A MASZ-elnök nehéz ártárgyalásokra számít, mielőtt az atlétika visszatérhet a budapesti vb színhelyeire

A volt atlétaválogatott és csúcstartó azon kevesek közé tartozik, akik egy-egy nyári (2000, Sydney) és téli (1994, Lillehammer) olimpián is a magyar színeket képviselhették. Előbbin a 4×100 méteres síkfutó váltó tagjaként, utóbbin a kettes bobok versenyében.

Nem tud arról, hogy lesz-e kihívója, ugyanakkor sikerült felmérnie, hogy milyen vélemény alakult ki a szövetség munkájáról, mi az, ami elismerést aratott, és mi annak az ellenkezőjét. Az Indexnek adott nyilatkozatával nem szándékozott jó pontokat gyűjtögetni, még kevésbé azt a látszatot kelteni, hogy nincs szükség a fejlődést elősegítő reformokra. 

Szerinte akkor kell majd kritikus és önkritikus hangot megütnie, amikor a küldöttgyűlésen az elmúlt négy esztendő eseményeit összegezi, majd ismerteti, hogy milyen feladatok megoldása viheti előbbre a magyar atlétikát. A MASZ első emberének nyilatkozatából viszont már most sok minden kiderült.

Ízelítőként a legfontosabbak:

• Megoldásra váró szakmai és vezetési feladatok bőven akadnak.
• Javában tart a sportágon belüli generációváltás, ami a fiatal edzőket nagy kihívások elé állítja.
• Újraválasztásuk esetében a sportág vezetői a jövőben arra fognak törekedni, hogy a mérlegelésnél a teljesítmények hangsúllyal önmagukért beszéljenek, és azok kerüljenek a csapatba, akik a kvalifikációs időszakban folyamatosan magas szinten versenyeznek, illetve a szakma által meghatározott nevezési szinteket teljesíteni tudták. (A nemzetközi szövetség normáinak olykor még a világrangsor első tíz helyezettje is nehezen tud megfelelni.)
• Bizakodni már most is lehet, mert a Kölyökből Atléta Programnak is köszönhetően a korosztályos világversenyeken egyre több tehetséges és szorgalmas magyar fiatal tűnik fel, végez érmes pozícióban, vagy kerül a döntősök közé.
• A cél a jövőben is az lesz, hogy egy-egy világversenyen lehetőleg nagy létszámú válogatott vegyen részt, ugyanakkor arra is fel kell készülni, hogy a következő olimpiai ciklus világbajnokságain, valamint Európa-bajnokságain alkalomadtán mégis a szokásosnál kisebb létszámú válogatott vonul majd fel. Annak tagjai viszont olyanok lesznek, akik a döntőig is eljutnak, érmeket és pontokat szereznek.
• Végül az is, hogy az erős alapok kialakítása, a rendszer szakmailag kifogástalan üzemeltetése, a versenyzők menedzselése és versenyeztetése nem olcsó mulatság, ezért már most tisztázni kell, hogy mi az elvárás, milyen magasra kerül a léc a versenyzők és a szövetség előtt.

„Tiszteljük sportágunk korosabb szakembereit, de ők is érzékelik, hogy generációváltás zajlik az atlétika berkeiben” – kezdte lapunknak adott nyilatkozatát Gyulai Miklós.

Tudásimportra is szükség lehet

A MASZ-elnök kiemelte: az idősebbeknek el kell fogadniuk, hogy ami 10, 20 vagy 30 éve működött és hatékony volt, az ma már nem elégséges és korszerű. Helyüket adott esetben olyan fiatal edzők veszik át, akiknek „a szakmai tudás versenypiacán kell bizonyítaniuk”.

„Mivel a felkészültségük messze nem azonos, a szövetségnek arra kell ösztönöznie őket, hogy képezzék magukat, igyekezzenek megismerni és kipróbálni azokat a bevált módszereket, amelyek elsajátításával magabiztosabbak és eredményesebbek lesznek. Mindig akad a közelben vagy távolban olyan elismert külföldi szakember, aki fejlődni vágyó versenyzőkkel veszi körül magát, de nyitott arra is, hogy fiatal edzőkkel ossza meg a tudását. Ennek nyilvánvalóan ára van, de készek leszünk a kiadásokat megosztani a vállalkozó szellemű magyar edzőkkel. Nem idegenkedünk attól sem, hogy a szakma külföldi kiválóságai rövidebb-hosszabb időre Magyarországra költözve legyenek a fejlődés motorjai. Ahogy azt tíz évvel ezelőtt Borisz Volkov, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok rúdugró Makszim Taraszov orosz mestere tette, nemrégiben pedig két éven át az amerikai Loren Seagrave mint a Kiemelt Atlétikai Program gyorsaságfejlesztési szaktanácsadója. Utóbbinak is köszönhető, hogy a hat váltónk közül öt is megjavította a magyar rekordot, a budapesti világbajnokságon és más rangos nemzetközi versenyeken is megcsillantották a tudásukat, mint például a 4×400-as stafétánk, amely az idei Európa-bajnokságon döntőt futhatott.”

A MASZ-elnök kiemelte: túl vannak az elmúlt négy esztendő tapasztalatainak az összegzésén, ami rávilágított az elkövetett hibákra is.

