Kiütés és látványos meccs kell Erdeinek
További Boksz cikkek
- Uszik ismét megverte a Cigánykirályt, már csak Dubois áll közte és a halhatatlanság között
- Tyson Fury negyedmázsával nehezebb Olekszandr Usziknál
- Tizenegy percig bámulták egymást, Uszik és Fury már a meccs előtt rekordot döntött
- Tyson Fury az első sportoló, aki őszintén bevallja, miért pofoztatja magát
- Sorsfordító döntés előtt a magyar ökölvívás, az életben maradás a tét
Látszólag nincs nagy tétje a félnehézsúlyú Erdei Zsolt visszatérő meccsének, Samson Onyangót vernie kell. A kenyai nincs a legjobb háromszázban a világranglistán, míg a két súlycsoportban is világbajnok magyart egy éves kihagyása ellenére is az első tízbe helyezi valamennyi szaklap.
Nem elég egyszerű pontozással nyernie, Amerikában ugyanis a nagy gálák előtti felvezető meccseken abszolút első számú szempont a szórakoztatás. A közönséget nem igazán hozza lázba a klasszikus vívó-stílus, a nézők szinte még hálásak is, ha a győztes nem sebezhetetlen, hanem belenéz egy-két pofonba, nem elégszik meg a pontos feltartó ütésekkel, és az elmozgással.
Van kockázat is a meccsben, az Universumnál talán elég lenne simán verni egy ilyen mérlegű ellenfelet, Atlantic Cityben azonban nem elég kipontozni. A helyenként idétlen mozgású Onyagóval le kell állni verekedni, szó szerint püfölni kell. Erdei profi pályája elején, 2002-ben ugyanitt még belefért, hogy a nevesincs Darren Whitley-t ne üsse ki, most nem.
Erdei tökéletesen érezte, váltania kell, fel kell adnia vívó stílusát, mert arrafelé a látvány, a küzdelem a legfontosabb, a biztonsági bunyó halott.
„Olyat kell produkálnom, amitől hanyatt esnek, és azt mondják, ez igen, ez valami. Szenvedélyes bokszoló vagyok, szeretek harcolni. A bőrömből persze nem fogok tudni kibújni. A két legutóbbi meccsemen igazoltam, tudok én mást is, nem csak a feltartóztató ütéseket, és az elmozgást. Gyökeresen meg tudok változni.”
Nem az övé a főmeccs, új menedzsere, Lou di Bella gáláján egy nagyon várt középsúlyú címmeccs előtt lép ringbe. Erdei jó helyen van a promóternél – LDB is elégedett, mert a bokszoló nem kért sokat a fellépésért -, akinek vannak világbajnokai, a főmeccset kapó Sergio Martinezt például súlycsoportja legjobbjának tartja a fightnews.com.
Lou di Bella közreműködésével a New York Times is írt róla, Erdei elmesélte, 9 éves volt, amikor édesapja elhagyta a családot, azóta ő a családfő, három lánytestvére, édesanyja gyámolítója, ezzel erősítették jófiú-imidzsét. A helyi magyarok bálványozzák, Erdei el is érzékenyült a szeretettől. Gyorsan kialakult az odaát szokatlan kép: itt egy közvetlen, önmagától el nem szállt, híres bajnok.
Erdei eltökélt és elszánt, tudja, mit várnak el tőle, van benne ambíció, nem akart visszavonulni, megfutamodni, ebbe a felfújt világba – ahogy ő nevezi - akar betörni. 36 évesen nincs más lehetősége, minthogy a kiütéses győzelembe meneküljön, akkor el lehet adni egy újabb összecsapásra, majd egy újabbra, és jövőre talán akár össze is jöhet Antonio Tarver vagy Bernard Hopkins elleni mérkőzés, ami egyértelműen a csúcsot jelentené.
„Pár kedvező meccs után, előéletének, veretlen múltjának tudatában hamarosan akár dollármilliókért is verekedhet. Természetesen a legnagyobbakkal” – mondta német menedzsere, Christoph Hawerkamp.
A 39 éves Onyango húsz győztes meccse mellett hatszor kapott ki, magyar ellenfele is volt, Kovács Tamás, akitől a szlovákiai Galántán 12 menetben, pontozással kapott ki. Komoly tervei nyilván nincsenek már a sportágban, viszont ha nyerne, elmondhatja magáról, világbajnokot fosztott meg 31 meccse tartó veretlenségétől. Nem valószínű, hogy feltámad, sokkal inkább azt várjuk, Erdei megmutatja harcos oldalát, mint legutóbbi meccsén, egy évvel ezelőtt, Giacobbe Fragomeni ellen tette.