Annyira kemény volt, hogy Reagan kölcsönvette volna a nevét

Az 1982-es, a játékossztrájk miatt rövidre vágott szezon a csúcsra emelte a Miami Dolphins védelmét, ami aztán a rájátszásban kapcsolt csak rá igazán: három meccsen 12 interceptiont szereztek útban a döntőig. De ezzel semmit nem értek, amikor az ellenfél egy buldózerrel tört át rajtuk. A legendás Redskins-futó sorsfordító játékával folytatjuk a Super Bowl 50-et felvezető sorozatunkat.

Ez a futójátékos pedig nem más volt, mint John Riggins, aki 14 NFL-szezon alatt több mint 11 ezer yardot szerzett karrierje során. 1982-ben, a 9 meccsesre rövidített alapszakaszban sem kímélte magát, bár az 553 yardja nem volt kiemelkedő. Főleg úgy nem, hogy aztán a rájátszás négy meccsén, vagyis feleannyi idő alatt 610-et futott össze.

A kansasi származású Riggins egyszerű hasonlattal mutatta be, miért a rájátszásban villant nagyot: „Van odahaza egy Glenn Jenkins nevű fickó. Egyszer meséltem neki, hogy amikor otthon vagyok a farmon, éjszaka nagyon idegessé tesznek a ház körül ólálkodó prérifarkasok. Erre ő csak annyit mondott, hogy vagy 200 farkast lelőtt már, úgyhogy nem áll fel tőlük a szőr a hátán. Na, én az alapszakasszal vagyok így, túl vagyok 130 ilyen meccsen, nekem sem áll fel a szőr a hátamon.”

A Miami Dolphins ellen játszott Super Bowl XVII-ben viszont rendesen felállhatott a szőr a hátán a Dízelnek is becézett Rigginsnek, főleg, amikor a félidőben 17-10-re vezetett a Dolphins.

A Redskinsnél viszont nem aggódtak: előre megmondták a Miaminak, hogy szét fogják futni őket a döntőben, és így is tettek. Riggins a meccs alatt összesen 38-szor futott – ez messze a legmagasabb szám Super Bowlban a mai napig –, így szerzett 166 yardot, vagyis ő adta csapata teljesítményének 40 százalékát.

I-left 70 chip

Rigginsből ennyi viszont még nem csinált volna hőst, kellett az is, hogy 10 perccel a vége előtt, 17-13-as Miami-vezetésnél élete legnagyobb játékát szállítsa negyedik kísérletre. A Redkins-edző Joe Gibbs nem volt szívbajos, negyedik és egynél futást hívott: „Goal line, goal line, I-left 70 chip” – ez az akkori Redskins egyik klasszikus játéka volt. A fal sima zónablokkolást csinál, a fullback felveszi a linebackert, a szélen besegítenek a safety ellen; mindenkinek megvan az embere, a futónak csak egy játékoson kell átgázolnia.

Ez azon a vasárnapon Don McNeal volt, aki eredetileg a play előtt bemozgó Clint Didier-t fogta. Ahogy Didier megfordult, McNeal elcsúszott, majd mire felnézett, Riggins jött felé. „Ezaz, megcsinálom a tackle-t. Ez jó lesz” - emlékezett vissza a védő, majd mire bármit csinálhatott volna, a maga 87 kilójával, úgy pattant le az állítólag jó 115 kilósan játszó futóról, mintha ott sem lett volna. Talán ha két lábon áll, lett volna esélye, de így csak edzőbójának volt jó. Pár yardig még a mezébe csimpaszkodott, majd Riggins kilőtt, és megfordította a meccset.

A Redskins biztonságból szerzett még egy touchdownt, így nyertek 27-17-re, majd kezdődhetett az ünneplés, amire Ronald Reagan elnök is bejelentkezett telefonon, aki csak ennyit üzent a hősnek: „Eddig azt mondtam, hogy ő változtassa a nevét Reaginsre, de most már én szeretnék egy g-t kölcsön kérni a nevembe tőle.”