Remélték, hogy két nap kórház után félni fog a döntőben

A Pittsburgh Steelers zsinórban második döntőjét játszotta a Super Bowl X-en, ezúttal a Dallas Cowboys ellen, melynél mindenki arra számított, hogy egy bizonyos játékos félni fog. 

Miután Chuck Noll röpke öt év alatt Super Bowl-győztes csapatot faragott az addig lesajnált Steelersből, és az előző évi, kilencedik döntőben úgy verték meg a Minnesota Vikingset, hogy azok támadói egy árva pontot se tudtak szerezni, és csak a kőkemény Vikings-védelem tudta megakadályozni, hogy teljesen le legyenek nullázva, mi sem volt természetesebb, minthogy megint bejutottak a Super Bowlba, ahol ezúttal a Roger Staubach-vezette Dallas Cowboys volt az ellenfelük.

Az a Cowboys, ami 1972-ben már darabokra zúzta a Miami Dolphinst, az azt megelőző évben pedig mindössze három ponttal kapott ki a Baltimore Coltstól.

Az 1976-os Super Bowl merőben másképp alakult, mint az előző évi meccs, noha itt is a Steelers védelme volt a kulcsfaktor, akik Roger Staubachot hétszer (!) sackelték, illetve háromszor is lekapták a passzát, ráadásul Jack Lambert, a csapat linebackerlegendája még egy egyéni módját is választotta a bosszúállásnak: amikor ugyanis a Steelers kickere, Roy Gerela kihagyott egy mezőnygólt, Cliff Harris, a dallasiak free safetyje pedig gúnyosan gratulált neki, Lambert egyszerűen odasétált a csúfolódó játékoshoz, és egyszerűen földhöz vágta. Gerelának egyébként valóban nem ment aznap: egy extra pontot és két mezőnygólt is kihagyott.

Ez nem volt véletlen: a meccset nyitó kickoffnál a Cowboys egy reverse playjel próbálta beugrasztani a Steelers special teamjét, és majdnem sikerült is: Thomas Henderson egészen a pittsburghiek 44 yardosáig vitte vissza a labdát, és végül Gerela lökte ki a pályáról, megelőzve ezzel a touchdownt, de eközben súlyosan megzúzta a bordáit. Akárhogy is: manapság Lambertet valószínűleg kizavarnák a meccsről egy ilyen megmozdulásért, és nagy szerencséje a Steelersnek, hogy akkoriban még nem Roger Goodell volt az NFL főnöke

Ez a Super Bowl azonban mégsem a védelem miatt írta be magát a történelembe, hanem Lynn Swann, a csapat másodéves elkapója tette fel a koronát a győzelemre. Swann az Oakland Raiders elleni AFC-döntőn George Atkinson, a Raiders safetyje úgy ütötte ki, hogy eszméletlenül vitték le a pályáról. Két napot töltött a kórházban, és egyáltalán nem volt biztos, hogy képes lesz játszani a döntőben, és ezt az ellenfelek is így gondolták.

„Nyilván nem fogok szándékosan bántani senkit, de ha Lynn pályára lép, valószínűleg félni fog egy újabb nagy ütéstől. Én is félnék.”

– nyilatkozta a meccs előtt a már emlegetett Chris Harris, akit akár ki is nevezhetünk a tizedik Super Bowl főtrolljának, Swann annyira felhúzta magát ezen, hogy mégiscsak beöltözött.

A nagy pillanata a negyedik negyedben jött el. Terry Bradshaw Steelers-irányító egy hosszú passzjátékot hívott, és a két blitzelő Dallas-játékost, Cliff Harrist és a linebacker D.D. Lewist elkerülve sikeresen elindította a passzt, egy pillanattal azelőtt, hogy a dallasiak érkező falembere, Larry Cole végképp kiüsse a meccsből.

Bradshaw azonnal eszméletét vesztette, és csak az öltözőben mondták el neki, mi történt: a 64 yardos passzát Swann akadálytalanul húzta le, és nyargalt vele az endzone-ba, amivel már 21-10-re vezetett a Pittsburgh Steelers, ezt a hátrányt pedig 3.02-vel a meccs vége előtt a Cowboys már nem tudta behozni.

Roger Staubach ugyan még dobott egy touchdownt, de a meccs legutolsó drive-jában eladta a labdát, a Steelers pedig egy év után másodjára is bajnok lett.