A stadion, aminek a gyomrában még egy stadion van

Az egyetemi amerikaifutball-bajnokság története és hőskora tele van furcsasággal. Kezdve onnan, hogy a sportág megmentéséhez az elnök Theodore Roosevelt nem teljesen legális közbeavatkozása kellett, a fél Amerikát átverő Disney-rajzolón át a történelmi, 222-0-s meccsig, ahol a győztes fél egyetlen passzjátékkal sem próbálkozott.

Ez a győztes fél a Georgia Tech Engineers, későbbi nevén a Georgia Tech Yellow Jackets csapata volt, ami nemcsak furcsa eredményekkel, hanem furcsa stadionnal is büszkélkedhet. A Yellow Jackets mai otthona ugyanis egy olyan stadion, amiben van egy másik stadion is. Ezt, illetve az egyetemi amerikaifutball-bajnokság többi furcsa vagy lenyűgöző helyszínét mutatjuk be.

A stadion, aminek a gyomrában még egy stadion van

Pedig a Georgia államban található Bobby Dodd Stadium, vagyis a Georgia Tech Yellow Jackets jelenlegi arénáján kívülről nézve nincs is semmi különös. Az eredetileg 1913-ban épült, azóta több felújításon és bővítésen áteső létesítmény jelenleg 55 ezer néző befogadására alkalmas. Itt játszották egyébként az 1916-os 222-0-s kiütéssel véget érő meccset is, még jóval kisebb közönség előtt.

A stadion igazi furcsaságáért a nyugati lelátószárny alá kell menni. A Bobby Dodd Stadium nyugati oldala ugyanis az eredeti lelátókra épült, de úgy, hogy a régi lelátó is megmaradt, ez ma is látható az alagsorban.

Az eredeti lelátót 1915-ben adták át, két évig dolgoztak rajta, és akkoriban 2808 néző fért el a szinte teljes egészében betonból kiöntött építményen. Épp ez okozta a gondot is, amiért sosem bontották el: olyan tömör lett a beton, hogy lényegében csak felrobbantani lehetett volna, ekkora energiát azonban nem akartak beleölni egyetlen fejlesztési beruházás keretében sem. Amikor 1940-ben felhúzták fölé az új lelátót, pár helyen feltörték a betont, hogy az új lelátót tartó pilléreknek helyet csináljanak, de ezen túl nem nyúltak hozzá.

A tömörség viszont egyszerre azt is jelenti, hogy az eredeti lelátók a több mint százéves koruk ellenére meglepően jó állapotban vannak. Mind a székek, mind a sorok számozása tökéletesen kivehető. Jelenleg leginkább tárolásra használják a stadionnak ezt a részét.

Víztározó, törésvonal, szeméttelep, emberi testrészek

A georgiai stadionnál tudatos döntés volt, hogy nem bontják el a régi lelátót, több más egyetemi stadionnál viszont épp az volt a tudatos döntés, hogy stadionnak nem annyira alkalmas terepre, akár komoly munkával építenek stadiont. 

A Boston College stadionja, az Alumni Stadium például eredetileg egy víztározóra épült. A Boston College eleinte Fenway Parkban, a város baseballcsapatának, a Red Soxnak a pályáján játszott, amíg az akkori tulajdonos, Tom Yawkey (aki 1933-76 között volt a Red Sox tulajdonosa) kitiltotta a létesítményből az egyetemi amerikaifoci-csapatot, mondván, tönkreteszik a pálya gyepét.

A Boston College-nak idő és hely kellett az új stadion felépítéséhez, így az egyetemi campus területén található, félig feltöltött víztározó szárazon maradt részébe húzták fel a stadiont, amiből az erősebb lábú játékosok akár ki is tudták rúgni a labdát jobb napokon.

Később a stadion egyre nagyobb lett, és további dolgoknak is kellett a hely, így az egész víztározót feltöltötték, a régi képeken viszont még látszik, mennyire közel volt a víz.

(Egyébként a North Carolina State stadionja is egy korábbi (kutatási célokra használt) tóra épült, ám mivel azt az építkezés előtt lecsapolták, ott nem volt ennyire közel a víz.)

A California egyetem Memorial Stadiumja az egyik leglátványosabb helyszín a bajnokság pályái közül. Lélegzetelállító, ahogy a berkeley-i Strawberry Canyon oldalában fekszik, a campus fölé tornyosulva, az érdekesség viszont itt is a föld alatt húzódik. Méghozzá a San Franciscó-i öböl déli végétől a San Pablo öböl bejáratáig húzódó Hayward törésvonal, ami a Szent András-törésvonalrendszer része.

A törésvonal nagyjából átlósan szeli át a pályát, és egyáltalán nem mondható elhanyagolhatónak a hatása: egy tanulmányban jól látni, hogy a tektonikus mozgás kikezdte az épületet. Van, ahol csak a korlát lazult ki a betonból, de máshol az épület két fő része mozdult el egymástól 2-3 centivel, és az aszfalt is elkezdett repedezni, ami hosszabb távon nem túl szép jövőt jósol a 63 ezres stadionnak. A biztonságot viszont növeli, hogy 2012-ben 321 millió dollárból tették földrengésbiztossá az egész építményt.

