Nem rejtegetik, mégsem ismert az NFL svájci bicskája

Sportolók Instagramra vagy Twitterre választott beceneveit általában nem kell komolyan venni, de az NFC-főcsoportdöntőért harcoló New Orleans Saints elkapója, Michael Thomas nem véletlenül választotta a "Can't Guard Mike" (nagyjából Védhetetlen Mike) felhasználónevet.

Thomas ugyanis két év alatt majdhogynem szupersztárstátuszba ért, nem hogy a Saintsben, de az egész NFL-ben felfoghatatlan csúcsokat dönt.

Thomas gyerekként arra készült, hogy kosárlabdában lesz majd szupersztár, mindent azért áldozott be, hogy gyorsabb legyen és magasabbra tudjon ugorni. Végül a középiskola utolsó évében látta be, hogy amerikaifutballban nagyobb jövő vár rá, mint kosarasként, így arra helyezte át a hangsúlyt. Megérte, Kalifornia legjobb középiskolás elkapója lett abban az évben, de az egy jó év kevés volt ahhoz, hogy a nagyobb egyetemeket meggyőzze tudásáról, a második vonalba tartozó csapatokhoz viszont nem akart menni, így egy évig egy katonai akadémián tanulva fejlesztette magát még tovább.

Végül az Ohio State egyetem mellett döntött, de ott is kicsit lassan indult, nem lett belőle egyből meghatározó játékos, ráadásul a tanulással is gondjai voltak. Egy évet kihagyott a csapat mellől, de megérte, 2014-ben a végül bajnoki címet szerző csapat legjobb elkapójaként tért vissza.

Az NFL-ben viszont már nem volt ilyen döccenő. Thomas december közepén, a New York Jets elleni meccs után érte be a zseninek tartott, a 2017-es szezon nagy részét sérülés miatt kihagyó Odell Beckham Jr-t, mint a második elkapó, aki első két NFL-szezonjában egyaránt legalább 90 elkapást csinál. De Thomasnak ennyi nem volt elég, a 2016-os 92 elkapás után 2017-ben 104-et hozott össze, ami még a kevesebb touchdownnal (9-ről 5-re csökkent a szám) is meggyőző. A 104-gyel egyébként csapatrekordot állított fel, 100 elkapás fölé egy elkapó sem jutott még a Saintsnél, idén ő húzta be Drew Brees passzainak több mint a negyedét.

Az első évében szerzett 92 elkapás pedig még úgy jött, hogy az azóta a New England Patriotshoz küldött Brandin Cooks mögött, második számú elkapóként játszott. És nem mellesleg soha nem állt még elkapó 196 elkapással az első két szezonja után az NFL-ben.

Ha megnézzük a Saints Panthers elleni rájátszásgyőzelmét, látható, hogy ugyan a touchdownok nem Thomasra jöttek ki, de fontos szerepe volt mindegyik támadás befejezésének előkészítésében. Nem is akármilyen elkapásokkal, még ha a hasonló megmozdulásai kicsit háttérbe is szorulnak a csapat két remek futójátékosa, Alvin Kamara és Mark Ingram mögött.

Mike egy szörnyeteg. Az egyik legjobb elkapó a ligában. Mindent elkap, amit felé dobnak. Ha kell, elszedi a védő elől, ha kell, befutja a labdát. Igazi állat a pályán

– mondja róla a csapattárs Ingram, míg az irányító Drew Brees azért méltatta, mert mindig mindent tudni akar, pontosan hova álljon fel, az NFL-veterán Brees melyik szituációban hova szereti dobni a labdát, mindent azért csinál, hogy még jobb összhangban legyen a QB-jával.

191 centijével és 96 kilójával Thomas kellően fizikális, hogy bármelyik védővel felvegye a versenyt, de a sebessége is megvan ahhoz, hogy elég veszélyes legyen. Nem véletlen, hogy egyetemen, még az Ohio State-ben játszva 18 touchdownja volt a második-harmadik szezonjában.

És az se véletlen, hogy a Saintsnél úgy tartják, az úgynevezett 50-50 labdákat (amire a védőnek és az elkapónak is ugyanannyi esélye van, azon múlik, ki nyúl érte előbb) Thomas sokkal nagyobb százalékkal hozza el, mint mások.

