Joe Montana legendás hidegvére mindent vert

Az 1989-es Super Bowl XXIII vége előtt három perccel a San Francisco 49ers hátrányban volt, ráadásul mélyen a saját térfeléről kellett indítani a támadást a Cincinnati Bengals ellen.

Aztán Joe Montana kézbe vette az irányítást. Folytatjuk Super Bowl 50 sorozatunkat.

Egészen pontosan a saját nyolc yardosukon voltak egy büntetés miatt, az órán pedig 3 perc 10 másodperc maradt. A csapatnál nem sokan voltak nyugodtak a mezőnypozíció miatt, de a kétszeres Super Bowl-győztes Joe Montana irányító tudta, mire van szükség. Ő amúgy is halálosan nyugodt volt. Megőrizte a lazaságát, elkezdett bámészkodni, aztán megkérdezte az egyik falemberét, Harris Bartont, hogy

te, figyelj már, az ott nem a színész John Candy a pálya szélén?

Barton úgy nézett Montanára, mint akinek elment az esze. John Candy leginkább vígjátékokból volt ismert, és házigazdának kérték fel az egyik felvezető műsorhoz, ezért lehetett ott a vonal mellett.  

Később Montana úgy mesélte el a dolgot, hogy a tévés szünet miatt percekig állt a meccs, és Barton úgy állt ott a pályán, mint aki karót nyelt. Pedig a meccs előtt még lelkesen mesélte, hogy mennyi híresség jött el a döntőre, úgyhogy az irányító úgy gondolta, ha megmutatja neki John Candyt, akkor kicsit oldódik majd a feszültség.

Barton viszont nem értette, mégis mit akar ezzel a csapattársa, és arról kezdett el dadogni neki, hogy itt vagyunk a Super Bowlban, ember, hogy jön most ez ide, próbáljuk inkább megnyerni a meccset. Évekkel később már sokkal inkább értékelte a dolgot Montana szerint. 

Ilyen voltam, szerettem játszani és közben viccelődni, bármi is volt a helyzet.

A sztori csak hozzátett Montana "Joe Cool" imidzséhez, mert aztán egy majdnem tökéletes 92 yardos drive-ot vezettek, legendák születtek a támadásról.

A 49ers-irányító kétszer is időt akart kérni a drive alatt, azonban Bill Walsh edzőt ez nem érdekelte, nem akarta leállítani játékosát. A végén egy 10 yardos passzal meglett a touchdown, és megnyerték a Super Bowlt 20-16-ra. Az irányítónak ez volt a harmadik bajnoki gyűrűje. 

Bár sokan neki adták volna az MVP-címet, de a sztárelkapó Jerry Rice kapta. Nem mintha nem érdemelte volna meg, mert rekordot jelentő 215 elkapott yarddal és egy touchdownnal zárta a döntőt.