Visszatért az űrkorszak az amerikaifutballba

Lement az egyetemi amerikaifutball-bajnokság alapszakaszának harmada. Néhány nagy sokkon és meglepetésen túl értékeljük a látottakat, és spekulálunk egy sort. 

Abban az égvilágon semmi meglepő nincs, hogy idén is az Alabamára fog vadászni mindenki az országban, mert ezzel már augusztus végén is számolni lehetett. Ismerős a helyzet: elment egy rakás meghatározó játékos, de mintha meg sem éreznék, ugyanolyan dominanciával hozzák a meccseiket. Idén azért is érdekes a Crimson Tide, mert egy olyan true freshman lett a kezdőirányító, aki rengeteget fut, és ilyen azért nem igazán volt jellemző eddig Nick Saban csapatára. De ez az Alabama egy rakás olyan dolgot csinál a támadójátékban, ami évekkel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ezért is volt jó húzás Nick Sabanéktől a támadó koordinator Lane Kiffin kinevezése. 

Az Ole Miss elleni szokásos harmadik heti őrült meccsből most ők jöttek ki jól, és 21 pontos hátrányból fordítottak. Toronymagas esélyesei az SEC-nek, de az is kezd kikristályosodni, hogy kikkel lehet még számolni a konferenciában. 

A Texas A&M-mel például biztosan. Az irányító Trevor Knight is kezd helyre rázódni, és úgy fest, hogy egymásra találtak Noel Mazzone offensive coordinatorral. Az eredményes támadójáték általában nem volt gond Kevin Sumlin edzősége alatt, most ehhez egy olyan védelmük is van, ami még az Alabamára is veszélyes lehet. És micsoda futójáték van kialakulóban! 

És még az SEC West: az LSU vergődését meg lehetett jósolni a Wisconsin elleni szezonnyitó első félideje után. Hiába masszív a csapat védelme és van tele a támadóegység is leendő NFL-esekkel, valahogy csak nem akar összeállni az egész. Az Auburn elleni hétvégi vereség után kirúgták Les Milest, amivel tizenegy éves korszak ért véget a csapatnál. Milesnak nem lesz gond csapatot találnia, egyike az öt aktív edzőnek, aki bajnokságot tudott nyerni és toborozni is jól tud, ennél izgalmasabb, hogy kit hoznak majd a helyére. 

Négy hét után egész nyugodtan lehet már az Ohio State-et is bajnokesélyesnek nevezni, mert az igazán nagy teljesítmény az övék: tizenhat kezdő távozott a Buckeyesből az előző évfolyammal, de ez nem igazán vágta őket földhöz, ráadásul JT Barrett pedig Heismanra esélyes formában játszik. 

A Big 12-favorit Oklahomát idegenben intézték el,  és ami látványos volt már azon a meccsen is, hogy micsoda sebességgel játszik ez a csapat. A Big Ten viszont még így sem lefutott, mert a Michigan kezd végre tényleg olyan formát ölteni, mint Jim Harbaugh eddigi csapatai. A védelmük valami egészen kegyetlen, és a támadójáték a hétvégén a Penn State ellen megmutatta erősségeit: 326 futott yarddal zárták a meccset. Amit jó még látni a Big Tenben, hogy a Nebraska és a Wisconsin is erős szezont eddig fut, főleg az utóbbi tűnik kőkeménynek, a védelmük felfalta a Michigan State-et szombaton. 

Az űrszezon

De haladjunk tovább az ACC-be. Négy meccs, huszonöt touchdown - ilyen eddig a Heisman-trófeára négy hét után legjobb eséllyel pályázó Louisville-irányító Lamar Jackson szezonja. Azt sem lehet mondani, hogy szörnyen gyenge csapatokat kapott volna szét, mert a Florida State 63-20-as elpusztításából négy futott és egy passzolt tochdownnal vette ki a részét.

A Cardinals meccsenként 62 pontot átlagol, a legtöbbet az egész országban, Lamar Jackson pedig irányítóként az ötödik legtöbb yardot futotta, volt olyan meccse, ahol egy yardon múlt, hogy meglegyen a 400 passzolt és 200 futott yard. A totális támadójáték számokban így néz ki: négy meccsen 2728 yard és 254 pont, ezért is az övék a legjobb offense számokban is. 