A kézjóga a titka

Mármint annak, hogy Thomas nagy hatékonysággal szedi el a labdákat a védők elől. A trükköt az NFL-ben is megfordult nagybátyjától, Keyshawn Johnsontól, illetve a szintén sokáig NFL-ben szereplő egyetemi posztedzőjétől, Cris Cartertől leste el.

Johnson 2003-ban Super Bowlt nyert a Tampa Bay Buccaneersszel, 11 szezont játszott az NFL-ben, 814 elkapással, 10 571 elkapott yarddal és 64 touchdownnal zárta karrierjét, míg Carter 16 NFL-szezonjánka a felében Pro Bowl-játékso volt, 1101 elkapással, 13 899 elkapott yarddal és 130 touchdwonnal fejezte be, a Minnesota Vikingsnál vissza is vonultatták 80-as számú mezét, tehát mindketten elég jó mentornak számítanak.

Na, de mi is az a kézjóga?

Thomas kínosan ügyel arra, hogy ne árlujon túl sokat a rábízott titkokból a speciális felkészülése kapcsán, csak annyit tudni, hogy elég sokat nyújtja a kézfejét, és külön figyelmet fordít a kézfej ízületeinek masszírozására.

Ez az egész arra jó, hogy picit nagyobbá tudja tenni a kézfejét. Az NFL-draftot megelőző játékosfelmérőn 26,67 centiméterre mérték a kézfejét (a tenyér alapjától a középső ujj végéig mért távolság), az újoncszezonjára viszont 27 centire nőtt ez. Papíron nem sok az a bő 3 milliméter, de néha sokat jelent, és ki tudja, azóta mekkorára nyújtotta még a kezét.

Van még egy fegyvere

A kéznyújtás azért inkább az a plusz Thomasnál, amit nem mindenki csinál, de nem csak ebből él meg a pályán, hanem az irányváltási sebességéből. A 2016-os draft előtt minden elemző azt mondta, hogy talán az egész évfolyam legkomplettebb elkapója, mégis csak a második körben, negyvenhetedikként kelt el úgy, hogy öt elkapót választottak ki előtte.

A Saintsnek ez persze kapóra jött, hiszen remek játékost húztak be így, Thomas minden statisztikai mutatóban verte az előtte elvitt Corey Colemant, Will Fullert, Josh Doctsont, Laquon Treadwellt és Sterling Shepardot.

Nem a sprintsebessége dönt, hanem ahogy irányt vált, azt ugyanis nem tudják követni a védők. Ezért többnyire olyan elkapói utakat ( route ) hívnak rá, amin testcsellel, irányváltással kell leráznia a védőjét, de 2017-re azért már kibővült ez is, és sokkal több mindent bíztak rá.

De térjük vissza az irányváltásokhoz, és nézzük meg, hogy hogyan csinál hülyét a Tampa-védő Chris Conteből .

A lényeg csak azután jön, hogy a két irányváltással tisztára játssza magát, majd a jobb válla fölött néz vissza, hogy keresse Brees passzát, de egyből lereagálja, hogy Brees a pálya közepe felé akar neki passzolni, megfordítja a fejét, és vetődés közben csinálja meg az elkapást. Thomas itt megvillantotta szinte teljes fegyverarzenálját.

Ez az alapszakasz utolsó hetén volt, de egy héttel korábban, a Falcons ellen szinte ugyanezt csinálta meg, szorosabb emberfogás mellett, mutat rá a Ringer.

Vagy nézzük meg, ahogy a Rams-védő Trumaine Johnsont kirázza a cipőjéből kétszer is az indulás utáni azonnali irányváltásokkal.

A korábban említett 50-50 labdák leszedésére is mutatnánk példát, itt például a Buffalo Bills ellen alakított nagyot, megmutatva, hogy nem nagyon van számára elkaphatatlan labda, ha a közelébe céloznak.

Ha kell, Thomas mélyen is meg tudja csinálni az elkapást, vagy az oldalvonal mellett húzza le a labdát egy akrobatikus mozdulattal, esetleg egyből a rajtnál ülteti hintába a védőjét, hogy szabaddá váljon. Egy ilyen svájci bicskával pedig az öregedő Breesnek is könnyebb dolga van, nem véletlen, hogy bár idén kevesebbet passzolt, mint az elmúlt hét szezonban bármikor, de Thomas biztos kezének (és a jó futójátéknak) köszönhetően mégis hatékony maradt a Saints.

A New Orleans Saints magyar idő szerint vasárnap este 22.40-től játszik a Minnesota Vikings otthonában a főcsoportdöntőért.