A draft legjobbját a falban kell keresni

Nem beszélnek róla annyit, amennyit kellene, de egyértelműen Leonard Williams az idei draft legjobb játékosa. Rajta kívül is van még pár igazán jó defensive tackle, akik a következő bő évtizedben meghatározók lehetnek. Közülük egytől pedig simán csak a videó alapján is félünk.

1. Leonard Williams, USC

Igen, ez Leonard Williams, akire nincs jobb szó, mint hogy őrület. Még csak junior, de úgy játszott two gapping DT-t a USC védelmében, ahogy nagyon rég senki egyetemi szinten, talán Ndamokung Suh-nak ment így, azt viszlát. 3 év alatt 218 tackle, 21 sack és 36,5 negatívban megfogott játék elég jó ajánlólevél. Williams 137 kiló, de úgy mozog, mintha alig lenne 100. Elképesztő módon robban bele a támadófalba, de oldalra is bárkit levadász. Iszonyatosan jó kézmunkája csak ront az ellenfelek helyzetén. Egy terror, amit az irányítókkal művel, de a futójáték ellen, ha lehet, még keményebb, ahogy egy igazi nose tackle-nek lennie is kell. Ráadásul ilyen súllyal csinálja ezt.

A tökéletes helye 3-4-es védelemben az ötös technikán, vagy 4-3-ban a hármason lenne, de tulajdonképpen bárhova tehetik, még end is lehet egy 4-3-ban, de egy jobb 3-4-ben is befér nose-nak. Az egyetlen pechje, ami miatt lehet, hogy nem lesz az első két pick egyike, hogy a Buccanneers (McCoy) és a Titans (Casey) is elég jó DT-vel van megáldva, pedig minden normál esetben vele kezdődne a draft. Oké, ő sem tökéletes, endként kifelé nehezen veri meg az emberét, és néha kicsit túl magasan játszik, de így is alig tudják 1 yardot visszatolni, szóval ez legyen a legnagyobb gondja.

2. Danny Shelton, Washington

A washingtoni DT hihetetlen tragédiát élt át nagyjából 4 éve: miután egyik bátyját megtámadták, ötödmagával (köztük három testvérével) a támadóhoz mentek, rendezni az ügyet, de az fegyvert rántott és lövöldözni kezdett, megsebesítve Danny egyik bátyját, Gastont, és megölve egy másikat, Shennont.

Az a düh, amit emiatt érezhet, a mai napi látszik Shelton játékán. Mivel mérete miatt szinte mindig duplázzák, nagyon felértékelődik az a 208 tackle és 11,5 sack (ebből 9 a legutóbbi szezonban), amit összehozott. A legjobb tulajdonsága viszont talán nem is az ereje vagy a sebessége, hanem az esze: bárhol van a pályán, valahogy mindig azonnal tudja, mi történik épp, és úgy reagálja le, ahogy kevesen. Jelenlegi súlyával (154 kg) csak 3-4-es nose-ként elképzelhető, annak viszont jó. Semmit nem csinál remekül, csak jól, de ritkán ront.

3. Malcom Brown, Texas

Lassan az már nem lesz elég egy hatalmas DT-nek, ha erős és gyors is egyszerre, mert ahogy fejlődnek a játékosok, ez mára alap lett. Azzal viszont nagyot lehet villantani, ha valaki közel 145 kilósan majdnem egy teljes meccset végig bír játszani, mert egyszerűen nem lehet kifárasztani. Ez viszont lehet, hogy azért van, mert nem minden játékot tol ugyanolyan intenzitással, hajlamos néha eltűnni, vagy épp pont a befejezést elrontani: átveri magát két emberen, de az armtackle lecsúszik a futóról 4 yarddal a line of scrimmage mögött. 4-3-ban talán több fantázia van benne, mint simán egy helyfoglaló nose tackle-ként 3-4-ben, mert ott jobban ki tudná használni a sebességét.

4. Eddie Goldman, Florida State

A Florida State-en játszott nose-t, 3-as és 5-ös technikát, vagyis mindent ki lehet elemezni róla a csapatoknál, hogy a legjobb helyre tegyék. Szinte mozdíthatatlan, még akkor is, ha ketten blokkolják, ha meg egyedül mennek rá, akár a fal másik oldalán is képes odaérni, hogy ő fejezze be a játékot.

Meccs közben viszont nem tűnik ki a passzjáték ellen, és ha elsőre megfogja az embere, nem tud semmit tenni ellene, ott vége a játéknak számára. Ugyan nem tolják el, de nagyon ő sem tol el senkit, ha az indulással nem veri meg a falembert, elfogy a tudomány. Nagyon felemás tehát a kép róla, 4-3-ban könnyen be tud majd illeszkedni, és talán kijön belőle a maximum, de kár tagadni, hogy rizikós.

5. Jordan Phillips, Oklahoma

Könnyű beleesni Phillips játékába, ha a jó meccset nézi az ember, de közepesen gyenge centereket kenyérre kenni úgy, hogy a védelem többi része elviszi a guardokat, nem akkora királyság. A kulcs Phillips esetében a TCU elleni idei meccs lehet: ez a kivétel, amikor ritka rosszul ment neki, vagy egy olyan center, mint Joey Hunt, feltörli vele a padlót? Hunt (legalábbis az eddigi teljesítménye alapján) biztosan nem lesz All-Pro center az NFL-ben, és ha őt nem tudta megverni egy egész meccsen, az gond.

Nyilván nem ez az egy mérkőzés fog dönteni, de jelzésértékű, hogy 2014-et is 39 tackle-lel és 7 sackkel zárta csak. A futójáték ellen több mint tűrhető, de a passzjátékban mintha pályán sem lenne, ez pedig nagy gond. Csábító a 196 centis magassága és a 150 kilós súlya, de ott a 2013-as hátsérülés, ami aggodalomra adhat okot. Akinek viszont egy két downra, főleg a futás ellen használható nose kell, az örömét leli majd Phillipsben, csak ne várjon tőle többet.

*Goldman sérülés miatt kihagyta a combine-t.

Futottak még: Carl Davis, Iowa, Grady Jarrett, Clemson, Michael Bennett, Ohio State, Xavier Cooper, Washington State, Rakeem Nunez-Rochez, Southern Mississippi, Marcus Hardison, Arizona State.