Az egyik tanulság az, hogy a szövetségnek határozottabbnak és következetesebbnek kell lennie, ha kell, szigorúbbnak is. Nem szabad még egyszer olyan helyzetnek kialakulnia, amikor az edzők bocsánatos elfogultsággal maguk mondják ki, hogy a versenyzőjük indulhat-e egy adott világversenyen, vagy maradjon inkább itthon, elkerülve a gyors kiesés veszélyének pofonját és annak lehangoló következményeit.

Gyulai Miklós a számok nyelvére lefordítva azt hangsúlyozta ki, hogy Magyarországon soha nem volt több százezres atlétabázis, és várhatóan nem is lesz. Így viszont annak a néhány ezer fiatal versenyzőnek a gondozására kell odafigyelniük, akik a korosztályos nemzetközi erőpróbákon már ízelítőt adtak a tudásukból, vagy a hazai versenyeken tűntek ki a fejlődésükkel.

„Ha a mércét az eddiginél magasabbra állítjuk, és a magyar atlétika fejlődése érdekében csak ez lehet a célunk, a válogatott elsősorban a nevezési szintet teljesítőkre fog épülni, így biztosítva inkább a minőséget, mint a mennyiséget. Már azt is mérlegeljük, hogy a legjobbjaink felkészülésének egy-egy szakmailag is indokolt szakaszában az eddigieknél határozottabb lépéseket teszünk a központi edzőtáborok megszervezésére.”

A MASZ elnöke nem cáfolta, hogy a magyar atléták több világversenyen is lehettek volna eredményesebbek, ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a közelmúltban Pars Krisztián olimpiai aranyéremmel rukkolt ki Londonban, a hozzá hasonlóan kalapácsvető Halász Bence Párizsban ezüstéremmel bizonyított, míg a súlylökő Márton Anita Rio de Janeiróban bronzéremmel, miközben a korosztályos világversenyeken és az EYOF „kis olimpiákon” is szép magyar sikerek születtek.

„Ma már nem csupán a dobó szakágra építhetünk a világversenyeken, hanem képesek vagyunk lefedni a versenyprogram egészét, szakáganként olykor nem csak egyetlen versenyzővel, ami a bevezetett és szisztematikusan alkalmazott fejlesztési programoknak is köszönhető” – hangsúlyozta a MASZ első embere.

Már minden többe kerül

„Ha most azt a kérdést teszik fel nekem, hogy a jövőben mire számíthatunk, és mit ígérünk az elkövetkezendő négy évre, kérdéssel kell válaszolnom. Tudnunk kell, hogy mit várnak el tőlünk, és ahhoz mekkora anyagi támogatást tudnak hozzárendelni. Más a helyzet akkor, ha csak a kimagasló olimpiai eredményeket ismerik el, és egészen más, ha a jó közepes is megfelelő teljesítmény.

A világon mindennek emelkedik az ára, többet kell fizetni az utazásért, a szállásért, az edzőtáborok szolgáltatásaiért, és mivel nincs saját létesítményünk, még a pályák igénybevételéért is. Nem szoktam panaszkodni, de idén is nagyon meg kellett gondolnunk, hogy mire és mennyit költünk. Újraválasztásom esetén a fentiek miatt rám és a közvetlen munkatársaimra, a profi pénzügyi csapatunkra várhatóan ugyanaz a feladat hárul majd, mint eddig, a legfontosabb célunk az lesz, hogy a pénzügyi háttér erős legyen, ennek köszönhetően adottak a fejlődés lehetőségei.”

Eddig, lassan már egy éven át, építési terület volt a 2023-as világbajnokságnak otthont adó Nemzeti Atlétikai Központ és annak környéke is, miközben a szomszédos, jól felszerelt bemelegítőpályán csak kisebb átalakításokat végeztek el.

A napokban vonulnak le a területről az építők, így az atléták hamarosan visszatérhetnek ezekbe a létesítményekbe. A szövetség és a klubok számára is jó hír ez, de hogy a »második honfoglalás« is megtörténhessen, ahhoz könnyűnek nem ígérkező ártárgyalásokra lesz szükség októberben.

Gyulai Miklós emlékeztetett: a melegítőpályán, amelynek a felszereltségének köszönhetően a régiónkban nincs párja, eddig csak egy téli dobóbajnokságot sikerült megrendezni, ami elsősorban az igen magas bérleti díjjal magyarázható.

„Az üzemeltető és a leendő felhasználók közös érdeke, hogy egymást kövessék az edzések és azok a versenyek, amelyeknek ez a pálya – akár mobil lelátó felállításával – adhat otthont. A most kezdődő új olimpiai ciklusban ez a létesítmény kulcsszerepet tölthet be, hiszen nyolcsávos futópályával, emelkedővel nehezített egyenessel, dobópályákkal és jól felszerelt erősítőteremmel, valamint kiszolgálóhelyiségekkel rendelkezik. Reményeink szerint jövőre a Nemzeti Atlétikai Központ küzdőtere is megnyílik az atléták előtt, így sor kerülhet újabb országos bajnokságok megrendezésére, és azon is érdemes lesz elgondolkodni, hogy idehozzuk-e Székesfehérvárról a Gyulai István emléke előtt tisztelgő nemzetközi versenyt” – mondta befejezésül a sportvezető.

(Borítókép: Chari Hawkins az Egyesült Államok csapatából edz a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokság előtt a Nemzeti Atlétikai Központban 2023. augusztus 18-án, Budapesten. Fotó: Steph Chambers / Getty Images)