Ezek már majdnem olyan mutatók, mint amiket a Houston csinált legendás korszakában. Az űroffense mellé felnőtt a védőjátékuk is, ezt szintén az FSU ellen bizonyították.

Most hétvégén jön majd vízválasztó: a tavaly döntős Clemsonnal játszanak, ahol Deshaun Watson az utóbbi két hétben már úgy irányít, hogy ha így folytatja, akkor jó eséllyel pályázhat a jövő évi drafton az 1/1-re. A legjobb támadójáték találkozik majd a legjobb védelemmel, és ha a Louisville valahogy a Clemsont is lenyomja, akkor már csak egyetlen csapat állhat útjába november 17-én. 

Ez pedig a Houston Cougars. Ők azok, akik tavaly úgy zárták az idényt, hogy szétverték a Florida State-et a szilveszter esti bowl-meccsükön, aztán idén folytatták: a nyitófordulóban az akkor még bajnokesélyesnek tűnő Oklahomát győzték le nagyon könnyedén. Tom Herman edző és Greg Ward irányító párosa tűnik a kulcsnak, pedig valami egészen elképesztő futás elleni védekezése van a csapatnak, ami ellen a csapatok

A Houston jó eséllyel veretlen marad a Louisville elleni rangadóig, és ha a Louisville sem kap ki addig, akkor az a novemberi meccs lesz az egyik legfontosabb állomás a rájátszás szempontjából. Egy veretlen Houstont valószínűleg nem hagynának ki a négy csapatos playoffból, egy veretlen Louisville-t meg egészen biztosan nem. Viszont ezt az egészet boríthatja még a Clemson most hétvégén, és akár hármas holtverseny is lehet az ACC-ben, de ne menjünk még ennyire előre.  

Ki juthat még a rájátszásba, hogy szilveszterkor elődöntőzzön? A Pac 12 tavaly kimaradt a rájátszásból, idén két csapat akadályozhatja ezt meg. Az egyik a Stanford, ahol Christian McCaffrey ugyanolyan produktív tudott maradni, mint tavaly: elkapásokkal, futásokkal és visszahordásokkal is termeli a yardokat. Az UCLA ellen rangadón már Ryan Burns és az elkapók is villogtak, úgyhogy veretlenek maradtak, ahogy az idei szezon slágercsapata, a Washington is, ahol a kissé alulértékelt Jake Browning mellett a csapat védelme is figyelmet érdemel. Viszont a két csapat közül csak egy játszhat konferenciadöntőt, ezért a most pénteki egymás elleni meccsük elég sok mindenről dönthet. 

A Big 12 volt az első konferencia, amit kihagytak a négycsapatos rájátszásból 2014-ben az új rendszer bevezetésekor, és megint elég furcsán alakulnak arrafelé a dolgok. Az Oklahoma két vereséggel valószínűleg elszállt, az Oklahoma State-tel is ugyanez a helyzet. A TCU-tól nagy hajrá kéne, de ők még nincsenek reménytelen helyzetben, csak meg kellene verniük innentől mindenkit, aki az útjukba kerül. Maradt viszont két veretlen a Baylor és a West Virginia. Utóbbi valamikor úgyis el fog vérezni, a Baylor ellenben még futhat nagy szezont, ám van egy nagy hátrányuk: a konferencián kívüli menetrendjük, ami egyáltalán nem erős. 

Ahhoz, hogy valaki bekerüljön a négycsapatos rájátszásba nem mindegy, hogy menet közben kiket ver, és a Baylor naptára nem igazán veszi fel a versenyt a többi nagycsapatéval. És akkor még ott van az a csúnya pályán kívüli balhé, ami a nyáron robbant ki. Elvileg nem kéne, hogy ez befolyásolja a bizottságot, aztán lehet, hogy mégis így lesz. 

A 120 yard-szerkesztőség abban nagyjából egyetért, hogy az Alabama és az Ohio State ott lesz a rájátszás négy csapata között, a maradék két helyre a Louisville, a Michigan és a Clemson pályázhat a legnagyobb eséllyel szerintünk.