Rájátszás vagy semmi! A TCU újra nekirugaszkodik

A TCU tavaly kimaradt a rájátszásból, főleg a Baylor elleni, indokolatlan vereségnek köszönhetően, amikor az utolsó negyedben huszonegy pontos előnyt adtak le. Ezen pedig úgy felhúzták magukat, hogy darabokra szedték szegény Ole Misst a szilveszteri Peach Bowlon, idén pedig nem kisebb a cél, mint a rájátszás. Tailgate!

Amikor tavaly a TCU nekiállt meccseket nyerni, még senkit nem döbbentettek meg igazán, hiszen a Forth Worth-i csapat a 2013-as szezont még kőkemény 4-8-as mérleggel, és instant pofozógépi szerepkörben zárta, úgyhogy néhány győzelemtől még senki nem esett hasra. Amikor aztán az akkor ötödikként rangsorolt Oklahoma Soonerst is elverték, sokan felkapták a fejüket, és ugyan pont ezután csúszott be az emlékezetes vereség a Baylor ellen, a TCU onnantól kezdve már nem tudtak hibázni. 

Az akkor még Clint Trickett-tel felálló West Virginia elleni, szoros meccset leszámítva erőlködés nélkül gyalogoltak végig az ellenfeleiken, beleértve a tavalyi szezon első felében komoly reményeket tápláló Ole Miss Rebelsen is, a szilveszteri Peach Bowlon, akiket egészen pontosan 42-3-ra büntetett Trevone Boykin brigádja. Ez a meccs is egyértelműen azt jelezte, hogy a TCU-val a 2015-ös szezonban rájátszásesélyesként kell számolni.

Ha TCU, akkor szinte mindenkinek a senior irányító, Trevone Boykin jut eszébe, aki elképesztő számokat pakolt fel a képzeletbeli táblára tavaly is, és idén pedig őt emlegetik elsőszámú esélyesként a Heisman trófeára, vagyis arra a díjra, amit a legkiválóbb egyetemi játékos szokott megkapni. Boykin előtörténete érdekes:  háromcsillagos recruitként került a TCU-ra – a Forth Worth-iek mellett mindössze az UTEP-től kapott ajánlatot –, és a TCU-nál úgy tűnt, hogy oly sok dual-threat quarterbackhez hasonlóan ő is wide receiverként végzi, de aztán szerencsére stabilan beverekedte magát a kezdőbe a 2014-es szezonra, ahol aztán mindenki megjegyezte a nevét. A Heisman-szavazáson tavaly negyedikként végzett, olyan játékosok mögött, mint Marcus Mariota, Amari Cooper és Melvin Gordon.

Trevone Boykin azonban hiába veszélyes a földön és a levegőben egyaránt, egymaga kevés az üdvösséghez, de a TCU-ban nagyon komoly stáb áll mellette a pályán és a pálya mellett egyaránt. A tavalyi kezdők közül egyetlenegy támadófalember-poszton lesz változás idén, de az elképesztő elkapósor – Josh Doctson és Kolby Listenbee –, valamint a tavaly futásonként 7,1 yardot átlagoló Aaron Green running back a rendelkezésére fog állni. Csak úgy, mint Boykin sikerének hátországbeli letéteményesei. A jóságos fizikatanárra emlékeztető vezetőedző, Gary Patterson már 15 éve áll a TCU élén, de a tavalyi iszonyatos pontzuhataghoz, mintegy utolsó fogaskerékként kellett az a 2014-ben érkező két fazon, akik megosztva viselik a támadókoordinátori címet a csapatnál, nevezetesen az ötvenes éveiben járó, rutinos WR-edző, Doug Meacham, illetve az irányítóként az NFL-ben is megfordult, fiatal Sonny Cumbie. Ők ketten az éceszgéberei a TCU pontgyűjtő offense-ének, amire idén is égető szükség lesz.

Méghozzá azért, mert a betonstabil offense mellett a védelem már szemöldökráncolásra adhat okot, hiszen a tavalyi eresztésből csak öten tértek vissza idén. Ugyanakkor a védőguru Patterson a hírek szerint oda meg vissza van a Sammy Douglas– Mike Freeze-linebackerkettőstől, akik szerinte gyorsabbak és jobban érzik a játékot, mint tavalyi elődeik – akik közül Paul Dawson már az NFL-ben játszik: a Cincinnatti Bengals vitte el a harmadik körben –, illetve a védőfalemberek közül a tavaly hét sacket szerző szörnyeteg defensive end, James McFarland is visszatért.

Közülük a tavalyi évet sérülés miatt kihagyó freshman, Mike Freeze az érdekesebb, hiszen a safetyből linebackerré átképzett játékos Patterson áradozása szerint annyira gyors és intelligens, hogy egymaga el fogja söpörni a TCU védelméért aggódókat.

Ami miatt még lehet egy kicsit aggódni, az a TCU menetrendje, hiszen míg a Baylor három macskajancsi-csapattal, az SMU-val, a Lamarral és a Rice-szal kezdheti felpumpálni az izmait a szezonvégi őrületre, addig a Patterson-csapat rögtön megkapja a csütörtöki nyitómeccsnek azt a Minnesota Golden Gopherst, amitől idén mindenki nagyon sokat vár, ráadásul idegenben. Az öröm az ürömben, hogy a déli forrósághoz szokott TCU-nak legalább nem a novemberi zimankóban kell megsemmisítenie a minnesotaiakat, de ez még így is nagyon kemény meccs lesz: itt akár rögtön az első fordulóban el is szállhat a TCU rájátszásreménysége. Ha viszont képesek egy statementértékű mérkőzéssel megtörni a Golden Gopherst, az valószínűleg rendesen megturbózza a csapat önbizalmát, így vélhetően a Stephen F. Austionon, a Texas Techen de még a Texas Longhornson és az Iowa State-en is úgy rohannak majd át, mint libán a fos, hogy aztán jöjjön az október legvégén kezdődő véres november: először 29-én a West Virginia, záró kettősnek pedig az Oklahoma Sooners és a Baylor.

A rossz hír, hogy a TCU-nak legfeljebb egy vereség fér bele ahhoz, hogy versenyben maradjanak a rájátszásért, a jó pedig, hogy ebbe a csapatba abszolút bele van kódolva egy teljesen hibátlan szezon, amivel Gary Patterson feltehetné a koronát az eddigi életművére.

Ő egyébként azt mondta a rájátszás kapcsán: a tavalyi szezon pont arról szólt, hogy bebizonyítsák az embereknek, hogy nincs igazuk, ha leírják a TCU-t, az idei pedig arról fog szólni, hogy mindenkinek megfeleljenek, aki a rájátszásba várja őket. Patterson tábornok pedig nem beszél a levegőbe: az öltözőbe ugyanis egy olyan Maslow-piramist függesztett ki, ahol a csúcson a nemzeti bajnokság van, a piramis mellé pedig minden játékos aláírta a nevét, szóval az már teljesen biztos, hogy a TCU-nál véresen komolyan gondolják a dolgokat.