A futó, akit lehetetlen megállítani, lepattannak róla a védők

Szeptember elején elkezdődik az egyetemi amerikaifutball-bajnokság, amit a tíz legmeghatározóbb játékos bemutatásával vezetünk fel. Ők tehetik a legtöbbet azért, hogy csapatuk bajnok legyen. 

Tavaly azt írtuk Leonard Fournette-ről, hogy olyan,  mint egy videojáték csaláskódja, mert annyira kilógott az egyetemi mezőnyből időnként, fel is merült, hogy már 20 évesen mehetne az NFL-be. Az LSU futójátékosa az egyetemi amerikaifoci legnagyobb sztárja, de nem csak rajta múlik majd, hogy csapata bejut-e végre a rájátszásba. A múlt idényben a legfontosabb meccsen szúrtak ki vele, idén mindent megbosszulhat, mielőtt az NFL-re vált. 

Miért olyan nagy szám? 

Az Adrian Peterson-párhuzam nem túlzás, mert amellett, hogy Fournette ugyanolyan domináns egyetemi szinten, mint az NFL-sztár Peterson volt, a termetük is szinte ugyanolyan. Mindketten 185 centi magasak, az LSU-játékos egy kicsit nehezebb is, de ugyanolyan optimálisan oszlik el rajta a súly. Látványosan megnőtt a múlt szezonban, és testi erejét remekül kamatoztatta: kontakt után 3,8 yardot átlagolt, és 85 elrontott szerelés volt ellene, ezzel az első helyen volt az országban. A legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-trófeát megnyert Alabama-futó, Derrick Henry 76-ig jutott, de 96-tal több futás kellett neki ehhez. 

Ha Fournette szembejön, az olyan, minta a gyorsvonat érkezne, néhány egyetemi csapat védelmét tényleg szétterrorizálta a futásaival. Erről az Auburn tudna a legtöbbet mesélni, aminek védőivel az alapszakasz elején játszadozott a múlt évben. 

1916 yardig jutott a múlt idényben, és ami igazán veszélyessé teszi, hogy ebből 834-et legalább 15 yardos futásokból hozott össze. Vagyis amellett, hogy képes kitörni a szerelésekből, még rendkívül robbanékony is: ha megnyílik előtte a terület, akkor hamar csúcssebességre kapcsol. Elkapóként egyre jobb, és passzjátékoknál a blokkolásban is hasznát tudják venni. 

Tavaly az volt a gond, hogy a legfontosabb meccsen az Alabama elég jól felkészült belőle, és gyakorlatilag levette a pályáról, onnantól szálltak el az LSU esélyei is a rájátszásra. A később bajnok Alabama Crimson Tide elleni mérkőzésük idén is a szezon egyik legfontosabb pontja lesz, és hiába vannak távozók a címvédőnél, a védelmük ugyanolyan kíméletlennek ígérkezik, mint tavaly. November 5-én játszik egymással a két rivális, az év egyik legnagyobb derbije lesz. 

Fournette esetében némi aggodalomra adhat okot, hogy a szezon előtt megsérült a bokája, de az LSU szerint nem komoly a dolog, úgyhogy ez elvileg nem fogja akadályozni. 

Mi a helyzet a többiekkel?

Azonban lehet, hogy az sem lesz elég, ha Fournette kifut a világból, mert az LSU gondjai irányítóposzton vannak. Ez főleg akkor lehet probléma, ha a sztárfutójukat megfogják valamelyik szoros meccsen úgy, mint tavaly az Alabama. Az irányító Brandon Harris sokat fejlődött a legutóbbi szezon alatt, az eddigieknél azonban több kell tőle, ha az LSU meg akarja nyerni konferenciáját, és bejutni a rájátszásba. Harrisnek elsősorban a koncentrációban és a pontosságban kell javulnia, utóbbiban feljavíthatja két remek elkapója, akik simán az NFL-ben köthetnek ki: Malachi Dupre és Travin Dural. Csak nehogy megsérüljenek. És Fournette mögött ott van még Derrius Guice is, aki első évében 436 futott yardig jutott, elég ígéretesnek tűnt ő is. 

A tehetségekkel telepakolt védelemnek a hírek szerint nagyon jót tett a Wisconsintól érkezett defensive coordinator, Dave Aranda kinevezése. A speciális egység játékát kell felturbózni majd a tavalyihoz képest.

Összességében tapasztalattal és tehetségekkel van tele az idei LSU, és mivel Fournette valószínűleg az idény után dobbant az NFL-be, most vagy soha-idény jön nekik. Fournette-nek meg akár egy Heisman-trófea. De ha a szezon félremegy, az Les Miles edző állásába is kerülhet. 

A cikkhez a Pro Football Focus statisztikáit használtuk fel.