Mosolyogva szed szét bárkit a pályán

Nincs tökéletes védőjátékos a 2017-es NFL-drafton, de annál több az érdekes, az NFL új korszakába illeszkedő szuperatléta. Pusztító védőfalemberek, forradalmian új safetyk, és olyan szörnyek, akikre szinte nincs is szó. A támadók után 15 védőjátékost mutatunk, akik főszereplők lesznek a drafton, és utána még vagy egy évtizedig is akár az NFL-ben.

Myles Garrett, defensive end, Texas A&M

Ha Michelangelónak kellene megfaragnia a tökéletes passzsiettetőt, alighanem valami nagyon hasonló születne, mint Myles Garrett

– írta a védőről elemzésében a ProFootballFocus, és igazat is kell adnunk nekik. Első látásra két dolog tűnik fel Garrett kapcsán: szinte mindig ott van legalább egy félmosoly a szája szélén, illetve, hogy az evolúciót meghazudtoló izmai nőttek. Utóbbi miatt izgalmasabb, majdnme mindenre képes a pályán, félelmetes fegyver lehet a passzjáték ellen, bár ő sem tökéletes. Warren Sapp nem is olyan régen keményen beleszállt Garrettbe, hogy meccsenként 4-5 látványos játék kivételével nem sok mindent csinál, és bár ha ez így nem is igaz, azért van némi alapja. Garrett egyértelműen a 2017-es évfolyam legnagyobb tehetsége, de fontos emellett megjegyezni, hogy az idei egyáltalán nem számít történelmi szinten kiemelkedően erős osztálynak.

•  Legjobb egyetemi idénye: 59 szerelés, 11,5 sack, 1 interception, 5 kiharcolt fumble

Jonathan Allen, defensive tackle, Alabama

Az idei draft egyik legkeresettebb embere is egy alabamás védő lesz, ami nem csoda, hiszen futószalagon gyártják az ellenfeleket szétterrorizáló játékosokat. A legutóbbi egyetemi idényben senki nem siettette annyit az ellenfél irányítóit, mint Jonathan Allen, ráadásul a vadászösztönei a futójáték ellen is legalább ennyire kiemelkedők, és remekül bánik a kezeivel. Bár nagyon masszív felépítése van, de a méretét sokan kikezdték a draft előtt, illetve a válla miatt is aggodalmaskodhatnak az NFL-csapatok, ugyanis 2014-ben volt egy csúnya sérülése: elszakadt a rotátorköpenye, aztán többször rásérült, több műtéti beavatkozásra is szükség volt. Mindezektől függetlenül a robbanékonysága, az ösztönei és a kiforrottsága miatt simán top 10-es választást érhet.

•  Legjobb egyetemi idénye: 69 szerelés, 10,5 sack, 1 interception (abból TD).

TJ Watt, linebacker, Winsconsin

Neki ugyan már elege van abból, hogy állandóan a bátyjához, JJ Watthoz hasonlítják, de amikor még a testvére is azt mondja róla, hogy TJ felkészültebb, erősebb állapotban kerül az NFL-be, mint ő, akkor ez elkerülhetetlen. TJ ugyan kisebb a testvérénél, de minden sebességre építő mutatóban verte JJ-t a combine-on, ami a tavalyi 63 tackle-t és 11,5 sacket hozó szezonjával kiegészítve nem rossz ajánlólevél. Viszont csak egy évet játszott rendesen a Wisconsinban, így azért ott lebeg fölötte, hogy nem túl sok meccs alapján kell megítélni.

Jamal Adams, safety, LSU

Két adatot érdemes tudni Adamsről: 2016-ban egyetlen szabálytalanságot sem követett el, és pályafutása során még egyszer sem fújtak ellene pass interference miatt, ami döbbenetes, ha azt nézzük, hogy az SEC legjobb elkapói ellen kellett bizonyítania. Három szezon alatt csak két TD-t dobtak ellene, ami szintén elképesztő mutató, az pedig a sokoldalúságát mutatja, hogy a remek irányváltásai miatt akár cornerbackként is fel tud állni. Az évfolyam, ha nem az elmúlt évek legjobb safetyje.

Malik Hooker, safety, Ohio State

Hooker egészen más kategória, mint Adams, de ha valakinek tisztán free safetyre van szüksége, aki leginkább csak a passzjáték totális megakadályozásáért felelel, Hooker az embere. A 2016-os szezon volt az egyetlen, amiben kezdőként számítottak rá, hét interceptiont csinált, ebből hármat TD-re vitt vissza, elképesztő módon látja és érzi a blokkokat, ahogy a labdára is remek ösztönnel robban.

Reuben Foster, linebacker, Alabama

Még egy Alabama-védő, ami már eleve jó ajánlólevél, de nem tett túl nagy szívességet magának azzal, hogy a combine-on kisebb botrányt csinált az elhúzódó orvosi vizsgálatból, és aztán a mintája sem volt elégséges. Nem is hívták meg a draftra, pedig az idei linebacker felhozatal legjobbjáról van szó, egyetemi csapatának legkiemelkedőbb teljesítményét hozta 2016-ban. Szuperrobbanékony, alabamás védőkre jellemző félelmetes atletikussággal megáldott emberrel van dolgunk, futás ellen látványos dolgokra képes, kifejezetten az ilyen palikat szokták playmakereknek nevezni. 

