Orosz rulettet játszott, de nyert Cancellara

Az idei Paris–Roubaix-kerékpárverseny legnagyobb favoritjaként mindenki Fabian Cancellarát nevezte meg. A svájci bringás be is húzta vasárnap a győzelmet a 254,5 kilométeres távon, de nagyon megszenvedett érte. Vert helyzetből, 30 kilométeres egyéni üldözőversenyt rendezett, hogy a hajrában centikkel nyerjen.

Miután Tom Boonen bukott a Flandriai körversenyen, és Peter Sagan bejelentette, hogy kihagyja a kockakövei miatt a kerékpárt is és sportolókat is szétrázó, Észak Poklának is nevezett Paris–Roubaix-t, Cancellarát már szinte mindenki nyertesnek könyvelte el, akinek nem lesz igazi ellenfele. A papírforma végül bejött, de Cancellara úgy kihajtotta magát, hogy a célba érve egyből kiterült, majd járni is csak segítséggel tudott.

A svájci már kétszer nyerte ezt a tavaszi klasszikust, és az utóbbi hetekben is félelmetes formát mutatott. A Milano–San Remón a harmadik lett, az E3 Harelbekét fölényesen nyerte, majd a Flandriai körversenyen is simán verte Sagant egyszerű és hatásos taktikájával, ami abból áll, hogy időfutammenő-képességének köszönhetően mindenki más számára elviselhetetlenné fokozza tempót, majd egyedül száguld a célig.

A célba ezúttal nem szólóban érkezett, – a belga Sep Vanmarcke volt az utolsó pillanatig nyakában – , de hogy egyáltalán esélye legyen hajrázni, két félelmetesen erős kis időfutamot kellett magának diktálnia. Az utolsó ötven kilométerre elfogyott Cancellara csapata, a Radioshack, így a svájci egyedül kellett, hogy küzdjön. 35 kilométerrel a vége előtt le is szakadt az élről, csak a harmadik csoportban haladt. Vanmarcke, Vandenbergh, Gaudin és Langevelde tempózott elöl, mögötte Stybar, Van Avermaet, Paolini és Flecha küzdött a felzárkózásért. Cancellara körülbelül félperces hátrányban volt, és úgy tűnt, vége a versenyének, nem kapta el a ritmust a macskaköves szakaszokon, még a kísérőautóhoz is hátramaradt.

A következő rázatón azonban megrázta magát, egyedül kezdte meg az üldözést. A kíméletlen tempóváltással fel is ért a második csoportra, de nem sokáig maradt rajtuk, egy újabb kemény menettel a mögötte haladó Stybarral felzárkózott a vezető Vanmarcke–Vandenbergh-kettőshöz. A négyes együtt haladt a következő macskaköves szakaszon is, itt is Cancellara vitte a tempót, miközben a nézővel ütköző Vandenberghnek elszálltak a győzelmi esélyei, majd Stybar is kiesett a ritmusból, mikor összeakadt egy szurkolóval.

Cancellara öt kilométerre a céltól még egyszer bevállalta a tempómenést, de Vanmarcke visszaverte a támadást, így a kettős a repülőversenyeket idézve meccselt a roubaix-i velodromban. Szinte megálltak a pályán, hogy átadják egymásnak a vezetést, végül Vanmarcke indította meg a hajrát, de Cancellara a két nagy rohama ellenére is frissebb volt, és megelőzte a belgát.

„Egy másik világban tekertem, még mindig nem tudom, hogy csináltam. Eléggé lemaradtam, de aztán elkezdtem felfelé törni. Ez az a verseny, amit sohasem adhatsz fel a legvégéig. Megpróbáltam elmenni Vanmarckétól, de ragadt rám, tudtam, egy-egyben kell majd megverni. Orosz rulettet kellett játszanom. Amikor mindenki ellened és a csapatod ellen van, az nagyon kemény" – mondta Cancellara.

A Paris–Roubaix-t harmadjára megnyerő svájci teljesen kikészült, a velodrom közepére feküdt ki, mint később elmondta, teljesen önkívületben volt a verseny végső szakaszában. „Csak annak örültem, hogy vége a versenynek és a harcnak. Csak feküdtem a fűben és ziháltam, majd visszatértem a Földre. Az utolsó óra végig a harcról szólt, és olyannyira kimerültem, mint még soha ezelőtt. Ennyire még sosem léptem túl saját határaimon. Talán a karjaim rendben vannak, de a testem többi része, hogy is mondjam, mint egy darab szar" – nyilatkozta a győztes, aki 2010 után újra megcsinálta a Flandriai körverseny–Paris–Roubaix-duplát.

Ezek után nem lenne meglepő, ha ismét megjelennének azok a vádak, hogy svájci azért ilyen jó, mert motoros meghajtást alkalmazott a kerékpárjában, de aki látta a teljesen kimerült, lépni is alig tudó bringást, az egészen más magyarázatot találhat a sikerre.