A Star Warsban ők lennének a Birodalom

Az egyetemi amerikaifutball legfélelmetesebb programja az Alabama Crimson Tide. Hozzájuk mennek a legnagyobb, legerősebb, leggyorsabb középiskolások, akik közül rengetegen NFL-re kész amerikaifutballistaként távoznak.

Elképesztő mennyiségű pénz, űrállomással felérő edzőközpont, munkamániás fanatikusok és őrült zsenik – így működik a tuscaloosai NFL-gyár, ahol Nick Saban edző kedd hajnalban nyerte meg negyedik bajnoki címét hét éven belül.  

A megszállottság

Nick Saban családja legnépszerűtlenebb figurája volt 1984 karácsonyán, mert minden ígérete ellenére ellógta anyósa karácsonyi vacsoráját, amin megjelent az egész família. Az akkor még a Michigan State védőkoordinátorként dolgozó Saban inkább egy idős nővel sörözte végig az éjszakát, aki egy Andre Rison nevű középiskolás elkapó nagyanyja volt.

Sörözgetés közben addig puhította a nagyit, amíg Rison néhány nappal később a Michigan State-et választotta egyetemi csapatának. Később első körben draftolták az NFL-be, ahol tizenegy idényt játszott. Ugyanígy középiskolás játékosokat hajkurásztak Bob Stoops edzővel a Michigan State-nek, amikor egy youngstowni bárban annyira belefeledkeztek a szakmázásba, hogy fel sem tűnt nekik, hogy mellettük egy férfi shotgunnal hadonászva kirabolta a bárt. 

Rison megszerzése óta eltelt 32 év, de a lényeg nem nagyon változott: Saban ugyanúgy középiskolás játékosra vadászik, hogy a csapatához csábítsa őket, ahol aztán NFL-kész amerikaifutballistákat nevel belőlük. Időközben nyert öt bajnoki címet, egyet az LSU-nál, négyet az Alabamánál, és ezzel már csak egy címre van a hatvanas évek másik alabamai legendájától, Bear Bryanttől, aki az egyetemi amerikaifutball történetének legeredményesebbje. 

De mi kell ehhez, és mitől annyival jobbak?

Az egyetemi amerikaifoci sikere leginkább a toborzáson múlik. Mivel a játékosokkal három-négy éves ciklusban, az egyetemi évekig lehet tervezni, és az NFL-re alkalmas emberek már a harmadik évük után beneveznek a draftra, ezért ha valaki a topon akar maradni, folyamatosan gondoskodnia kell az utánpótlásról, amit a középiskolás tehetségek jelentik.

Ezért az Alabama és a többi nagy egyetemi csapat már ilyenkor azzal van elfoglalva, hogy a 2017-ben végző középiskolások közül kit győzzenek meg, hogy náluk legyenek tanuló-sportolók. A verseny kegyetlen.

A legnagyobb tehetségeket ötcsillagosként szokták bekategorizálni, az ilyen játékosokból az Alabama az elmúlt öt évben huszonnégyet is megszerzett. 

Ha nagyon le kellene egyszerűsíteni Nick Saban edző toborzási elveit, akkor nagyjából ez lenne a lényeg: legyenek nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak mindenkinél, és rendelkezzenek a futballhoz szükséges intelligenciával.

Az elmúlt években az Alabama által kinézett középiskolás játékosok kilókkal és centikkel verték más egyetemek legjobb kiválasztottjait (a Bleacherreport 2014-ben a top 50 toborzott játékossal összehasonlította az Alabama-szerzemények méreteit), Sabannak ugyanis mániája, hogy elképesztő méretű embereket toborozzon, akik posztjukon atletikusak és gyorsak is.

Elég ránézni az idei NFL-draft egyik legkelendőbb játékosának várt a A'Shawn Robinson defensive tackle-re, aki 193 centijéhez és 143 kilójához képest elképesztően atletikus lett, amióta étrendet váltott, félelmetesebb ellenfél, mint korábban. A Heisman-trófeát megnyert Derrick Henry 191 centi és 108 kiló, úgy futott 2000 yard fölött a most véget ért szezonban, hogy ebből 900-at az első kontakt után szerzett, az edzőtermi produkciója miatt csak szörnyetegként emlegetik a csapattársai. 

Úgy tűnhet tehát, hogy Saban edzőtermi szörnyekre vadászik, de igazából olyan felépítésű játékosok kellenek neki, amilyenekre az NFL-csapatok is vágynak.

