Ahol futószalagon gyártják a gyötrelmet

2018.01.03. 00:02

Az optimista azt mondaná, hogy innen már csak felfelé mehet a Cleveland Browns, a pesszimista viszont emlékeztet, hogy hát mégiscsak a Brownsról van szó, sosem tudni, meddig képesek süllyedni.

Nagyjából ez a mottója a 2017-es NFL-szezont nyeretlenül, 0-16-tal záró Browns szurkolóinak minden szezon végén jó egy, ha nem másfél évtizede. Ennyi idő alatt már beletörődtek a szenvedésbe, és inkább humorral fogják fel a gyötrelmet, pedig ha belegondolunk, a folyamatos esélykiegyenlítésre törekvő NFL-ben valójában nehezebb 15 éven át reménytelenül rossznak lenni, mint Super Bowlt nyerni.

A Browns pedig felfoghatatlan szintre fejlesztette, hogyan kell reménytelenül rossznak lenni.

Éppen ezért a 2017-es, 0-16-os szezon önmagában nem is tragédia, sokkal inkább csak a hab a tortán. Tavaly 1-15-tel zártak, az utolsó előtti fordulóban verték a San Diego Chargerst, idén viszont már nem volt menekvés, a 2008-as Detroit Lions után ők lettek a másik csapat, amely

16 meccses szezonban egyszer sem tudott nyerni.

Az idei utolsó fordulóban a Pittsburgh Steelers cseréi ellen elég közel jártak azért a szégyen elkerüléséhez, de Corey Coleman a hajrában biztosnak tűnő elkapást ejtett el, amivel esélyük sem maradt a fordításra az utolsó percekben.

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Green Bay Packers ellen 14 pontos előnyről buktak pár héttel korábban, hosszabbítás után.)

Az örök újjáépítés

Ne maradjon le semmiről!

Amikor december elején a Browns-tulajdonos Jimmy Haslam kirúgta a csapat általános igazgatóját, Sashi Brownt, lényegében azt jelentette be, hogy öt éven belül negyedszer kezdenek bele újjáépítésbe. Addigra már

  • megsérült a csapat legjobb játékosa, az állandóság szobra, Joe Thomas,
  • a 2017-es 1/1-es draftválasztásuk, Myles Garrett több kisebb sérülésen volt túl,
  • a franchise jövőjéül kiválaszott irányító, DeShone Kizer pedig vezette a ligát eladott labdákban – végül nyert is, 22 interceptionje volt. (A második legtöbb 16 Cam Newtonnál, pedig Kizer egy meccset még ki is hagyott.)

Kizer, illetve maga az irányítóposzt a gyötrelem kulcsa. 2007 óta, vagyis 10 szezon alatt 20 irányítót próbáltak ki, egyik sem vált be. A szezon közben megpróbálták megszerezni azt a Jimmy Garoppolót a New England Patriotstól, aki végül a San Francisco 49ershez került, és kisebb csodát tett, kezdőként sorban öt meccset nyert - a végén három playoffba kerülő csapatot vertek. A hírek szerint a Patriots azért nem a Brownsnak adta a QB-t, mert nem akartak vele kiszúrni, lévén, hogy Clevelandben nem túl szép jövő várna rá.

A másik célpontjuk A.J. McCarron volt a Cincinnati Bengalsből, állítólag meg is állapodtak a csapattal mindenben a cseréről, de a nagy ünneplés közben elfelejtették a részleteket elfaxolni az NFL központjába, így a csere soha nem vált hivatalossá – ezt persze cáfolta a csapat, de hát ilyet senki sem ismerne el nyilvánosan.

Az emúlt évek próbálkozásainak tökéletes mementója volt egy clevelandi reklámiroda kirakatába állított próbaba, amíg a cég vissza nem vonultatta a szenvedés szobrát. Utolsó állapotában az 1999-2015 közötti időszakot örökítete meg, pedig azóta még négy névvel bővülhetett volna a sor.

Browns-jersey-Auatin-Davis-12-02-15.png
Fotó: Twitter

Miért 1999-től nézünk mindent?

Hivatalosan úgy tartják, hogy a Cleveland Brownst 1946-ban alapították, a szurkolók is így néznek a csapatukra, csakhogy 1995-ben a csapat elköltözött, belőlük lett a Baltimore Ravens. A Brownst 1999-ben támasztották fel, de teljesen új csapatként kellett kezdeniük, hiszen nem voltak játékosaik, így tulajdonképpen új időszámítás kezdődött, hiszen mindent a nulláról kellett felépíteniük.

Az a lista, hogy csak 2010 óta milyen kiváló játékosokról maradtak le, mert inkább olyat választottak, aki alig vitte őket előre, még hosszabb.

Nem részleteznénk a Fox által összerakott sort, elég csak annyit mondani, hogy az elmúlt két évben olyan irányítókról mondtak le önként, mint a Ramsszel rájátszásba jutó Jared Goff, a sérüléséig az Eaglest a liga élén tartó Carson Wentz, vagy az idei szezon nagy meglepetése, Deshaun Watson.

De nem szabad csak és kizárólag a gyenge keretépítést felhozni, mert az indok lehet 10, 12, vagy akár 14 meccs elvesztésére.

Meccset veszteni az NFL-ben ugyanis könnyű. Mind a tizenhatot elveszteni viszont pokolian kemény meló.