Jabrill Peppers, safety, Michigan

Peppers az a játékos, aki az egyetemi bajnokságban sztár volt, amiért 5-7 poszton is képes játszani, az NFL-ben viszont nem sokra jut majd, ha az egyiket nem tanulja majd meg rendesen. Ez szinte biztosan a safety lesz, még akkor is, ha világosan látszanak a gyengepontjai ezen a téren: elég kicsi ahhoz, hogy rendesen leváljon egy blokkról (egyetemen nem nagyon blokkolták), és nem is nagyon üti el a labdát az elkapótól, inkább megvárja, hogy meglegyen az elkapás, utána támad. A draft legnagyobb rejtélye, rengeteget ki lehet belőle hozni, de óriási bukás is lehet.

Solomon Thomas, defensive end, Stanford

Thomas kicsit ugyanabban a cipőben jár, mint Peppers: több poszton használták az egyetemi bajnokságban, és nem tiszta, az NFL-ben a védőfal melyik helyén lenne a legjobb. 123 kilósan a Stanfordban domináns tudott lenni középen, de ez kevés lehet a profiknál, ahol a fal szélére kerülhet, amit nem annyira ismer. Ne temessük azért, remekül védekezett a futás ellen, és hihetetlenül atletikus, ami tehetséggel párosulva mindig jó kombó.

Malik McDowell, defensive tackle, Michigan State

McDowellt szinte csak a fal közepén, a játékok korai megölésére használták a Michigan State-nél, amit robbanékonysága és remek kézhasználata miatt tökéletesen meg is oldott, de látszik, hogy némi csiszolással jóval sokoldalúbb lehet, és kívülről is tudja támadni az irányítót. Ezzel nem csak az első két, de harmadik kísérletnél is pályán maradhatna, az ilyen védőfalemberekre pedig óriási szükség van mindig, minden csapatban.

Haason Reddick, defensive end, Temple

Reddick a combine-on robbant be a köztudatba elképesztő számaival, ami után egyből a Patriotsból a Brownsba trédelt szuperatlétához, Jamie Collinshoz kezdték hasonlítgatni. Ez nagyjából meg is állja a helyét, 248 passzjáték alatt 43-szor tudta ténylegesen megsiettetni az irányítót, ami pazar teljesítmény. Biztosan plusz motivációt ad majd neki az is, hogy rendkívül szegény családból származik, anyja hitelt vett fel, amikor Reddick elkezdte az egyetemet, hogy legalább a menzára be tudja fizetni, és így se lógjon ki a csapattársai közül. Első NFL-es szerződéséből először ezt a hitelt fogja majd visszafizetni.

• Legjobb egyetemi idénye: 65 szerelés, 9,5 sack, 1 interception, 3 kiharcolt fumble

Taco Charlton, defensive end, Michigan

Az évfolyam legjobb keresztneve az övé, de nem csak emiatt érdemes figyelni rá. Egyáltalán nem a gyors DE-k sorát erősíti, viszont bivalyerős, az egyetemi bajnokságban szinte nem volt olyan támadófalember, akit ne tudott volna erőből eltolni, ráadásul a hasonló méretű játékosok közül övé a leghatékonyabb lefordulás is.

Zach Cunningham, linebacker, Vanderbilt

2016-ban a top 10-ben zárt a tackle-öket nézve, 125 szerelése volt, ami jól mutatja, hogy mindhárom kísérlet alatt helye van a pályán. Jól mozog, könnyedén vált irányt, az igazán elit sebességel rendelkező tight endeket leszámítva passzjáték elleni védekezésben sem lehet gondja az NFL-ben.

Derek Barnett, defensive end, Tennessee

Barnett kicsit a szöges ellentéte Myles Garrettnek, pedig mindketten elit DE-nek számítanak. A statisztikákat nézve egyedül őt lehet a Texas A&M-védővel egy lapon említeni, sőt, a 37 sackje és irányító elleni ütközése messze a legmagsabb szám volt tavaly, pedig egyáltalán nem olyan gyors, szörny mint Garrett. Ő inkább erőből, ügyes kézmunkával oldja meg a dolgot, ami egyedül akkor hátrány, ha kergetnie kell az irányítót a backfieldben, de önmagában az, hogy nem szuperatléta, nem jelenti azt, hogy ne lehetne sikeres az NFL-ben.

Obi Melifonwu, safety, Connecticut

Mindenki nézett a combine-on, hogy egy 193 centis, 102 kilós játékos hogyan futhatja 4,40 alatt a 40 yardot, és hogyan van majdnem 112 centis súlypontemelkedése, és ugrott 358 centit helyből távolra. Melifonwu esetében viszont nem arról van szó, hogy a semmiből bukkant elő pár jó mérési eredménnyel, valójában a pályán is látszik, hogy egy eszeveszett gyorsvonat, akivel jobb nem ütközni. A sebessége révén elég nagy területet le tud védeni (az utolsó öt meccsén 40 yardot passzoltak ellene összesen), a mérete miatt pedig a futójátéknál is simán besegít, meg se kottyan neki, hogy telibe leütközzön egy futójátékost.

Takkarist McKinley, defensive end, UCLA

Egy ideig azzal viccelődött twitteren, hogy elkezdett a Brownsnál kampányolni, őt vigyék el az 1/1-es választással. Ennyire azért nem jó, de rossznak sem mondanánk a UCLA tehetségét. Egyenes irányban ő talán a legrobbanékonyabb védőjátékos idén, ami elég sok támadófalembert meg fog lepni. Néha viszont még Garrettnél is jobban eltűnik meccseken, ami érthetetlen, a Stanford és a Washington State is leradírozta a pályáról, pedig nem arról van szó, hogy az elitebb ellenfelek ellen sül be, az első körbe várt Garett Bolles ellen például ő volt egyike annak a három játékosnak, aki sacket tudott csinálni.