Amikor nagyon tart valamitől, álmaiban is gerelyt hajít Kishegyes 20 éves büszkesége

Éles fordulattal szakmát váltott édesanyjával, Világos Györgyivel – aki atlétapályafutása kezdetétől az edzője – már most azon törik a fejüket, mi mindenben kell javulni azért, hogy négy év múlva Los Angelesben a dobogó megközelítése lehessen a közös céljuk. Igyekeznek nem azzal foglalkozni, hogy a hosszú úton nem várt akadályokkal is szembekerülhetnek, egy makacs sérülés például terveik újra tervezésére kényszerítheti a két Világost.

Interneten böngészve haladtak előre

Adriana négy év alatt nyolc méternél is többet javult a gerelyhajításban. Húszesztendős létére már két Európa-bajnoki ezüstéremmel és egy Gyémánt Liga-döntőben elért második hellyel büszkélkedhet a Verbászon született, majd az ötezer lakosú vajdasági Kishegyesen felnevelkedett atlétahölgy.

Világjáró versenykörútja kezdetén csak pislogott és elfogódott volt, ha a falujánál kétszázszorta nagyobb külföldi városba érkezett, mégsem érezte magát elveszettnek, mert mindenhová elkísérte az édesanyja, aki egy személyben az edzője is. Már az sem mondható mindennapi dolognak, hogy amolyan tanulékony és szorgalmas „falusi lányként” került a világ legjobbjai közé, aminél csak az meglepőbb, hogy sikereinek családon belüli kovácsa nemrégiben még szabadkai ügyészhelyettesként végezte a munkáját.

Ha még ennyi sem elég a rendhagyó fordulatokból, Világos Adriana azt is elárulta az Indexnek, hogy kezdetben nem éppen szokványos módon, az interneten böngészve haladtak előre. Sajátságos módon így rakták össze dobótechnikájának mozaikképét, ami persze nem ment az egyik napról a másikra. Tizenhat évesen 57,41 méter volt a legjobbja, 2021-ben került be a 60 méteresek társaságába, majd 65,64 méteres idei dobásával pedig a szerb csúcsot is sikerült megjavítania.

Jövője szempontjából sokatmondó dicsőség, hogy a nemzetközi szövetség (WA) gerelyhajítónőket tartalmazó idei világranglistáján jó eredményeinek sorozatával a második helyet sikerült elfoglalnia.

Merészek voltunk, amikor egy este elhatároztuk anyukámmal, hogy a kézilabdázásról lemondva elkezdek gerelyt hajítani. Sokat nem tudtuk erről a dobószámról, talán azért döntöttünk így, mert a labdát ugyanúgy lendületesen kell megsuhintani, mint egy gerelyt. Mindent megnéztünk a interneten, amit jónak és hasznosnak találtunk, másnap pedig már meg is próbáltam leutánozni azt, amiben bíztunk. Ha bevált a kísérlet, mentünk tovább, ha meg nem, folytattuk a keresgélést.

Az atléta hozzátette: bár folyamatosan kapnak szakmai tanácsokat, ahogyan már az első sikeresnek számító éveiben, úgy még mostanában is elsősorban az érzéseire hagyatkoznak.

„Azoknak a jelét továbbítottam az anyukámnak, amihez aztán hozzátette azt, amit ő látott és gondolt. Ez lett a bevált módszerünk. Még csak 17 éves voltam, amikor Nairobiban először lettem aranyérmes az U20-as világbajnokságon, egy évvel később Kolumbiában pedig a címvédés feladatát is sikerült megoldanom. Köszönettel tartozok a szerb szövetségnek és mindazoknak, akik önzetlen segítséget nyújtottak a tanácsaikkal, és bár ideig-óráig még kisebb szakmai stábom is volt, igazából mindvégig csak az édesanyámra számíthattam. Mindketten megtapasztaltuk, hogy az élsport világában mekkora áldozatvállalásra van szükség, mi mindent kell a háttérben hagyni a célok megvalósításáért.”