A Berkeley-től nem túl messze található Los Angelesben áll a világ egyik legismertebb stadionja, (a többek között) az első Super Bowl és az 1994-es futball-vb döntőjének helyszíne, a Rose Bowl. A varázslatos atmoszférájú pálya viszont nem túl impozáns helyen épült, hiszen egy korábbi szeméttelepre húzták fel.

És ezt nem úgy kell érteni, hogy volt itt egy szeméttelep, amit eltakarítottak, majd 1921-22-ben felépült a helyére a csodás stadion, hanem szó szerint a korábbi szeméttelepre húzták fel. Az építés utáni kilenc évtizedben végzett felújítások alatt rendre forgattak ki a földből szemetet, sőt, még autóroncsokat is, amiknek egy részét ki is állították.

A Rose Bowl születésének körülményei egyébként önmagában is érdekesek. 1902-ben a Tournament of Roses szervezet összehozott egy amerikaifutball-meccset a Michigan és a Stanford egyetemei között, ám mivel a Michigan 49-0-ra nyert, ezért pár évig jegelték az amerikaifutballt. Helyette fogathajtó-, strucc- és elefánt–teve-versenyeket rendeztek Tournament Parkban, ahova végül azért tért vissza az amerikaifutball, mert egyrészt túl népszerű lett, illetve a legenda szerint egy elszabadult strucc majdnem halálra gázolta a Tournement of Roses elnökét. A pálya viszont túl kicsi volt amerikaifutball-meccshez, ezért kellett egy nagyobb, állandó aréna, így bukkantak a nagyjából tíz kilométerrel arrébb levő egykori szeméttelepre. 

Szintén nem mindennapi dolgokat találni a Tenneessee Egyetem (az NFL-legenda Peyton Manning korábbi csapata) stadionjában, a Neyland Stadiumban, ahol nagyjából ezer emberi csontvázat és egyéb maradványt raktároznak. A stadionban, a régi kollégiumi szobákban kapott helyet az egyetem antropológiai tanszéke, ami egyébként az FBI-jal is közreműködik. A campustól nem messze egy testfarmot is működtetnek, ahol az emberi test bomlási sebességét vizsgálják különböző körülmények között, hogy segítsék a szövetségi hivatal munkáját.

A vizsgálat elvégzése után a stadionban tisztítják meg a csontokat, majd ott is tárolják őket, így valóságos csontraktár mellett tombol időnként százezer szurkoló a Tennessee Volunteers meccsein.

Az arénában tárolt maradványok egyébként a 2009-es A szív bajnokai (The Blind Side) című filmben is előkerülnek, ahol a későbbi NFL-játékos Michael Ohert azzal próbálja elijeszteni a Tennessee Egyetemtől a korrepetátora, hogy elmeséli, ezernyi hulla van a stadion pályája alatt, melyek meccs közben rátámadhatnak.

A siló, a rakéta és a drive-in

Nem tartozik az egyetemi amerikaifutball-bajnokság első osztályának topcsapatai közé az Idaho Vandals, a pályájuk miatt viszont érdemes kitérni a kanadai határtól nem sokkal délre található csapatra, ami részben a zord időjárás miatt egy fedett arénában játszik.

A fedett aréna besorolás viszont nem adja vissza elég jól a Kibbie Dome kinézetét, ami leginkább egy oldalára fordított rakétasilóra hasonlít. A silójelleget erősíti, hogy valójában félig a földbe van ásva a stadion, a pálya szintje a talajszinthez képest lejjebb van, helyszűke miatt pedig kapufák sem a földből nőnek ki, hanem a pálya mögött a levegőben lógnak, egy gerendához erősítve.

Sosem játszottam ilyen furcsa helyen, a hangok, a környezet, a pálya végén a falak, minden más, mint amit megszokott az ember. Külön edzeni kell ott, hogy hozzászokjon az ember

– mesélte a helyszínről az edző Dave Clawson, miután először játszott az idahói Moscow-ban csapatával.

Amíg a Kibbie Dome csak hajaz egy rakétasilóra, addig a toledói Glass Bowl valódi rakétával is bír, és nem csak azért, hogy a csapat elnevezésére, a Toledo Rocketsra utaljon. Az egyetem 1961-ben, a hadseregtől szerezte meg az egytonnás Nike-Ajax rakétáját, amit a pálya mellett állítottak fel. Ez önmagában is elég vad, az viszont, hogy állítólag pontosan a rivális Bowling Green egyetem pályájának közepét, az 50 yardos vonalat célozták be vele, csak még jobban jelzi, hogy az egyetemi rivalizálásokban semmi se szent.

Ugyancsak ritkán látott szolgáltatást nyújt a dél-dakotai South Dakota School of Mines & Technology (bányászati és technológiai egyetem) pályája, a O'Harra Stadium. Az egyetemi harmadosztályban játszó csapat meccseit ugyanis nemcsak hagyományos módon, avagy a lelátón ülve vagy állva, hanem akár kocsiból is lehet nézni. A főlelátóval átellenes oldalon ugyanis 250 kocsinak kialakított helyet találni, ahonnan úgy lehet élvezni a meccset, mint egy autós moziban a filmet.

2019-ben indul az egyetemi amerikaifutball-bajnokság 150., illetve az NFL 100. szezonja, a jeles együttállást a szezon során több, a sportág történetével foglalkozó anyaggal ünnepeljük a 120 yardon és az Indexen.

Források: ESPN 1 | 2