Az északi SEC még jobb, mint az igazi

Ugyan csak a nyáron találtuk ki a 120yardnál a Tailgate ötletét, nálam tulajdonképpen a felvezetője már meg is volt a Buckeyes bajnoki címe után. Azóta viszont sok minden változott az Ohio State-nél, egyedül a cél nem: irány a címvédés.

Negyedik szezonját kezdi meg Urban Meyer az Ohio State élén, és rögtön a második bajnoki címéért mehet majd. A dolog viszont egyáltalán nem egyszerű, még úgy sem, hogy a Buckeyest annyira topesélyesnek látják a szezon előtt, hogy mind a 61 első helyes szavazatot megkapták az AP voksaiból.

Címet védeni viszont marha nehéz, az elmúlt 30 évben csak három csapatnak sikerült (Nebraska 1994-95, USC 2003-04, Alabama 2011-12), a szezonnyitón lesz jópár eltiltott a csapatban (Joey Bosa, Jalin Marshall, Dontre Wilson, Corey Smith), az ellenfél viszont a tavalyi egyetlen vereséget hozó Virginia Tech lesz, az irányítókérdés pedig egy héttel az indulás előtt a külvilág számára megoldatlan.

Ez viszont mindegy is, mert Urban Meyer szörnyei megállíthatatlanok lesznek, mert egész egyszerűen nincs gyenge pont a csapatban. Ez pedig Meyer és a stáb elképesztő recruitingjának köszönhető, de mielőtt erre kitérnék, gyorsan megmutatom, hogy az Arkansas-hoz a Wisconsintól vitt szörnygyár Ohióban is nyitott már egy fiókot.

 

A képen a kezdő linebacker, Joshua Perry transzformálása látható, aki idén Darron Lee-vel és Raekwon McMillannel állatkodik majd a fal mögött.

És akkor recruiting, ami Meyer sikerének az egyik legnagyobb alapja, amellett persze, hogy egy félelmetes zseni, aki hasonló koponyákkal veszi magát körbe. Amíg Jim Tressel, majd utána Luke Fickell vezette a csapatot, inkább az Ohión belülről és a környékről akasztott nagyokat az Ohio State, aztán megjött Meyer egy teljesen más felfogással, és csinált egy SEC-csapatot a Big 10-ben. Ja, és a bónusz: már a bajnoki cím után egyből azt mondta Meyer, hogy azért is meglepetés a címük, mert a rostert és a tervet is úgy rakták össze, hogy 2015-ben lesznek nagyon erősek.

Ez a más stílusban összerakott csapat nyilván az offense-en látszik jobban, amiben idén például három olyan hibrid lesz (Dontre Wilson, Jalin Marshall és Braxton Miller), mint amilyen Percy Harvin egyedül volt a Floridában, már pedig az ilyen emberek nagyon kellenek a spread offense-be. Ami persze szintén újdonság a Big 10-ben, ahol nyilván megvan a maga szépsége annak is, amikor a Wisconsinnál beindítját az öt, egyenként 140 kilós hústorony a darálót a meccs elején, és a végén kapcsolják csak ki őket, de hát egy remekül olvasott védelem agyonverésénél nincs szebb.

Az Alabama elleni passz-TD-t meg csak azért teszem ide, mert idén már egy QB is ott lesz az elkapók között, aki elég otthonosan érzi magát, ha passzolni kell, úgyhogy kedves védelmek, szevasztok!

De nem is az offense-re akartam rámenni, hanem sokkal inkább a védelemre, mert ez a kulcs. Ahhoz ugyanis, hogy az ember a Big 10-ből bajnok lehessen, két védelem kell: egy az alapszakaszra a wisconsinos darálók ellen, egy meg a rájátszásra, ahol jöhet (jött is) egy Alabama és egy Oregon nagyon könnyedén a sokkal gyorsabb játékával.

És ez a gyönyörű, hogy ezt megalkották. A fal közepén Adolphus Washington és Tommy Schutt remekek lesznek, a fal egyik szélén Joey Bosa olyan jó, hogy mindegy is, ki van a másikon (Sam Hubbard vagy Jalyn Holmes lesznek azok várhatóan, de tényleg nem kell velük foglalkozni). Inkább Joey Bosával kell foglalkozni, akit úgy kell elképzelni, mint ha kereszteznénk Rob Gronkowski fizikumát és őrültségét J.J. Watt fizikumával és őrültségével.

Merthogy Bosa képes a második hosszabbításban a blokkoló running backkel (!) sackelni az irányítót, a fal közepén két embert megverni, vagy az emberét kifelé szétfutni egy mozdulattal (ez szerintem a kedvence, de hát midnen megy neki), amit épp kell, de másképp nem is lehet két szezon alatt 34,5 tackle-t mínuszban megcsinálni.

Mellette Washington képes nose guardként megenni két embert is, tavaly egész évben ezt csinálta, és Michael Bennett miatt is volt annyira jó, idén viszont ő kerül Bennett helyére, ahol kijöhet belőle az állat. Az igazi show viszont a linebacker Darron Lee lesz, akitől olyasmit várok idén, mint amilyen két éve Ryan Shazier volt.(https://www.youtube.com/watch?v=ybsdqnCQKh8) Lee talán az egész védelem kulcsa, abban a SAM pozícióban játszik, ami a pálya szélesebb részéért felel. Elég erős ahhoz, hogy a futójátékot is kinyírja, de elég gyors is, hogy egy spread offense ellen felvegye a versenyt, vagyis egymaga testesíti meg azt, ami a Buckeyes védelme lett Meyer alatt. De tényleg, nézzétek csak meg ezt a játékot az Oregon elleni döntőről, mit művel azzal a szerencsétlen tight enddel, akinek minimális helyet kellene nyitnia Royce Freeman előtt?

De ennek mi köze a recruitinghoz? Washington és Marshall ugyan ohiói srácok, de Bosát Floridából hozta el Meyer (és hozza majd az öccsét, Nicket is, aki ötcsillagos tehetség ugyanazon a poszton, ahol Joey csak négycsillagos volt..), a texasi Dontre Wilsont az Oregon elől happolta el, Elliottot Missouriból szerezte meg úgy, hogy a srác anyja és apja is sportoló volt a Tigersnél, és mindenki biztosra vette, hogy követi majd őket. J.T. Barrett szintén texasi, az idén kitörésre esélyes Reakwon McMillen georgiai, Curtis Samuel pedig New York-i.

A 2015-ös osztályban is orszásszerte összeszedett srácok vannak, de egy skalp még hiányzik: elhozni egy szupersztárt Nick Saban kertjéből, Alabamából...