Sokszor mondták már rá, hogy tulajdonképpen egy NFL-csapatot irányít, ami az egyetemi bajnokságban játszik, ami persze hülyeség, de ettől még érzékelteti, hogy mégis mi folyik a Crimson Tide-nál. Ő csak megkönnyíti az NFL-be jutást, ami a toborzás szempontjából nem mindegy. 

Linebackerek, futójátékosok, defensive backek, falemberek – ezek azok a posztok, ahova az Alabama a legjobban toboroz, és ahol a leginkább hasonlítanak egy NFL-es franchise-hoz. 

Persze ettől még nem lesz minden Alabama-futballistából profi játékos. Az egyetemi bajnokságba érkező tizenévesek nagyjából negyven százaléka él abban az álomvilágban, hogy egyszer profi focista lehet belőlük. Ezzel szemben a kegyetlen valóság az, hogy csak néhány százalékuk jut be az NFL-be, de ha valaki elfogadja Nick Saban ajánlatát, azzal már elég sokat javíthat az esélyein. 

Úgyhogy Saban a kiszemeltekkel az első beszélgetéseken azzal szokott nyitni, hogy „ha hozzánk jössz, akkor jó esélyed van a profiligára, és még egy jó egyetemen is tanulhatsz”.  

Olyan a karaktere is, amilyen egy 17-18 éves srácnak elég imponáló, pláne, ha az NFL is szóba kerül. Szép dolog, ha valaki ilyet ígér, de azért a látszatra is kell adnia. Ezért erre még jön egy olyan edzőközpont, amitől bárki összecsinálja magát. A Crimson Tide két éve átadott központját 9 millió dollárból húzták fel, és olyan, mint egy űrhajó: több mint háromezer négyzetméteres edzőtermet kell elképzelni, ahol a legmodernebb felszerelésekkel pakolják az izmokat a játékosokra. (Mellesleg nem is ez a legdurvább ilyen központ, a Nike 68 millióból épített egy edzőbázist egy másik egyetemi csapatnak, az Oregonnak, igaz, ott egy komplett központot építettek.)

Honnan van erre pénz?

Az Alabama futballprogramja évente 95 millió dolláros bevételt termel, ami egészen észvesztő szám már csak azért is, mert az egyetemi szabályok szerint a játékosoknak nem adhatnak fizetést. Ráadásul az amerikaifutball-program sikere elég sokat dobott az egyetem népszerűségén az államon kívül is: az elmúlt évtizedben 55 százalékkal többen iratkoztak be az iskolába, mint korábban, és már az egyetem vezetése is Sabannal példálózik:

Ahogy Saban edző megszerzi az ötcsillagos tehetségeket, mi megszerezzük a legjobb tanulókat.

Az anyagi sikerhez kellett az is, hogy már évtizedekkel korábban felismerjék a Crimson Tide névben rejlő marketingpotenciált, úgyhogy az alapok már korábban megvoltak, de az elmúlt 13 évben

Most már évi 150 millióból gazdálkodnak. A bevételi forrásokban benne vannak a merchandise, a tévés jogokból, jegyeladásokból, valamint az egyetemi sportéletet irányító szervezettől kapott pénzek is. Mert az egyetemi sport, és különösen az amerikaifutball brutális pénzeket mozgat Amerikában, a második legnézettebb sportról beszélünk. A rájátszás tévés jogaiért például majdnem 7,3 milliárd dollárt fizet ki tizenkét évre az ESPN. 

Így van pénz az Alabamánál 9 milliós edzőteremre, 101 ezresre bővített stadionra, ami mindig tele van, 300 sportösztöndíjra, évi 7 milliót kereső vezetőedzőre, és százezreket, milliókat kereső segédedzőkre, koordinátorokra. Mert az Alabama ebben is ott van a topon. 

A dühöngő őrült és a többiek

Saban fanatizmusa és munka iránti elkötelezettsége egy dolog, de a program szíve-lelke sokak szerint az erőnléti edző Scott Cochran. „Ha Saban az apánk, akkor ő a pótapánk” – mondta róla több játékosa. Cochran első látásra egy dühöngő elmebetegnek tűnik, aki túl sokat nézte az Acéllövedékekben Hartman őrmester jeleneteit: ordibálva hajszol mindenkit az edzőteremben, volt már olyan interjú is, amit ordibálva adott. 

Ugyanakkor ő tölti a legtöbb időt a játékosokkal, mivel a szigorú egyetemi szabályok az idejére nem vonatkoznak, ezért is felügyeli ő a tavaszi felkészülést. De évi félmillió dollárt kereső erőnléti edzőnél azért sokkal több, tényleg pótapa a focistáknak, bármikor bármivel megkereshetik, és hát a munkáját is jól végzi.

