Nem nyert, de zseniális kerékpárhős

A Vuelta a Espana hatodik szakaszán is csak az történt, ami a mezőnybefutóra alkalmas etapokon szokott, sokáig mehetett elöl egy szökevény, de a cél előtt a kellő pillanatban utolérték. A szökevény csütörtökön Tony Martin volt, de amit csinált, az félelmetes.

A már két időfutam-világbajnokságot is nyerő német Tony Martin már a Tour de France-on is megmutatta, milyen kemény. Óriási bukása után úgy kellett levágni róla a mezét, egész testét  fertelmes sebek borították, amelyek minden mozdulatra fájdalmat okoztak neki, de ennek ellenére két nappal később hatalmasat hajtott, és az Omega Pharmával meg is nyerték a csapatidőfutamot.

Martin a Vueltát is afféle felkészülésnek szánja a firenzei vb-re, ahol harmadik időfutam világbajnoki címét szeretné begyűjteni. A Vueltán idén csak egyetlen időfutamot rendeznek, az is elég dombos, így Martin csinált magának még egyet, ami körülbelül négyórás és 175 kilométeres lett.

A német kerékpáros már a hatodik etap kezdetén meglépett, és mivel senki sem csatlakozott hozzá, egyedül kezdett kamikázeakcióba. Martin hat perc körüli előnyt szerzett, és ebből kellett volna valamennyit megtartania a célig. A mezőny lassú üldözésbe kezdett, tíz kilométernél már úgy tűnt, hogy Martin erőfeszítései teljesen feleslegesek. 15 másodperce volt már csak, ilyenkor egy átlagos bringás hátranéz és lemondóan visszacsorog a mezőny végére, amivel jobb esetben együtt érkezik, de az sem meglepő, hogy lelkileg és fizikailag is megrogyva percet is kap a győztestől.

A 15 másodpercet a hajrára készülő mezőny normális esetben egy kilométer alatt leveszi, de Martin nem átlagos bringás, minden erejét beleadva, megkísérelte a lehetetlent és menekült a sprintercsapatok elől. Az előfordult már, hogy időfutammenők, mint Cancellara, az utolsó kilométereken egy óriás tempóváltással még a sprinterek sorait is lerázva nyerjenek szakaszt, de 165 kilométernyi magányos tekerés után aligha számított rá valaki, hogy Martinnak még van egy sebessége.

„Úgy harcoltam, hogy nem igazán gondolkodtam az esélyeimről, egészen az utolsó kilométerekig. Nem gondoltam arra, hogy nyerhetek. Amikor már csak tíz kilométer volt, akkor azt gondoltam, itt az idő, hogy még beleadjak egy kis erőt. Úgy tűnt, még nyerhetek is" – mondta a német kerékpáros.

A tízkilométeres üldözőverseny hihetetlen izgalmas lett, ha gyorsított a mezőny, Martint is tudott újítani, a győzelem azonban nem jött össze neki, hiába adott bele mindent, az utolsó néhány száz méterre görcsössé vált, és körülbelül már csak húsz métere volt, mikor utolérték, és végül csak hetedik lett.

„Nem nyertem, de mégis nagyon különleges a helyzet. Azt vettem észre, hogy a célba érkezés után mindenki velem akar beszélni. Az érzéseim azonban keserédesek, olyan győztesnek érzem magam, akinek némi szerencse azért hiányzott" – nyilatkozta a szakasz után.

Martinnak csak kevés vigaszt nyújthatott, hogy megkapta a legharciasabb versenyzőnek járó különdíjat.