Egy kézzel csinálta meg, amire a legtöbb sportolónak esélye sincs
További 120 yard cikkek
- Közel fél évszázada nem látott eseményt jegyeztek fel Amerikában
- Ebben az évezredben még nem fordult elő olyan az Egyesült Államokban, mint a hétvégén
- Rákos megbetegedés miatt kellett műteni a történelem egyik legjobb sportolóját
- Ilyen sem volt még: jövőre Berlinben is rendeznek NFL-mérkőzést
- Olimpiai csúccsal lett aranyérmes Párizsban, most kipróbálná magát a világ legerősebb ligájában
Shaquem Griffin négyéves volt, amikor az anyja rajtakapta egy konyhakéssel a kezében: a fiú le akarta vágni az ujjait a bal kezéről a visszatérő, elviselhetetlen fájdalmak miatt.
A fájdalom oka az volt, hogy amnionszalag-szindróma miatt nem fejlődtek ki rendesen az ujjai a bal kezén.
Az önamputációs kísérlet után a szülei orvoshoz vitték, hamarosan pedig megejtették az operációt: bal kézfejét amputálni kellett. Innen indul Shaquem Griffin, a sportoló sztorija, aki vasárnap este pályára fog lépni az NFL-ben, amire tényleg nem nagyon lehet mást mondani mint azt, hogy teljesen valószínűtlen történet.
Az NFL-be bekerülni baromira nehéz ügy. Azok a játékosok, akik eljutnak oda, hogy sportösztöndíjat kapnak egy egyetemi programtól, még ők is legfeljebb álmodozhatnak arról, hogy egyszer eljutnak a profi ligába, és ebben semmi túlzás nincs, mert
az egyetemi játékosok nagyjából másfél százaléka verekszi be magát az NFL-be, vagyis csak a legjobbak közül is a legjobbaknak van esélye.
Shaquem Griffin mindezek ellenére harcolta be magát a Seattle Seahawksba, ami a májusi draft ötödik körében szerezte meg. Az edzőtábor alatt végig kiemelkedően teljesített, a csapattársak oda voltak meg vissza, többen lenyilatkozták, hogy ez a csávó egy energiabomba, mert úgy röpköd, szerel, ugrik, rohan az edzéseken, mintha az élete múlna rajta, és hogy ilyen küzdőszellemet még nem láttak. Griffin valószínűleg ennek köszönheti, hogy eddig jutott.
Shaquem apja, Terry a kertjükben tanította meg a futball alapjait neki és ikertestvérének Shaquillnek. A Sports Illustratednek úgy elevenítette fel, hogy ugyanazokon a gyakorlatokat vette át mindkét fiúval. Ugyanolyan keményen dobta meg a labdát Shaquem felé, ahogy Shaquillnek, nem kivételezett.
Mindketten komolyan vették a futballt, ugyanabba a floridai középiskolába jártak, és játszottak együtt. Shaquemet viszont középiskolás játékosként rendszeresen megkérdőjelezték az edzők, az ellenfelek, akik között volt olyan, aki a pályán szekálta a hiányzó kézfeje miatt. Nem ült fel a provokációnak, ikertestvére, Shaquill viszont többször is bajba került, mert nekirontott azoknak, akik beszóltak Shaquemnek.
Fogadalmat is tettek egymásnak, bármi is lesz, csak olyan egyetemre mennek játszani, ami mindkettőjüket akarja.
Shaquem végül a floridai UCF egyetemtől kapott ösztöndíjat, ahova Shaquill is, aki ráadásul idővel alapember lett. Shaquemnek nem voltak ilyen jó kilátásai, a posztján a sokadik helyen volt a keretben, sokan már akkor is úgy tekintettek a történetére, hogy már az is nagy dolog, hogy eddig eljutott egy kőkemény kontaktsportban.
Griffin a UCF-nél kapott először protézist, hogy erősítőgyakorlatokat végezhessen. Eleinte csak 20 kilót tudott fekve kinyomni a protézissel, de néhány hónap alatt annyit fejlődött, hogy idővel már 84 kilóval csinált ismétléseket. Közben folyamatosan, erősödött, nagyobb, izmosabb lett,
A feelgood-sztori viszont ki is merült ebben egy darabig, mert Shaquill ugyan folyamatosan játszott, de Shaquemre nem nagyon számítottak az eredeti posztján, linebackerként, inkább a speciális egységben dobták be visszahordásoknál.
Később úgy emlékezett vissza erre az időszakra, mint karrierje mélypontja, mert senki nem indokolta meg neki különösebben, hogy miért nem számítanak rá komolyabban. Több olyan szombati meccsnap volt, amikor el sem vitték az idegenbeli mérkőzésekre a csapattal, ilyenkor egyedül dekkolt a koliszobájában, és nézte, ahogy a testvére a kezdőcsapatban villog.
Ez akkor változott meg, amikor George O'Leary edző és stábja repült, miután 0 győzelemmel és 12 vereséggel hoztak le egy szezont. Nemcsak Griffin, hanem a UCF nagy átváltozása is ekkor indult.
