Az Armstrong-mítosznak semmi nem ártott

A hétszeres Tour de France-győztes Lance Armstrong 39 évesen ismét visszavonul a profi sporttól. Egyszer már megtette, de 2009-ben visszatért, és újra megpróbált a Tourt nyerni. Nyolcadszor nem jött össze, a relatív sikertelenség azonban már nem tudott ártani imázsának, a kerékpár legnagyobb alakjai közé emelkedett. Triatlon és hegyikerékpár versenyeken talán még látni lehet majd.

“Soha ne mondd, hogy soha” - kezdte a búcsúzó sajtótájékoztatóját Armstrong, de aztán nyilvánvalóvá tette, harmadszor nem fog visszatérni, karrierjét a januárban letekert ausztrál Tour Down Underrel lezártnak tekinti.

A 2005-ös Tour-győzelem után visszavonult, négy évvel később újra a győzelemre tört, de csak a harmadik hely jött össze. Armstrong azonban mégsem tekinti kudarcnak, hogy páratlan sorozata megtört. “Egyáltalán nem bántam meg, komolyan gondoltam, hogy tudok még egy Tourt nyerni” - mondta a 2009-es francia körversenyéről. “A tavalyi évemet sem bánom, a bukások és a technikai problémák nem rajtam múltak” - mondta a 2010-ben csak a 23. amerikai.

Armstrong, a versenyző

Triatlonosként kezdte, majd kerékpárra váltott, 20 évesen az Egyesült Államok amatőr bajnoka volt, egy évvel később a barcelonai olimpián 14. lett. Ebben az időszakban még inkább egynapos versenyző volt, felépítése is inkább egy sprinteré volt, mintsem egy szikár hegyimenőé. 1996-ban hererákot diagnosztizáltak nála, a betegség számos szervét megtámadta, de Armstrong legyőzte a kórt, 1999-ben visszatért, akkor kezdődött el páratlan sorozata.

Az Indurain-éra után ő lett a verhetetlen kerékpáros a Tour de France-on. A spanyollal hajtottak egymás ellen is a körversenyen, de emlékezetesebb párharcuk volt az 1993-as világbajnokság, ahol Indurain egyszerűen benézte Armstrong szökését, és elvesztette a vb-t.

Armstrong 1999 és 2005 között veretlen maradt a Tour de France-okon, hétszeres címvédőként egyedülálló, az utána jövőknek csak ötször sikerült nyerniük.

A versenyeken kíméletlen volt, ellenfeleit sokszor lelki nyomás alatt tartotta. Ehhez nagyon fegyelemezett csapatra, és hihetlen jó hegyi-  és időfutammenő képességekre volt szükség. Ha megtehette, akkor sem adott át könnyen szakaszgyőzelmet, ugyanakkor sportszerű pillanatai is emlékezetesek maradnak, ahogy előre tessékelte Marco Pantanit a hegyen, vagy ahogy megvárta az eleső Jan Ullrichot.

Armstrong és a dopping

A texasit folyamatosan doppingvádakkal illették, rábizonyítani azonban  sohasem tudták, hiába volt az egyik legtöbbet ellenőrzött sportoló. Egy 1999-ben levett mintájából ugyan évekkel később kimutatták az EPO-t, de még eljárást sem indítottak ellene.

Doppingolásáról a legvadabb szóbeszédek terjedtek el, olyan is, hogy nem is rákkal műtötték, hanem izomszövetet ültettek a combjába. Egykori csapattársa, a Tour-győzelmétől megfosztott Floyd Landis részletes beszámolókat adott közre, milyen technikákkal doppingoltak, de ezeket bizonyítani még nem tudták, de a vádak nyomán az USA-ban már a szövetségi nyomozás folyik.

Armstrong, az ikon

“Minden sportnak szüksége van globális ikonokra, Armstrong a kerékpár globális ikonja lett. A kerékpársport nagyon sokat köszönhet neki" - mondta a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség elnöke.

Armstrong azonban nemcsak a kerékpársport ikonja lett, kereskedelmi értékét mások is szívesen használták. A New York Marathon is hatalmasat profitált abból, hogy az éppen visszavonult kerékpáros a maratonfutással is próbálkozott, a közvetítésben szinte többet mutatták, mint a későbbi győztest. Armstrong maga is tisztában volt marketingértékével, rákellenes alapítványával az egész Földet körbeturnézta, hatalmas összegeket szerzett. Tavaly a válság ellenére is 400 millió dollárt gyűjtött.