Vazelin és kerozin az amerikaifocisták legjobb barátja a fagyban

A hidegben első és talán legfontosabb szabály, hogy amennyire tudnak, rétegesen öltözködnek a játékosok. Ilyen időben a legtöbb öltözőben halomban állnak a gyapjú garbók és high-tech felsők ujjatlan és hosszú ujjas változatban, hogy ha valaki mindenképpen mutogatni akarja a bicepszeit a tévében, annak se fázzon a nyaka.

Akinek a garbó is kevés, az egy szoros kapucnival ellátott felsőt is választhat. 2010 környékén Tom Bradyn, a New England Patriots irányítóján szúrták ki, hogy egy búvárruha-szerű neoprén felsőben játszik, amikor nagyon hideg van a meccs alatt. Brady állítása szerint 2003 óta viselt hasonló aláöltözőket, amikből azóta az NFL hivatalos felszerelésgyártója, a Nike egészen high-tech darabokat készített.

A Hyperwarm Flex névre hallgató széria darabjai a különböző testrészek mentén más-más összetételű és vastagságú anyagból készülnek, attól függően, hogy egy átlagos test az adott részen mennyi hőt bocsát ki, illetve mennyi izzadtságot kell felvennie a ruhának. Ilyenekből felsőt és jégeralsót is gyártanak, ahogy több más cég is. A rétegek viszont a végtagok végén is számítanak, ezért zokniból, sőt, néha kesztyűből is többet viselnek.

Az izzadtság ellen egyébként fokozott erővel harcolnak, hiszen ha izzadt, nedves a bőr, akkor a párolgás miatt még hidegebbnek érzi az ember az időjárást. Ezért az ilyen high-tech ruhák mellett egy nagyon régóta alkalmazott módszerrel is védekeznek: vagy nagyon hatékony izzadásgátlóval, vagy vazelinnel kenik be a testüket, hogy elkerüljék ezt.

A hosszú ujjú viszont nem mindig jön jól, leginkább azért, mert egy (vagy több) réteg ruhába könnyebb belecsimpaszkodnia az ellenfélnek, mint az ember bőrébe, ezért a támadójátékosok és a falemberek egy része inkább ujjatlanban játszik, nehogy a ruha miatt kerüljön hátrányba, és annál fogva tereljék a blokknál, vagy vigyék földre.

A hosszú ujjú-ujjatlan döntés másik fontos eleme, hogy a játékosok szeretik megmutatni, mennyire kemények fizikálisan és mentálisan, és mi mással lehetne ezt a legjobban kommunikálni, mint hogy  plusz ruházat nélkül játszanak a legnagyobb hidegben is.

De erről is rengeteg elmélet kering, mások pedig beidegződéssel magyarázzák inkább. A Pittsburgh Steelers egyik edzője szerint nem is kérdés a dolog. „Mindenki azt hiszi, hogy ez egy macsó dolog, hogy azért nincs a falembereken hosszú ujjú, mert ők ennyire kemények. Pedig dehogy: ha hosszú ujjúban vagy, könnyebben belét tudnak kapaszkodni, úgyhogy inkább kitartanak amellett, hogy vazelinnel kenjék be a bőrüket.”

A már visszavonult egykori védőjátékos, Brendon Ayanbadejo például megpróbált garbóban játszani, de úgy érezte, hogy sem a karján, sem a nyakán nem használ semmit, ezért letett róla. A Packers-falember David Bakhtiari jobban szereti a megszokott viseletet, a Packers futójátékosa, Eddie Lacy pedig attól fél, hogy ha nem a bőréhez, hanem egy ruha anyagához szorítja a karján a labdát futás közben, könnyebben kiütik azt a kezéből.

Inni sem árt

Persze nem mindegy, hogy mit. Az ESPN-en az NFL-ben hét évet lehúzó korábbi játékos, Matt Bowen gyűjtötte össze, mi mindennel melegednek a játékosok az oldalvonal. Bowen szerint melegítés közben forrócsoki, a meccs közben az oldalvonalon pedig tyúkhúsleves leve a sláger. De csak mértékkel, hiszen öt pohár után elég nehéz futni. Fontos viszont a megfelelő hidratáció is, így a megszokott víz és Gatorade sem maradhat el.

Segít a modern technika is

Azok a játékosok, akik gyakran érnek labdához, mindenekelőtt az ujjaikat és a kézfejüket szeretnék melegen tartani, ezért dugják azt az övmagasságban rögzített muffba, amiben jó eséllyel zselés melegítő tasak, vagy elemmel működő melegítő is található. Ezekből egy csapat egy mérkőzésen több százat is elhasználhat, hogy mindenki megfelelő hőmérsékleten maradjon. A Seahawks-irányító Russell Wilson el is hagyott párat a vasárnapi meccsen egy ütközés közben.

Football when it's -2° #SEAvsMIN pic.twitter.com/nKw7TfzP6j

— NFL Network (@nflnetwork) January 10, 2016

De a zoknijukra is ragasztanak, mielőtt felvennék a cipőt, van, aki a kesztyűjébe, vagy épp a sisakjába is tesz egy tasakot, amit aztán a meccs végéig folyamatosan cserélget.

A csapatok még a kispadokat is fűtik. Az üreges, üvegszálas padokba belevezetik a hőlégbefúvókból a meleget, a levegő pedig a padok tetején található sisaktartóba is bejut, így nem a jéghideg sisakot kell felvenni a pihenő végén. De a kispadokban még külön hely van a lábaknak is, hogy azokat is melegebben tudják tartani a cipőkben. Sőt, a padból kis fúvókákon beterelhető a levegő a játékosok párkaszerű hatalmas kabátjába, amik önmagukban sok meleget nem tartanának meg, a hőlégbefúvókból érkező hővel kombinálva viszont már remek kiegészítők.

Ezeken felül speciális, kerozinnal működő nagyon erős fűtőberendezéseket is használnak az oldalvonalak mentén, amik elég nagy területet tudnak akár -20 fokos hőmérséklet mellett is 10 fokon tartani. A nagy teljesítménnyel viszont nem árt vigyázni, előfordult már ugyanis, hogy az ilyen gépek felgyújtották egy játékos kabátját, de olyan is volt, hogy megolvasztotta valakinek a kesztyűjét, amit úgy kellett aztán levágni róla.

És mi van a pályákkal?

A hőskorban kerekeken guruló lángszórókkal olvasztották fel kicsit a kőkeményre fagyott pályákat a mérkőzések előtt. Mára viszont már a pálya alá épített melegítőrendszerek biztosítják, hogy kár rendes, akár műfüves a pálya, ne legyen annyira hideg. Először a Green Bay Packers stadionjában, a Lambeau Fielden építették be, de az északi pályák közül mindenhol használják. A Green Baynél állítólag 3 fokon, Baltimore-ban és Denverben 10, Philadelphiában pedig 15 fokon szeretik tartani a pálya hőmérsékletét.