Az NFL-es Baltimore Ravensben játszó Courtney Upshaw-ra például tizennyolc kiló izmot pakoltak fel az egyetemi évei alatt, de nem ő az egyetlen, aki látványos átalakuláson ment keresztül. A Georgia Bulldogs nemrég szerette volna elcsábítani, de ő inkább maradt, hogy folytassa a közös munkát Sabannal: együtt már négy bajnoki címet nyertek. 

Legalább ennyire fontosak a jó támadó- és védőkoordinátorok, akiket szintén komolyan megfizetnek: a bérük a milliós kategóriában van, ami egyetemi fociban kiemelkedő. 2014-ben támadókoordinátornak leigazolták Lane Kiffint, ő azért a kinevezésekor elég necces választásnak tűnt. Kiffin hírneve ugyanis nem volt a legjobb. Az NFL-es Oakland Raidersnél minden idők legfiatalabb vezetőedzője lett, de két idény után távozott, mert nem jött ki a vezetőséggel, aztán a Tennessee Volunteersnél és a USC Trojansnél dolgozott az egyetemi bajnokságban, utóbbitól egy reptéren rúgták ki két gyenge szezon után.

Ezután jött az Alabama, ahol már csak azért is fura volt a kinevezése, mert Nick Sabannal nem is lehetne különbözőbb a karakterük. A legtöbben várták, hogy mikor ugranak össze például azon, hogy milyen támadójátékot játsszon a csapat. Volt már olyan, hogy Kiffin felülbírálta Saban kérését, és megakadályozott időkérést, de két közös év után kijelenthető, hogy Kiffin kinevezése bejött, mert az egyetemi amerikaifociban ő hívja talán a legjobban játékokat, és az egyetemi elődöntőre és döntőre is jó tervet rakott össze. Megtehette volna, hogy az idén dobbant, mert több nagyobb egyetemi futballprogramnál üresedés volt főedzői poszton, viszont mégis maradt. És még Saban is elismerte: 

Ő egy igazi tanár. Nagyon jól hívja a játékokat, és egy igazi kreatív elme a futballban.

A védőkoordinátor Kirby Smartot viszont decemberben elcsábította a Georgia Bulldogs. Smart régóta dolgozott együtt Sabannal, az LSU-nál kezdtek együtt, aztán követte az NFL-be a Miami Dolphinshoz, majd jött a nagy közös vállalkozás, az Alabama 2007-től. Az ország egyik legjobb védőkoordinátora volt az utóbbi években, ennek megfelelően a legjobban kereső is, és baromi sokat segített a toborzásban.

Az utolsó alabamás szezonjára brutális védelmet rakott össze (bár szerinte a 2011-es bajnokcsapatát nem veri a mostani), futás elleni védekezésben nem volt náluk jobb, de idén még sackekből is ők voltak a legjobbak, ami annyira azért nem volt jellemző az Alabamára. 

Saban öröksége

A 64 éves Saban hét éven belül négyszer lett bajnok, és azon kevés egyetemi edzők egyike, aki két csapatnál is felért a csúcsra, ugyanis az Alabama előtt az LSU-nál is bajnokcsapatot rakott össze. Megjárta az NFL-t, és bár évről évre bedobják a nevét, mint jokert, de nem nagyon akaródzik visszatérni, miután a Miami Dolphinsnál se nagyon vált be. 

Ha nagyon akarná az NFL-t, akkor a kora miatt a következő egy-két évben kellene váltania, de valószínűleg ennél fontosabb, hogy utolérje Bear Bryantet. Bryant a hatvanas években szintén Alabama-edzőként lett legenda, hatszor lett bajnok, mai napig övé a legtöbb cím az egyetemi bajnokságok történetében. 

Saban, aki már most élő legenda, jövőre befoghatja. Mert amíg az Alabama minden évben a legerősebb osztályokat toborozza össze középiskolás tehetségekből, addig ott lesznek az egyetemi amerikaifutball legjobbjai között.

Pedig hányszor lehetett már hallani az utóbbi időben, hogy az Alabama sikerkorszakának vége, és a dinasztiának leáldozott. Például amikor tavaly a rájátszás elődöntőjében kikaptak az Ohio State-től, vagy amikor idén is kikaptak az Ole Misstől.

Aztán mégis végigverték az országot, és bajnokok lettek, mert ők a tökéletes gépezet.