Ötödik a toplistán, de mindenkinél fiatalabb

Egy esztendőt, a lábműtétjét követő 2023-as idényét leszámítva mindig tudott javítani, valamint hosszú távon is biztató lehet számára, hogy a versenyzők legnagyobb dobását összegző 2024-es rangsorban már az ötödik helyet foglalta el. Sorrend szerint egy-egy kolumbiai, ausztrál, japán és osztrák vetélytársa mögött. Íme a lista ötös élmezőnye:

• 1. Flor Denis Ruiz Hurtado (kolumbiai), 66,70 méter
• 2. Mackenzie Little (ausztrál), 66,27
• 3. Kitagucsi Haruka (japán), 66,13
• 4. Victoria Hudson (osztrák), 66,06
• 5. Világos Adriana, 65,64

Említést érdemel az is, hogy a legjobb nyolc között Adriana a legfiatalabb a maga húsz évével, miközben Hurtado már 33, Hudson pedig 28 esztendőt hagyott maga mögött. Akire viszont az élmezőny minden tagjának fel kellett figyelnie idén: a még csak 16 éves kínai Cecsi Jen, aki 64,41 méteres egyéni csúcsával jelezte, hogy Los Angelesben – vagy már a következő olimpia előtt – vele is számolni kell.

Szorongott az olimpia előtt, adott a példa a sikeres családi vállalkozásokra

Világos Adriana elárulta: első olimpiai szereplése előtt néhány alkalommal pszichológus is foglalkozott vele, a feszültség azonban így sem oldódott fel benne.

„Amikor nagyon tartok valamitől, álmaimban is gerelyt hajítok, de soha nem tudok nagyot dobni. A szorongástól az olimpiai selejtezőben sem tudtam megszabadulni, pedig anyu ugyanúgy megpróbált »összerakni«, ahogy azt korábban sokszor már sikerrel tette meg. Elkeserített, hogy csak 60,49-et tudtam összehozni, pedig 62 méter kellett volna, vagy az, hogy az első 12 dobó közé kerüljek. Tizenharmadik lettem, balszerencsés tizenharmadik.”

Nagy volt nekem az olimpia, úgy éreztem, hogy sokkal nagyobb nálam, de mint minden jónak és rossznak, ennek a kudarcnak is megvolt a tanulsága. Arra jutottunk, hogy nagyobb súlyt kell helyeznünk a mentális felkészülésemre, ennek első lépéseként már felvettem a kapcsolatot a topolyai futballakadémia pszichológusnőjével.

„Sokkal többet erősíteni, túl sok izmot magamra pakolni azért nem szeretnék, mert veszítenék a gyorsaságomból, és a robbanékonyság kritériumának is kevésbé tudnék megfelelni. Az alkatom megfelelő, 176 centiméter magas vagyok és 73 kilós, nincs rajtam felesleg. Még azt is kiderítettem, hogy egy százas mintájú felmérés szerint a gerelyhajítónők átlagosan 173 magasak és 73 kilósak, szóval ott vagyok, ahol lennem kell.”

Szerbia büszkesége elmondása szerint akkor is az élsportolók életét éli, amikor már véget ért az edzése, vagy háta mögött hagyott egy versenyt. Vannak barátai, akiknek a többsége hozzá hasonlóan sportoló, velük akkor szokott találkozni, ha egy hosszú edzőtáborozás után ki kell engedni a gőzt, kikapcsolódni, és ha csak rövid időre is, de nem a sporttal foglalkozni.

„Nem vagyok bulikba járó lány, megérezném az éjszakázás hatását. Szerencsémnek mondhatom, hogy édesanyám az edzőm, vele minden gondolatomat és gondomat megoszthatom, benne még sohasem csalódtam. Nem csak mi ketten testesítjük meg az úgynevezett családi sportvállalkozás modelljét.”

Világos Adriana emlékeztetett: a szintén szerb színekben versenyző Eb-bronzérmes magasugró Angelina Topicsnak az édesapja az edzője, ahogy a rúdugrás szupersztárja, Armand Mondo Duplantis is az apai tanácsokat követve lett kétszeres olimpiai bajnok és a 626 centiméteres kozmikus világcsúcs felállítója.

„Ami engem illet, már természetessé vált számomra a világjárás, de a hazatérés öröméről, az otthon biztonságáról a világért se mondanék le. Építettek nekem egy kisebb erősítőtermet, a focipályán még gerelyhajító sávot is kialakítottak, szóval teljes a komfort. Jövőre a tokiói világbajnokság jelenti a legnagyobb kihívást a számomra, egyben javítási lehetőséget is a kevésbé jól sikerült budapesti vb után. A két olimpia között félúton, 2026-ban a birminghami Európa-bajnokságon az lesz a célom, hogy sorozatban harmadszor is a dobogóra állhassak” – mondta befejezésül a fiatal atléták számára példakép Világos Adriana.

(Borítókép: Világos Adriana 2024. október 24-én. Fotó: Srdjan Stevanovic / Getty Images)