Senkinek sem kellett, most ő a legnagyobb fegyver

 Vitán felül a futójátékos Dion Lewis a New England Patriots támadójátékának egyik legfontosabb láncszeme, főleg a tight end Rob Gronkowski sérülése miatt. Mégis, szinte alig ismerik a szurkolók, pedig rajta múlhat, ha a Patriots újra Super Bowlt nyer. A főcsoport-elődöntőben három touchdonwjával már így is történelmet írt.

Dion Lewis története a klasszikus, mesébe illő felemelkedéstörténet: a legkisebb hős rengeteg akadályon át jut  el a csúcsra, vagy legalább annak közelébe. A 173 centiméter magas, 88 kilós Patriots-játékos még a fizikailag kevésbé megterhelő egyetemi bajnokságban is kicsinek számított, azóta pedig egy lábtörésből és két térdműtétből is fel kellett épülnie, miközben három NFL-csapat is lemondott róla.

Minden ellene dolgozott

Méretei miatt nem is kapott túl sok helyről ajánlatot sportösztöndíjra, de a Pittsburgh Panthers jól járt vele, hamar megmutatta, hogy eléggé strapabíró amellett, hogy elég gyors is (18 évesen századokkal 11 másodperc fölött futotta a 100 métert). Testúlya kétszeresével fekve nyomózott, és 226 kilóval is tudott guggolást csinálni, ez az erő is kellett ahhoz, hogy legyen olyan meccse, amin 47-szer nyomták az ő kezébe a labdát futójátéknál.

2010-ben aztán elment az NFL-be, a Philadelphia Eagles választotta ki az ötödik körben, de a szezonban túl sok lehetőséget nem kapott – pont amiatt a LeSean McCoy miatt, akinek a helyét átvette egykor a Pittsburgh egyetemen. 2013 tavaszán aztán elcserélték a Cleveland Brownshoz egy védőjátékosra.

Ő az NFL-ből mostanra kikopott Emmanuel Acho volt. Miután a főcsoport-elődöntőben Lewis egy futott, egy elkapott és egy visszahordott touchdownnal történelmet írt, Acho azon viccelődött twitteren, hogy egykor őt adták oda ezért a tehetségért, és bárki is követte el ezt a hibát, reméli, már kirúgták. Acho beletrafált: Joe Banner állt a csere mögött, bár épp a másik oldalon, a korábban Philadelphiában dolgozó franchise-elnök vitte az ott megismert játékost a Brownshoz, de így is kirúgták nem sokkal a csere után.

Lewis Clevelandben sem vált be, pedig jól indult a beilleszkedése. Az edzők elégedettek voltak vele a nyári edzőtábor után, de az előszezonban eltörte a szárkapocscsontját, így egy év kihagyás várt rá. 2014-ben hiába tért vissza, a formája sem volt az igazi és a csapat is nagyobb futójátékosokkal tervezett, így nyár legvégén kirúgták. Pár nap múlva ugyan szerződtette az Indianapolis Colts, de egy hetet töltött csak náluk, egy sérülés miatt ugyanis egy másik poszton nagyobb szükség volt az ő helyére.

Legközelebb 2015 szeptemberében játszott, vagyis több mint kétéves kihagyás után, már a New England Patriots csapatában. Itt egyből meghatározó játékos lett, az irányító Tom Brady már a nyári felkészülés után azt mondta, hogy kultikus játékos lehet Lewisból náluk, a szezonban pedig három meccs elég volt ahhoz, hogy szerződéshosszabbítást kapjon.

Csakhogy újra megsérült, november elején térdszalagszakadást szenvedett, amivel idő előtt végetért a szezonja. Nyáron újra kellett műteni, ezért szinte napra pontosan egy év kényszerpihenő után játszhatott újra.

Verhetetlenek vele

Lewis két év alatt 15 mérkőzésen játszott a Patriotsban – hét alapszakaszmeccsen 2015-ben, a Houston Texans legyőzésével együtt pedig már nyolc mérkőzésen a 2016-os szezonban, és ezeket mind megnyerte a New England.

A képlet persze nem annyira egyszerű, hogy csak Lewison múlna minden, de tény, hogy vele egyszerűbb. A futójátékos ugyanis hihetetlen sokoldalú, elég csak a már említett Texans elleni győzelemre gondolni, ahol elkapott, futott és visszahordott touchdownja is volt, a rájtászásban első játékosként az NFL-ben.

Mindhárom pontszerzése ugyanarra vezethető vissza – még NFL-szinten is hihetetlen mozgékony, emiatt nagyon nehéz szerelni. Persze a sebessége sem árt, illetve az, hogy jól kapja el a labdát. Utóbbi miatt ugyan más szerepkörben, de nagyjából hasonló hatákonysággal tudják használni, mint a hatalmas tight endet, Rob Gronkowskit.

Rémálom a védőknek

Mindkettejüknél azt tudják kihasználni, hogy a posztjukra nem jellemző plusz adottság miatt a védelem nem tud mit kezdeni velük. Míg Gronkowski esetében ez a hatalmas mérete, ereje és sebessége, addig Lewisnál az elkapási készség és a remek irányváltások adignak hatalmas pluszt a játékához.

Futójátékosokon ugyanis többnyire linebackerek szoktak védekezni, ami rendben is van, amikor a running back a támadófal mögül próbálkozik futással. De amikor a Patriots elkapóként használja Lewist – akár oldalra kirakva, akár a fal mögül indítva –, az már csalás. A 196 centis, 111 kilós Benardrick McKinney saját bőrén tapasztalta meg ezt múlt hétvégén, amikor a Patriots-játékos nyomába sem ért annak elkapott touchdownjánál.

McKinney-t tisztán sebességből verte, de sokszor a félelmetes mozgékonysága segíti, mint például a San Franscisco 49ers elleni meccsen. Ezen tért vissza egy évvel a térdszalagszakadása után, de láthatóan nem félt, hogy esetleg újra baj lesz a térdével, Michael Wilhoite-ot elég elég komoly oldalmozdulattal cselezte ki ennél az elkapásnál.

Futójátékosnak túl jó és gyors elkapó, elkapónak túl erős futójátékos, ez a kulcsa. Ha nagyobb linebacker védekezik ellene, őt a sebességével tudja lehagyni, ha cornerbacket állítanak rá, rajta jó eséllyel átfut.

Azért ő sem megállíthatatlan, de nem véletlen, hogy ha játszik, sokkal jobban megy a Patriotsnak is. Már csak az a kérdés, vasárnap a Pittsburgh Steelers mit talál ki ellene az AFC főcsoportdöntőjében.