A Formula–1-ről kellene példát vennie az atlétikának

A Seiko nemcsak az üzleti és a magánéletben igyekszik kiszolgálni vásárlói igényeit és elvárásait, hanem sportvilágban is egyre nagyobb nevet szerez magának. Hogy egy kicsit „hazabeszéljünk”, a legnagyobb európai tókerülő verseny, a balatoni Kékszalag állandó indulóját és végső győzelemre esélyes katamaránját, a Prospex-Deltát is támogatja, az atlétika világában pedig a világbajnokságok óta egyedüli idő- és távolságmérő. Gyulai Márton, az egy hét múlva kezdődő budapesti vb-t szervező Budapest 2023 Zrt. vezérigazgató-helyettese osztott meg lapunkkal kulisszatitkokat a témával kapcsolatban.

„A sportág velejárója, hogy távolságot, valamint időt mérjenek a különböző atlétikai számokban, anélkül nehéz lenne győztest hirdetni” – mondta az Indexnek Gyulai.

„Természetesen a kezdetekben szó sem volt modern technikáról, rajtpisztollyal, kézzel vagy egy elejtett zsebkendővel indították a versenyeket. Az első automata mérés az 1928-as amszterdami olimpián történt, ahol egy bizonyos Löbner-kamerával figyelték az eredményeket. Minden nagyobb innováció a nyári ötkarikás játékokhoz köthető, elvégre atlétikában »csak« 1983 óta rendeznek világbajnokságot. A következő nagy lépést az 1952-es olimpia jelentette, ahol már kvarcórát használtak, 1972-től pedig már minden automatikus volt.”

Gyulai Márton szerint millió olyan érdekesség van, ami miatt folyamatosan javulnia és frissülnie kell a technikának.

„A mostani versenyeken, mielőtt az atléták megkezdik a versengést, az úgynevezett call roomban kapják meg a rajtszámukat, ahonnan szólítják őket a pályára. 

Arra a kérdésre, hogy szerinte melyik vívmány volt a leginkább korszakalkotó, így felelt:

„Egy dolgot nagyon nehéz lenne kiemelni, ez egy folyamat, mindegyikre szükség volt ahhoz, hogy eljussunk a mostani állapothoz. De ha mégis meg kellene neveznem valamit, akkor a visszahívó rendszert említeném, amely a rajtgépekből való esetleges kiugrást érzékeli, ettől jóval igazságosabbak lettek a viadalok.

És hogy a Seikóról is essen szó, érdekesség, hogy nemcsak időt, de távolságot is digitálisan mérnek. Nem a magasugrásra és a rúdugrásra gondolok, hanem a dobó- és a távolugrószámokra, ahol egy speciális technikának köszönhetően digitálisan látják a nyomváltozást a homokban vagy a gyepen.”

„Ez a VDM-rendszer – Video Distance Measurement – gyakorlatilag olyan, mint egy röntgenfelvétel, készítenek egy képet az ugrás vagy dobás előtt, majd utána megvizsgálják, hogy mekkora a felületváltozás, és így kapják meg a hivatalos eredményt. A Seiko 40 éve a legmagasabb szinten, csak a vb-n van jelen, az eszközeik pedig rendkívül precízek és szakmailag kifogástalanok.”

„Hálával tartozunk nekik, hiszen a hazai vb-re való készülés megsegítésére saját, versenyen használt rajtgépeket biztosítottak a sportolóknak az edzőpályákra, ezeknek több ezer dollár az értéke – darabonként...”

Adja magát a kérdés, vajon a sportolók hogyan viszonyulnak a folyamatos innovációkhoz.

„Hiába szolgálják a módosítások a sportágat, sokan ágálnak ellenük, de aztán megszokják, és tudják kezelni. A 2011-es tegui vb-n például volt egy érdekes eset: női távolugrásban az egyik versenyző hatalmasat ugrott, látta, hogy hol ért le a feneke, és már ünnepelte a győzelmet. Csakhogy az ugrásnál a lófarokba kötött haja jó 20 centivel hátrébb érintette a homokot, márpedig a szabály, az szabály, azt a nyomot kellett lemérni, a VDM kiszúrta, így nem ő nyerte az aranyat. 2017-ben a belgrádi fedett pályás Európa-bajnokságon pedig ezúttal az egyik távolugró rajtszáma lógott le egy ugrásnál – más kérdés, neki aztán volt egy nagyszerű kísérlete, és megnyerte a kontinensviadalt. 2019-ben pedig a dohai vb-n férfisúlylökésben egy centiméterre (!) voltak egymástól a dobogósok, 22.91-gyel nyert az amerikai Joe Kovacs, két riválisa pedig egyaránt 22.90-nel zárt. Ha nincs ez a technika, akkor azon múlt volna a végeredmény, hogy a bíró hova szúrja le a mérőeszközt...”

Gyulai Márton szerint a rengeteg innováció ellenére így is égető szüksége van az atlétikának a további fejlődésre, legalábbis ami a szurkolók szórakoztatását illet.

Infografikák, töméntelen mennyiségű adat és érdekesség, egy percre sem unatkozunk a közvetítés során. Szép magyar kifejezéssel elment az egész a show-biznisz irányába, amit az atlétikának is meg kellene tanulnia. Mert az, hogy nyolc ember fut egymás mellett, 2023-ban már nem mindig elég érdekfeszítő. Ehhez persze el kell dönteni, hogy ki a fontos: a helyszínen lévő néhány tízezer ember vagy a televízió előtt helyet foglaló több millió drukker. Az F1 egyértelműen utóbbira szavazott, és anélkül, hogy bármilyen titkot kikotyognék, a budapesti világbajnokság ebből a szempontból fontos mérföldkő lehet az atlétikában is...”

Arra is kíváncsiak voltunk, vajon a versenyeken használt eszközöket a sportolók tömegesítve, edzés közben is használják-e.

„Nagyon nagy a különbség a privát és az éles megmérettetéseken való használat között. Edzésen teljesen mások az eszközök, leginkább elemzőkamerákat használnak az atléták és az edzők, amelyekkel a mozgásokat és az erőkifejtéseket tudják vizsgálni. Ezek olyan adatok, amelyek nem igazán érdeklik az embereket – pedig ez egy jó irány lehetne, ebben kellene előremozdulni, átnevelve egy kicsit a drukkereket, hogy szakmai szemüvegen keresztül is vizsgálják az eseményeket.”

Gyulai elárulta: Ázsia természetesen élen jár a technikai fejlesztésekben, de az Egyesült Államok és Európa sincs túlzottan lemaradva, ám a kevésbé fejlett országok – leginkább Afrikában és a harmadik világban –, mint az élet más területein, itt is hendikeppel indulnak. Végül a Nemzetközi Atlétikai Szövetség most zajló törekvéseiről érdeklődtünk.

Budapesten elnökválasztás lesz, Sebastian Coe pedig utolsó ciklusára készül. Konkrétumokat egyelőre nem árulhatok el, de hallottam olyan törekvéseket és terveket, amelyek megalapozhatják a sportág hosszú távú sikerét, egyfajta örökséget állítva a brit diplomatának.

A budapesti világbajnokságot augusztus 19. és 27. között rendezik.

(Borítókép:  Kenta Harada / Getty Images)