Ahhoz folyamatosan, több szinten kell rosszabbnál rosszabb döntéseket hozni. Aminek komoly részét teszi ki az is, hogy alig erősítettek valamit a 2016-ban egy meccset nyerő kereten. Az újonc irányító, Kizer nem kapott komoly erősítést a támadóknál, Joe Thomas sérülésével pedig a támadófal is elkezdett összeomlani. A védőknél megszerezték ugyan Garrettet, aki pár éven belül meghatározó játékos lehet, de még mielőtt bemutatkozhatott volna, kitették a csapatból a védelem másik legjobbját, a cornerback Joe Hadent. Ezzel teljesen egyedül hagyták az újoncot, akinek többnyire csereszintű emberekkel kellett volna maradandót alkotnia.

Moneyball?

Sokan okolják a Brown kétéves mélyrepüléséért az új csapatvezetési módszert, a baseballból átültett – ott virágzó – moneyballt. Csakhogy egyrészt nem 100 százalékig álltak át az alanilázáló rendszerre, inkább csak a jelenlegi metódust próbálják kiegészíteni vele, másrészt a moneyball nem varázspálca, nem csinál senkiből szupercsapatot egy nyár alatt. Ha lesz eredménye a dolognak, azt 2019-20 környékén látjuk majd.

Az igazi felelős megússza

Mármint szó szerint. A vezetőedző Hue Jackson, aki azért legalább annyira felelős a Browns 1-31-es mérlegéért az elmúlt két szezonban, mint bárki más, azt ígérte egy éve, hogy ha második szezonjában is csak 1-15-ös (vagy rosszabb) mérleget érnek el, megfürdik az Erie-tóban. Valószínűleg csak viccelt, de a dolog visszaütött, és lassan jöhet egy elég kellemetlen úszás neki.

Örök kárhozat

Az SB Nation még december közepén, még a nyeretlen sorozat teljessé válása előtt vette sorra a megdöbenntő adatokat, amik megmutatják, mennyire rossz is a Browns az 1999-es feltámasztás óta.

  • 19 szezon alatt összesen 20, tehát szezononként lényegében egy győzelmük van olyan csapat ellen, ami pozitív mérleggel zárta a szezont, úgy, hogy 2002-ben még a rájátszásba is bejutottak.
  • Annyira gyengék, hogy 1999 óta összesen három olyan meccsük volt, amit egész Amerikában sugároztak, és nem csak helyi, regionális adókon, ráadásul mindhármat elvesztették.
  • Az elmúlt évtizedben egyedül a Browns növelte csak a szerzett és kapott pontok közti különbséget folyamatosan a negatív oldalon, már jóval 1000 fölött járnak. A másik két leggyenébb, a Rams és a Jaguars idén rájátszásba jutott, ők megfordították a folyamatot, a Browns elég messze jár ettől.
  • Az 1999-es újraalapítás óta eltelt 19 szezonban 26 irányítót, 9 vezetőedzőt, 9 általános igazgatót és 3 tulajdonost fogyasztottak el, és pítettek egy új stadiont, de semmi sem segített.

Ezért sem lehet őket együtt említeni a 2008-as, szintén 0-16-tal záró Lionsszal, ők ugyanis előtte 7-9-es szezont hoztak össze, majd három évre rá már a rájátszásban voltak. A Browns jövőjét nem látjuk előre, de az világos, hogy nem egy egyszezonos összeomlásról van szó, hanem szisztematikus mélyrepülésről.

Azért picit jobb optimistának lenni

Ilyen kilátások mellett mégis miben bízhatnak a Brownsnál? Igazából abban, hogy messze-messze ők a legrosszabbak, és ez hosszú távon kifizetődik az amerikai major sportokban az esélykiegyenlítés miatt. Ugyan lemondtak Deshaun Watsonról, de azzal, hogy az irányítóért velük cserélt a szezont aztán elég gyengén befejező Texans,

a Browns négyszer választhat az első 36 pickből, összesen pedig 12 választási joguk van, a legtöbb a mezőnyben.

Ha az új vezetés John Dorsey általános igazgatóval nem szúr el mindent, négy elit játékossal erősödhetnek, közte egy olyan irányítóval, akire sok évig rábízhatják a csapatot. De önmagában a négy választás az első 36-ban példátlannak mondható.

Nagyjából 110 millió dollárt költhetnek majd a nyáron szabadon igazolható játékosokra, ami ésszel költve megint csak a feltörés kezdetét jelentheti - ésszel, tehát nem úgy, mint az elmúlt években.

És az sem árt, hogy az egyik legtehetségesebb elkapó, Josh Gordon végre megszabadult a balhéitól, és több mint három év eltiltás után újra visszakerült az NFL-be. Ugyan csak öt meccset játszott, de 67 yardos meccsenkénti átlagával a 14. legjobb elkapó lett volna a szezonban. Valószínű, hogy ennél csak jobb lesz, ha rendesen, a csapattal készülhet egy teljes szezonra.

Ezt a nyomort már csak humorral lehet elviselni

Hue Jackson valószínűleg csak félig tréfált, a Browns-szurkolóknak viszont már tényleg csak a kínjukban nevetés marad. Az Owen 16-os mezek gyarapodása (kimondva O and 16-re, vagy 0-16-ra hajaz) csak a kezdet. Idén szurkolók komoly pénzt gyűjtöttek a tökéletes, 0-16-os szezon ünneplése miatt egy városi parádéra, olyat, amilyet a bajnokcsapatok szoktak csapni. Összesen 2,5 millió dollárt szedtek össze az ünneplésre.

A vicces mezek mellett rendszeresek lettek a fejükre üzenetekkel ellátott papírzacskót húzó szurkolók, illetve az egyéb, transzparensre írt kritikák.

De ezek is mind azt mutatják, Clevelandben még nem adták fel.