"Megérkezett Scott Frost edző, és ő teljesen máshogy tekintett rám, reflektorfénybe emelt a védelemben, én pedig igyekeztem kihasználni ezt a lehetőséget" – emlékezett vissza Frosték érkezésére.
Griffin nemcsak kezdő lett, hanem a csapat egyik legmeghatározóbb embere a védelemben. 2016-ban főcsoportja, az AAC legjobb védőjátékosa lett, márpedig az ilyen elismeréseket nem szoktak jófejségből vagy puszira osztogatni. Közben a UCF az egyetemi amerikaifutball egyik legnagyobb sztorija lett, mert a 2017-es szezont veretlenül, 12-0-s mérleggel hozták le, a szezon utáni bowlmeccsükön pedig megverték a jóval esélyesebbnek számító Auburnt. Vagyis tökéletes szezont futottak két évvel a 0-12-es katasztrófa után. Azon az Auburn elleni meccsen egyébként Griffinnek adták a legjobb védőjátékos címet.
Tényleg kihozott mindent az egyetemi karrierjéből, viszont az NFL-es pályafutás még így is bőven merész álomnak tűnt, mert bár az atletikus képességét és a tehetségét nem vitatták, de a profik között még nem csinált karriert senki kézfej nélkül a modern amerikaifutballban.
Griffin azért bejelentette, hogy nevezni fog a draftra, és ezután levelet írt a játékosok cikkeit publikáló Players Tribune-be, az egészet az NFL-es csapatvezetőknek címezte.
„Van egy saját kis egységünk azokkal a srácokkal és lányokkal, akiknek veleszületett betegségük van. Támogatjuk egymást, mert ebben a világban mindenki megérdemli, hogy megmutassa, mire képes úgy, hogy közben a legtöbben kételkednek benne. Tudom, hogy van egy rakás edző és megfigyelő, és ti csapatvezetők, akik kételkedtek bennem, ami rendben is van. Csak egy kezem van, és emiatt mindig voltak olyanok, akik azt mondták, nem leszek képes soha rendesen futballozni. Ha egyike vagy azoknak, a csapatvezetőknek, akik hisznek bennem, köszönöm. Ha kételkedsz, neked is köszönöm, mert te vagy az, aki motivál engem, hogy még keményebben játsszak" – írta a levelében.
Bár az egyetemi játékosok erőfelmérője, a combine-ra nem is kapott meghívást első körben, de megjelent, és a combine-ok történetének legjobb idejét futotta linebackerek között 40 yardon: 4,38-as idővel teljesítette a sprinttávot, bár később kiderült, hogy az óra későn indult el, és ennél valamivel lassabb időt futott.
Jött a draft, de még mindig nem lehetett megjósolni, hogy lesz-e olyan NFL-csapat, amely be meri vállalni, és látja benne a fantáziát. Az tűnt reálisnak, hogy nem fogják draftolni, aztán majd valamelyik csapat, meghívja az edzőtáborába, ahol bizonyíthat, esetleg kaphat egy lehetőséget. Végül az ötödik körben jött el az ideje: az a Seattle Seahawks draftolta, ahol az ikertestvére Shaquill is játszik.
"Fantasztikus az ő sztorija, de most az a legfontosabb, hogy futballozzon, és csak erre figyeljen. Nagyon határozott, és remek játékos. Azt hiszem, a testvérével való kapcsolata nagyon sokat segít neki, olyan kapocs van köztük, ami rengeteget segíthet, hogy sikeresek és sikeréhesek legyenek" – nyilatkozta róla a Super Bowl-győztes Seahawks-edző, Pete Carroll.
A 40-es években volt utoljára amputált játékos a ligában
A Boston Yanks 1945-ben draftolta le Ellis Jonest, akinek 11 éves korában kellett felkartól amputálni a karját, miután leesett egy fáról. "Előtte is futballoztam, és nem is gondoltam arra, hogy a sérülésem után ne folytassam. Lehet, túl hülye voltam, hogy eszembe jusson, ne menne egy kézzel" - mesélte később.
A védőjátékos sztorijára felfigyeltek a szponzorok is, és a Nike annak a kampánynak az egyik arcává választotta, amely Colin Kaepernick miatt eléggé megosztotta Amerikát.
A hét közben dőlt el, hogy egy sérülés miatt a kezdőben számítanak majd rá Seattle-nél a Denver elleni szezonnyitón. Ahogy testvérére is, azaz olyan ritka meccsek egyike lesz a vasárnapi, amikor egy testvérpár ugyanabban a csapatban lép pályára.
Itt tart most Shaquem Griffin sztorija, akitől már az is óriási dolog, hogy eddig eljutott, és profi amerikaifutballista lett. De ezt már milliószor hallotta pályafutása során, és azok alapján, amit eddig elért, nem fogadnánk arra, hogy ez az utolsó nagy sikere.
(Borítókép: Kevin C. Cox / Getty Images)
Rovataink a Facebookon