Kansas: Az év egyik leglátványosabb elkapását hozta össze a TCU ellen. Az utolsó és egyetlen idényében a Jayhawksnál 518 yardot kapdosott össze és az előbbi touchdownja volt az egyetlen. Mérete megfelelő a posztjához, a gyorsaságára kapott kritikákat korábban, na meg sokan úgy gondolták, hogy maradhatott volna még ő is egy évet az egyetemen. 

Marcus Mariota, QB, Oregon: Bár élete utolsó egyetemi meccse egy elvesztett döntő lett, de ettől még az idei draft egyik sztárja a Heisman-trófea legutóbbi győztese. Játékintelligenciája, gyorsasága, amit senki nem vitat, az alapszakaszt 42 touchdownnal és négy interceptionnal zárta, és a földön is veszélyes volt. A képességei adottak, egyelőre azt nehéz megjósolni, hogy első helyen viszik-e el, a következő hetek ezért is lesznek érdekesek. 

Donovan Smith, OT, Penn State: Sokan dicsérték a lábmunkáját, nagy kezei vannak, és 145 kilója is jól oszlik el, ugyanakkor a pass rusherek megállításával is gondjai voltak időnként, és a kezeivel sem bánik a legjobban, valószínűbb, hogy idővel guardot faragnak majd belőle. 

Tacoi Sumler, WR, Appalachian State: rettenetesen gyors, még középiskolásként 4,24-es időt futott 40 yardon, ugyanakkor elég alacsony, csak 174 centiméter magas, és a térdével is elég sok gond volt korábban. Korábban az Oregonnál volt, de miután egyértelművé vált, hogy ott nem jut neki szerep, váltott, de az utóbbi szezonjában az Appalachian State-nál sem vitték túlzásba a foglalkoztatását. 

 

A draftra jelentkezés határideje után mindenkinek van 72 órája arra, hogy meggondolja magát ezzel a fontos döntéssel kapcsolatban. Illetve nem mindenkinek, csak azoknak, akik nem szerződtettek ügynököt és semmilyen tárgyi vagy monetáris ajándékot nem fogadtak el. Idén két ilyen játékos volt, de a nevüket nem hozta nyilvánosságra az NFL.