A legnagyobb amerikaifutball-tehetség, akit senki sem ismer

Ritkán fordul elő, hogy az egyetemi amerikaifutball-bajnokság másodosztályának döntőjére komoly figyelem összpontosuljon, szombaton viszont így volt. NFL-játékosmegfigyelők lepték el a texasi Frisco stadionját, méghozzá azért, hogy láthassák a sorban ötödik bajnoki címével történelmet író North Dakota State Bison irányítóját, Carson Wentzet, akiből úgy lehet NFL-sztár, hogy majdnem több dolog szól ellene, mint mellette.

Amikor 2006-ban elkezdte a középiskolát Carson Wentz, nemhogy arról nem álmodott, hogy egyszer az NFL-be kerülhet, de az is elérhetetlennek tűnt, hogy az észak-dakotai Bismarck Century középiskola csapatában ő lehessen az irányító. 14 évesen nem számított alacsonynak 177 centijével, ez a magasság viszont kevés ahhoz, hogy irányítóként számoljanak valakivel, hiszen ha közel kétméteres játékostársak blokkolnak előtte, nem fog tőlük semmit sem látni.

Ezért Wentz minden este azért imádkozott, hogy legalább 10 centit nőjön, hogy teljesülhessen az álma, az imák pedig megtették a hatásukat: mire befejezte a középiskolát, már 198 centis volt, és 50 kilóval – főleg izommal – nehezebb is. Irányítónak viszont csak végzősként állították be, és jöttek is sorban az ajánlatok az egyetemi másodosztálynak számító FCS (Football Championship Subdivision) csapataitól. Carson a bátyja, Zach példáját követve a North Dakota State-et választotta, ahol aztán minden várakozást felülmúlt.

Pedig a Bisonnál is elég sokat kellett várnia, hogy bizonyíthasson. 2011-ben csak edzett a csapattal, de nem küldték pályára, a következő két évben a később az NFL-ben csak nyári edzőtáborig jutó Brock Jensen cseréje volt, 2014-ben viszont átvette az irányítást. A North Dakota State ekkorra már sorban harmadik bajnoki címénél járt, épp egy veretlen szezon után volt, de új edzővel kezdték a következő idényt, nem kis teher nehezedett tehát Wentzre.

A 2014-es szezont 15-1-es mérleggel és egy negyedik bajnoki címmel zárta. De nem is emiatt, hanem elsősorban a rendkívül gyorsan elindított passzai és a nagyon pontos labdái miatt tűnt fel az egyetemistákkal foglalkozó szakíróknak. 2015 nyarán, a szezon előtt az ESPN elemzője, Mel Kiper már a 2016-os évfolyam harmadik legjobb irányítóját látta benne, az értéke pedig egyre csak nőtt egészen addig, amíg októberben el nem tört a jobb csuklója.

Ez ugyanis egy újabb komoly problémát jelentett számára, pedig a sérülésig sem kifejezetten neki állt a zászló. Hiába mozgékony, és tud ezzel időt nyerni a védők elől, hiába passzol pontosan, hiába higgadt a passzok előtt, és hiába hasonlították már 2015 nyarán a Baltimore Ravensszel Super Bowl-győztes irányítóhoz, Joe Flaccóhoz, így komoly hendikeppel kell szembenéznie.

A legnagyobb hátráltató tényező egyértelműen az, hogy a másodosztályban messze nem NFL-szintű védelmek ellen kellett játszania, így számára még nagyobb lesz az ugrás a profik közé. A nyári értékelések alapján fejlesztenie kellett azon, hogy ha ki is kell lépnie a zsebből, ne feltétlenül fusson egyből, hanem csak időt nyerjen ahhoz, hogy megcsinálja a passzt, illetve abban is javulnia kellett, hogy ne annak az elkapónak passzoljon, akire elsőként ránéz, hanem olvassa a védelmet, és az összes opciót vegye sorra, és annak dobjon, akit a legüresebben hagyott a védelem.

Erre jött rá a sérülése októberben, ami miatt úgy tűnt, hogy a padon fejezi be utolsó egyetemi szezonját, ami a bizonytalanság miatt mindig árt egy irányító, de általában az összes játékos értékének.

Wentz szerencséjére a sérülése ellenére is bejutott a döntőbe a North Dakota State, és mivel felépült a Jacksonville State elleni mérkőzésre, még egyszer, utoljára megmutathatta, mit is tud. Az már a szezon során kiderült, hogy türelmesebbé vált, és nem futott, ha nem volt muszáj, ahogy az elkapóit is jobban olvasta. A döntőben pedig már a félidőben 24-0-s vezetéshez juttatta csapatát, majd 37-10-re nyertek. Wentz ugyan nem élete legjobb meccsét játszotta, de nyolc meccs, és több mint két hónap kihagyás után így is biztatóan tért vissza.

197 passzolt yardja, egy passzolt touchdownja és két interceptionje mellett 79 futott yardja és két futott TD-ja is volt, vagyis fontos szerepet játszott a bajnoki cím megszerzésében.

A legfontosabb kérdésre viszont csak ezután kaphat majd választ. Azok után ugyanis, hogy Joe Flaccóhoz hasonlították, le kellene másolnia a Ravens-irányító karrierívét. A másodosztályból ugyanis nagyon nehéz kezdőjátékossá válni az NFL-ben. A 2015-ös szezon kezdetén a liga 1696 játékosának több mint 86 százaléka az egyetemi első osztályból érkezett, a másodosztályból pedig csak 7,7 százalék. Másodosztályú irányító pedig alig van a ligában.

A 2008-as draft 18. választásával elkelt Flacco, a Cowboys-irányító Tony Romo és a Jetsnél a szezonban végig kezdő Ryan Fitzpatrick mellett egy ideit Josh McCown is kezdhetett a Cleveland Brownsnál, rajtuk kívül viszont maximum csereként láthatunk másodosztályból jött QB-kat.

A középiskolában és egyetemen is kiváló tanulmányi átlaggal záró Wentz viszont aligha elégszik majd meg azzal, hogy csere legyen. „Nagyon izgatott voltam a kezdés előtt, az este is alig tudtam aludni. Imádom ezt a játékot, és nagyon hálás vagyok, hogy még egyszer pályára léphettem a csapattársaimmal, hogy a lehető legjobban távozhassak az egyetemről” – mondta az ötszörös bajnok.

Az viszont az elmúlt évek teljesítménye mellett a következő hónapon múlik, hogy kiderüljön, Wentz lesz-e 2008 óta az első olyan nem első osztályból érkező irányító, aki beférhet az első körbe. Erre meg is van az esélye, december közepén ugyanis az NFL.com, a döntő után pedig a CBS szakírója előlegezte meg neki az első körös választást. Joe Flaccóval megérte kockáztatni, hiszen az irányító a 2012-es szezon végén Super Bowlt nyert a Baltimore Ravensnek, ami rá egy hónapra egy hatéves, 120,6 millió dolláros szerződéssel jutalmazta játékosát.

A következő, rettenetesen elérhető cél tehát már meg is van Wentznek.