Halál helyett az olimpiai dobogót választotta a drogfüggő atléta

Csak két út van Luvo előtt, vagy olimpiai dobogón fog állni, vagy meghal túladagolásban, mielőtt harminc lesz"

–  vélekedik az atlétáról John McGrath. Manyonga az első utat választotta, Rióban a távolugrás ezüstérmese lett.

„Majdnem mindent elveszítettem, és olyan dolgokat csináltam, amelyek elképzelhetetlenek egy normális emberi lénynek, de hálás vagyok az istennek, hogy ide visszahozott, ahol most vagyok, és nagyra becsülöm azt a segítséget, amit a Dél-afrikai Olimpiai Bizottságtól kaptam" – nyilatkozta két éve a dél-afrikai Sport24-nek.

Manyonga megjárta a poklot, pedig úgy tűnt, hogy éppen a sport fogja kiemelni onnan. Az atléta szegénysorból jött, egyedülálló anyja nevelte őt és két, később börtönbe is kerülő testvérét Mbekweniben. Manyongát egy iskolai versenyen szúrta ki Mario Smith edző, lenyűgözte a fiú természetes tehetsége. Társait szórakoztatva autókat, kerítéseket, embereket ugrott át az utcán.

Úgy tartják róla, hogy a távolugrásra született, hosszú, vékony lábai és keskeny csípője van,

Ahogy együtt kezdtek dolgozni, nem volt számára kétséges, hogy profi atléta lesz Manyongából. A sikerek gyorsan jöttek.

2009-ben a junior Afrika-bajnokságon bronzérmet szereztek, egy év múlva pedig már egy 819 centiméteres ugrással a felnőtt mezőnynek is jelezték, számolni kell velük. Manyonga 2010-ben junior világbajnok lett, rá egy évre pedig felnőtt vb-n lett ötödik.

A problémákat azonban éppen ezek a győzelmek, illetve az értük kapott pénz hozta. Manyonga elveszítette az irányítást, a család és a barátok azonnal rászálltak, folyton pénzt kértek, a soha vissza nem adott kölcsönök miatt pedig az atléta maga is adósságokba keveredett. Ekkoriban kezdett el drogozni is, a kikötővárosban népszerű kristálymetet, helyi nevén tiket használt, és elég hamar tartozni kezdett a dílereknek is.

Azt hitte, tudja okosan csinálni, amikor versenyzett nem drogozott, a neten nyomozott a szer után, és arra jutott, hogy kilenc nap az ürülési ideje a szernek, így a doppingellenőrzéseken is átcsúszott. Egészen 2012 márciusáig, amikor egy olyan versenyen bukott vele, amin előzetesen nem tervezett indulni. Az ugró kétéves eltiltást kapott, de Smith edző harcba szállt tanítványáért, és a rossz családi körülményekre, valamint a kristálymet cseppet sem teljesítményfokozó hatására hivatkozva fél évet sikerült nekik csökkenteni a büntetésen.

Akkor is hitt abban, hogy nagy távolugró lesz, amikor egyáltalán nem edzett, de a betépések utáni józanabb pillanataiban a félelem is gyakran elkapta. „Nagyon egyedül éreztem magam hajnali háromkor. Ez nehéz idő, körbenézel és ott vannak olyan emberek, akik tudhatják, hogy valaha szupersztár voltam. De mi van, ha elrabolnak vagy megölnek?" – mondta a Guardiannek.

Az eltiltás miatt nehezen tudták motiválni, elhanyagolta az edzéseket, Smith-szel megromlott a kapcsolata. Az edző azonban nem akarta veszni hagyni Manyonga tehetségét. Éppen hozzá tartott 2014 nyarán, hogy kibéküljenek, amikor halálos autóbalesetet szenvedett. Manyonga annyira azért tisztelte mesterét, hogy elinduljon a temetésére, de sohasem ért oda.

A vasútállomásra tartva összeakadt néhány haverjával, akikkel gyorsan elszívott egy kis tiket. A vonata pedig közben elment.

Az ugró eltiltás miatt két szezont elbukott, újabb csapás volt számára, hogy a 2014-es Nemzetközösségi Játékokra adminisztrációs hiba miatt nem utazhatott, a szponzorok is elfordultak tőle. Apafigurájának elvesztésével még kevesebb esélye volt, hogy valaha is nagy sportoló legyen belőle. Szerencséjére azonban összeakadt olyan emberekkel, akik mindent megtettek azért, hogy megmentsék.

Az egyik fontos figura, a már említett John McGrath lett az életében. A korábban evezős- és erősemberversenyeken is induló ír férfi 2013-ban lett az erőnléti edzője.

McGrath ismerte Manyonga sztoriját, ő kereste meg a távolugrót, hogy segítsen neki. Meggyőzte, hogy dolgozzanak együtt, végül amolyan második apja lett az atlétának, vigyázott rá, amennyire tudott. A családját is segítette étellel és pénzzel. McGrath tisztában volt vele, hogy a távolugráshoz ő nem ért, ezért kell majd egy másik edzőt is keresniük.

Ebben már Dél-afrikai Olimpiai Bizottság elnöke, Sam Gideon is sokat segített. Gideon is elment meglátogatni a távolugrót, és elborzadt a családi körülményein. Világossá vált számára, hogy csak úgy van esélye megmenekülni, ha kiszakítják Manyongát ebből a közegből.

Gideon elintézte, hogy 2015-ben a távolugró bekerüljön a Pretoria Egyetem bentlakásos sportcentrumába. Manyonga is elég elszántnak tűnt, arról beszélt, hogy megmutatja a világnak, hogy le tudja győzni a függőségét.

A legjobb úton halad efelé, alig egy év kemény edzéssel visszaküzdötte magát a világ élvonalába. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy már tavaly a csúcsra érjen, a riói olimpiai döntőben az utolsó sorozatig vezetett 837 centiméterrel, de ekkor jött az amerikai Jeff Henderson, és egyetlen centiméterrel túlugrotta. A dél-afrikainak az ezüst jutott.

A fejlődése azóta is töretlen, idén már 865 centiméterre javította egyéni legjobbját és az Afrika-csúcsot. A szezonban egyelőre nem nagyon tudják megközelíteni, a világ idei öt legjobb eredménye közül négy az övé, és nemrég a hengelói versenyen két 860-as ugrása is volt, ilyet 2009 óta nem tudott atléta megcsinálni.

Manyonga azonban ennél is nagyobbra tör, nem tartja lehetetlennek, hogy ő lesz az első, aki a kilencméteres álomhatárt is áttöri. 

1991-ben születettem, abban az évben, amikor felállították a világrekordot (Mike Powell, 895 centiméter). Azt hiszem, ez egy jel számomra"

– mondta még tavaly a Guardiannek. Arról nem sokat beszélt, milyen volt rajta lenni a tiken, de a távolugrással is ki tud szakadni a világból. „Úgy érzed, mintha nem ezen a bolygón lennél, olyan, mint a mennyországban."

(Borítókép: Luvo Manyonga a 2011-es atlétikai világbajnokságon. Fotó: Mark Dadswell/Getty Images)